A földtörténet során 5 nagy kihalási esemény zajlott le, amelyek során az akkor élt élővilág jelentős része kipusztult (Pálfy, 2000). Ezek közül talán a legismertebb a kréta időszak végén történt esemény, ami véget vetett a dinoszauruszok szárazföldi uralmának. Emellett azonban sokkal nagyobb kihalási események is történtek, mint például a perm végi esemény, amelynek során feltételezhetően a fajok 95%-a kihalt. A kihalásokat kiváltó okokról még mindig vita folyik. Az viszont tény, hogy ezen eseményekhez éles stabilizotóp-geokémiai változás is kapcsolódik (157. ábra). A határeseményeket rögzítő üledékes szelvényekben a kihalással csaknem egy időben az üledék karbonátjában és szerves anyagában erőteljes (kb. 5-6 ‰-es) negatív δ¹³C eltolódás, majd az eredeti értékre történő visszaállás jelenik meg (Demény, 2004).

157. ábra. Az oxigén és szén stabilizotóp értékeinek változása párhuzamban a fontos földtörténeti eseményekkel (Zachos et al., 2001 után módosítva)