A prekambrium végén az összes kraton egyetlen szuperkontinenst alkotott, amelyet Rodiniának neveznek. Ennek szétesésével kezdődött meg a.kaledoniai ciklus a prekambrium végén. A kambrium során a felnyíló óceánok négy nagyobb földrészt választottak el egymástól: Laurencia és Fennoszarmácia között a Japetus-óceán, e két kontinens és Angara között az Urali-óceán, Fennoszarmácia és Gondwana között pedig a Rheic-óceán jött létre. Az ordovicium során az óceánok tovább szélesedtek, ez a folyamat bázisos tengeralatti vulkanizmussal és mélytengeri üledékek lerakódásával járt (graptolitás agyagpalák). Az ordovicium végén megindult szubdukció a Japetus-óceán összezáródásához vezetett a szilur során, amelynek eredményeként összeforrt Laurencia és Fennoszarmácia, létrehozva a Laurussia őskontinenst. A felgyűrődött üledékes kőzetekből alakult ki a Kaledóniai-hegységrendszer, amelynek lepusztult roncsai K-Grönlandon, Skóciában, Anglia és Wales északi részén valamint Norvégiában találhatók. A hegységrendszer kiemelkedése a devon időszakban zajlott, erőteljes lepusztulásának eredményeként rakódtak le a Régi Vörös Homokkő folyami és tavi üledékei.

79. ábra. A kambriumra erőteljes riftesedés, a Rodinia szuperkontinens feldarabolódása jellemző

80. ábra. Az ordovicium idejére jelentősen kiszélesedtek az óceánok

81. ábra. A szilur időszakban megindult az óceáni litoszféralemezek szubdukciója, a geoszinklinálisok bezáródása

82. ábra. A Japetus-óceán bezáródásával a devonra létrejött a Kaledóniai-hegységrendszer és megindult a lepusztulása