A Nap egy átlagos csillag a Tejútrendszer százmilliárd csillaga között. Mint minden csillag, saját energiatermeléssel (hidrogén-hélium fúzió) rendelkezik. Méretei jelentősen felülmúlják a többi Naprendszeren belüli égitestét (pl. tömege 750-szer nagyobb azok együttes tömegénél). A Földnél mintegy 109-szer nagyobb az átmérője és kb. 333 000-szer a tömege. A belőle érkező elektromágneses sugárzás nélkül nem működnének pl. a légköri mozgások és a víz körforgása, vagy nem látnának az állatok, illetve nem fotoszintetizálnának a növények.

Anyaga elektromosan vezető magas hőmérsékletű gáz, amit plazmának nevezünk. Kb. 73 %-ban hidrogén, 25 %-ban hélium, 2 %-ban pedig nehezebb elemek alkotják. Átlagos sűrűsége csak 1,4 g/cm³. (Gábris Gy. – Marik M. – Szabó J. 1998)

A fúziós energiatermelés az ún. centrális magban zajlik, ahol a hőmérséklet mintegy 15 millió K. Innen különböző rétegeken keresztül jut el az energia a fotoszférába, amely számunkra is látható fény formájában bocsátja ki azt. Ez utóbbi, kb. 6000 K hőmérsékletű réteg, amit egyszerűbb csillagászati távcsövekkel tanulmányozni lehet, megfigyelve rajta többek között a hűvösebb, sötétebb napfoltokat. (3. ábra)

3. ábra. A Nap belső szerkezete (a fotoszféra a napfoltokkal már a légkör része) (NASA/nasaimages.org alapján)

A Nap külső légköre (kromoszféra, korona) a bolygóközi térbe nagy távolságokra nyúlik ki. Legfényesebb része teljes napfogyatkozások alkalmával, vagy speciális távcsövekkel figyelhető meg. (4. ábra, 5. ábra, 6. ábra)

A Napból nem csak elektromágneses, hanem részecskesugárzás is kiindul. Az ún. napkitörések alkalmával kidobott töltött részecskék a Földünk légkörét alkotó atomoknak és molekuláknak is nekiütközhetnek, létrehozva a sarki fény jelenséget. (7. ábra)

4. ábra. A Nap légköri rétegei és fontosabb jelenségei (fotó és szerk.: Gyenizse P.)

5. ábra. Napfogyatkozás speciális távcsővel megfigyelve.

6. ábra. A napfogyatkozás megfigyelése.

6b. ábra. Részleges holdfogyatkozás.

7. ábra. Sarki fény a Mecsekből nézve (fotó: Gyenizse P. 2003)