A földtani térképek a tematikus térképek családjába tartoznak.. Feladatuk, hogy a méretarányuk által meghatározott felbontásnak megfelelő pontossággal és részletességgel ábrázolják azoknak a földtani képződményeknek az elterjedését, valamint egymáshoz viszonyuló térbeli helyzetét, amelyek egy adott terület felépítésében részt vesznek (115. ábra). A földtani térképeken a felszíntől számított mélységet és a kőzettestek vastagságát jellemző harmadik dimenziót földtani szelvények segítségével ábrázoljuk (116. ábra). A földtani térképek „negyedik dimenziója” a földtörténeti idő, amelynek során az adott területet felépítő kőzetek keletkeztek. Ezt az elvi rétegoszlopok időskálája igyekszik kifejezni (117. ábra).
A földtani térképeknek nagyon sokféle változata létezik. Legegyszerűbb típusuk a hagyományos felszíni földtani térkép, de különböző célokra úgynevezett levezetett térképtípusok is készülnek. Utóbbiak közé tartoznak a különféle szinttérképek, amelyek nem a felszín, hanem valamely felszín alatti mélységköz vagy szint földtani felépítését ábrázolják. Gyakran egy-egy képződménycsoport elterjedését, vastagságának változását ábrázoló térképek is készülnek, pl. ásványi nyersanyagok, energiahordozók, vagy potenciális hulladékbefogadó képződmények kutatása céljából. Ennél is speciálisabbak a különféle geokémiai, vízföldtani, mérnökgeológiai és egyéb térképváltozatok, amelyek azonban mind a hagyományos földtani térképek adatain (is) alapulnak.
A földtani térképek tehát speciális információkat hordoznak, ezért szükséges azokat részletes jelmagyarázattal ellátni, hogy a felhasználók számára olvashatóvá és érthetővé váljanak.
 |
115. ábra A Balaton-felvidék földtani térképe (részlet, Budai et al. 1999). A színek az üledékes kőzetek korát illetve a magmás kőzetek típusát jelölik. A földtani indexek (pl. mT2) adott formációkat jelölnek. Az index első, kisbetűs tagja a formáció betűjele (a példában Megyehegyi Dolomit), a második, nagybetűs tag a kor rövidítése (a példában triász), és lehet harmadik tag, ami a képződmény korát pontosítja (2, azaz középső triász)
 |
116. ábra A Pécselyi-medence távlati képe és földtani szelvénye (Budai et al. 2002)
 |
117. ábra A Balaton-felvidék földtani képződményeinek elvi rétegoszlopa (Budai et al. 2002)
A földtani térképet terepi észlelési, fúrási és geofizikai mérési adatok alapján szerkesztjük. A kőzetek felszíni elterjedését és a szerkezeti formák mért adatait terepi bejárás során részletes topográfiai térképen rögzítjük. Ezeket az adatokat műhold- és légi felvételekkel egyeztetjük (118. ábra). Az adatok alapján a kőzetek elterjedési határai és szerkezeti jelenségei a térképen megszerkeszthetők. A képződményhatárokat a fedő talajtakaró miatt nem tudjuk követni, de az észlelések és a morfológia alapján meg tudjuk szerkeszteni. A földtani szelvények szerkesztésének alapvető fogásait is bemutatja az ábra (118a ábra). A terepen megfigyelt adatokat részletes laboratóriumi anyagvizsgálat egészíti ki, amely a kőzetek minőségének, korának, az esetleges nyersanyagok jelenlétének pontosítására szolgál.
 |
118. ábra Űrfelvétel (balra) és egy korábbi földtani térkép (jobbra) ugyanarról a területről (Líbia, Haruj DNy). Az űrfelvételen az egyes földtani képződmények jól elkülöníthetők egymástól, ezért – fedetlen területek esetében – az űrfelvételek felhasználhatók pontos földtani térkép szerkesztésére.
 |
118a. ábra. A földtani térkép és szelvény szerkesztésének alapfogásai.
A földtani térképek színezése nemzetközi hagyományokon nyugszik, amelynek alapjait a második Nemzetközi Geológiai Kongresszuson vetették meg Bolognában, 1881-ben. Az egyes képződmények alapszínét a földtörténeti koruk határozza meg (pl. a triász korú képződményeket lila, a jura korú képződményeket kék színnel jelöljük stb. Az International Union of Geological Sciences ajánlása a színkulcsra az 119. ábran látható /http://www.fossilmuseum.net/geologictime/IUGSgeotime.htm/). Ez alól a magmás kőzetek képeznek kivételt, amelyek esetében a szín a kőzettani összetételt fejezi ki (pl. a savanyú kőzetek színe piros – lásd gránit, a bázikus kőzeteké zöld – lásd bazalt). A képződmények litológiai összetételét felületi jelekkel is ki szokták fejezni, pl. a homok és a homokkő elterjedési területe pontokkal, a mélységi magmás kőzeteké v-alakú felületi jelekkel lehet kiemelve (120. ábra). A metamorf kőzetek esetében a színek az átalakulás korát, a felületi jelek pedig annak mértékét fejezik ki.
119. ábra Az International Union of Geological Sciences ajánlása a földtörténeti korok színkulcsára
A földtani térképeken a méretaránynak megfelelően vonjuk össze a különféle földtani képződményeket, a kőzeteket. Például egy 1:500 000-es méretarányú földtani térképen a mecseki triász képződményeket három részre bonthatjuk: az alsó törmelékes, a középső evaporitos-karbonátos és a felső törmelékes üledékes sorozatra. Ugyanezt a képződménysort egy 1:25 000 méretarányú térképen már formációkra bonthatjuk. (A formáció fogalmával a rétegtan fejezete foglalkozik.) Formációkat ábrázol az 115. ábra térképe, a 116. ábra földtani szelvénye és a 117. ábra rétegoszlopa is. Egy 1:1 000 méretarányú térképen már a formáción belüli eltéréseket, kőzetváltozatokat is ábrázolni tudjuk.
 |
120. ábra A leggyakrabban előforduló kőzetek-kőzetcsoportok grafikus jelölése