A guild koevolúció, amelyet néha diffúz koevolúciónak neveznek, akkor alakul ki, ha több faj is érdekelt, és hatásaik nem függetlenek. A gazda rezisztenciája két különböző parazitára sokszor korrelál.

A „menekülés és kirajzás” (escape and radiate) esetén a fajnál kialakul az ellenségek elleni védelem, és a fajból kialakulhat egy klád. Ehrlich és Raven (1964) szerint azok a növények, amelyek hatékony kémiai védelmet fejlesztettek ki a növényevő rovarok ellen, felszabadulva a teher alól, diverzifikálódtak, és kémialilag széles skáláját fejlesztették ki a védelemnek, amihez aztán különböző rovarok alkalmazkodtak az idők folyamán, és komoly diverzitásuk fejlődött ki.

A szekvenciális evolúció elkülönítendő a koevolúciótól

Előbbiről akkor beszélünk, ha az egyik vonal befolyásolja a másik evolúcióját, de ez nem igaz vica versa. Ilyennek tartják pl. a növények és a növényevő rovarok koevolúcióját inszekticidek és detoxikációs mechanizmusok útján, ahol csak a növények „fejlődése” (változása) van hatással az őket fogyasztó rovarokra, de visszafelé a viszony sokak szerint nem áll fenn.

A „késedelmi teher” fogalmának bevezetésével lehetővé vált a koevolúció modellezése. Ez a gondolatmenet abból indul ki, hogy minden koevolváló organizmus populációi „terhet” hordoznak, mivel populációiknak nem minden tagja rendelkezik az adott körülmények között maximális fitnesszt biztosító genotípussal. A modellben a koevolúció 4-féle ad absurdum kimenetellel rendelkezhet:

1. Az egyik faj hátrányba kerül kompetítoraival szemben és nem evolvál elég gyorsan, hogy lépést tartson, végül kipusztul.

2. Az egyik faj előnybe kerül a kompetítoraival szemben és elméletileg végtelen számú utódot produkál.

Ez a két eset tiszta formában szinte sohasem fordul elő, valójában a fajok a két mód mindegyikét megélik különböző időperiódusokban.

3. A kompetítor fajok elérnek egy-egy olyan optimális állapotot, amelyről nem fejlődnek tovább. A „késedelmi teher” nullára redukálódik, a fajok nem változnak és nem halnak ki. Perturbáció (pl. fizikai hatás) esetén ugyanezen stacionárius egyensúlyi pontra fejlődnek.

4. Red Queen – egyensúly: az optimum elérése helyett a folyamatos adaptációk sorozata minden résztvevő fél állandó „fejlődését” okozzák. Az elnevezés Louis Carrol Alice Csodaországban c. regényéből származik, amikor is a vörös királynő szájából hangzik el, hogy állandó rohanásra van szükség ahhoz, hogy egy helyben maradhasson az ember.

Utóbbi két kimenet gyakran jól írja le a valós koevolúciós eseményeket.

Látványos példák a koevolúcióra: a feketetorkú mézkalauzmadár (Indicator indicator) és a méhészborz (Mellivora ratel) kapcsolata. A madár csörgő, feltűnő hangot ad. A lép viaszát kedveli legjobban, de fogyaszt mézet és lárvákat is. A viaszfogyasztás szorosan összekapcsolja a mézet viaszlépbe gyűjtő hártyásszárnyúakkal (Hymenoptera). Egy obligát szimbionta baktérium (Micrococcus cerolyticus) képesíti arra, hogy a viaszt megeméssze. Ahhoz, hogy hozzájusson, a méhészborz számára jelzi, hol találhat lépeket – amiből a borznak a mézre, a madárnak a viaszra van szüksége elsősorban. A borz csalogatása öröklött magatartásforma. A madár maga fészekparazita is, így rászorul gazdamadarak közreműködésére. 1. ábra