Tartalom
Az állandóságot tükröző csillagos ég háttere előtt elmozduló égitesteket már évezredek óta figyelemmel követi az emberiség. Minden jelentősebb kultúrában a helyi istenekről nevezték el a bolygókat, a Holdat és a Napot, és pontosan megfigyelték a mozgásuk jellegzetességit. A csillagászat, a fizika, a műszertechnika és a földtudományok fejlődése révén ezen égitestek felépítését és jelenségeit ma már sokkal jobban ismerjük, mint őseink. A XX. század második felében megszületett egy új tudományág, a planetológia, amely a Naprendszer valamennyi égitestével foglalkozik – a Napot kivéve.
Fontos megemlíteni, hogy a Naprendszer kifejezés sokkal nagyobb területet jelöl, mint a bolygórendszer fogalom. Az előzőbe az a terület sorolható, ahol a Nap gravitációs tere erősebb, mint a szomszédos csillagoké. Ez kb. egy két fényév sugarú gömbön belül igaz. A bolygórendszer pedig csak a jelenleg ismert legtávolabbi nagybolygó, a Neptunusz távolságáig (kb. 4,2 fényóra) tart.
Az utóbbi évtizedben más csillagok körül is felfedeztek bolygókat (exobolygók). Ezen sorok írásakor a közvetett és közvetlen módszerekkel kimutatottak száma már meghaladja kétszázat. Ezek részletes tanulmányozása azonban a nagy távolság miatt egyelőre lehetetlen.