Tartalom
A kőzettestek jellemző tulajdonságainak összességét – amely a keletkezésük körülményeire utal – fáciesnek (arculatnak) nevezzük. A fácies a geológiában rendkívül széles körben használatos fogalom. Eredeti meghatározása szerint a kőzetjellegek összességét értették alatta, mai értelmezés szerint inkább a képződési környezet fosszilizálódott bélyegeiként értelmezik. A metamorf fácies például – amelyet a jellegzetes ásványtársulások mellett a kőzet szövetének az irányítottsága (palásság) is jellemez – a kőzetátalakulást meghatározó körülményekre utal (hőmérséklet–nyomás). Az üledékes litofácies (az adott képződmény litológiai, szedimentológiai arculata) és a biofácies (az ősmaradványokkal jellemzett arculata) az üledékképződés körülményeinek, a képződési környezetnek a jellegeit tükrözi.
A különböző kőzetosztályokba tartozó, különböző litofáciesű kőzettestek egymáshoz viszonyított helyzete (települési jellege) változatos lehet. A litofáciesek nem csak vertikálisan, hanem oldalirányban (laterálisan) is érintkeznek egymással. Példaként hozható fel a 127. ábran a tengeri mészkő és agyag, amelynek üledékei egymással váltakozva (a rétegsorban alul) és egymással összefogazódva is megjelennek (a rétegsorban felül).
 |
127. ábra Különböző kőzettestek kapcsolatának elvi sémája (Fülöp et al. 1975 nyomán). A szárazföldi üledékek megjelenése a szelvényben lepusztulási időszakokat jelöl. Jól látható a magmás kőzetek két generációja: egy idősebb (alul) és egy fiatalabb, amely a különböző képződményeket metszi, illetve azokba benyomul.
Ezt fogalmazza meg a Walther-féle fáciestörvény, amely szerint konkordáns településben (lásd a rétegtani fejezetet) csak olyan üledékes képződmények következhetnek egymásra, amelyek egymás mellett keletkezhetnek. Az egymással egykorú de egymástól eltérő kifejlődésű képződmények heteropikus fáciesűek, ilyenek például a 123. ábra felső részén egymással összefogazódó szárazföldi törmelékes üledékek, a szén- és sókőzetek, valamint a sekélytengeri mészkő, amely lejtőbreccsán keresztül kapcsolódik a nyílttengeri agyagokkal. A fáciesek térben és időben eltolódhatnak egymáshoz képest, ugyanakkor az egyes fáciesek megjelenése időben többször ismétlődhet is. Az egymással azonos kifejlődésű, de különböző korú képződmények izopikus fáciesűek, ilyen például a 123. ábra szelvényének alsó és felső szakaszán megjelenő tengeri mészkő.