Az óceánfenéken felhalmozódó mészvázas élőlények maradványain végzett oxigén izotópos vizsgálatok segítenek az üledék képződésének időpontjára vonatkozó hőmérsékleti adatokhoz minket. A karbonátos üledékek igen lassan, mintegy 1–4 cm/évezredes sebességgel rakódnak le, ezért a rövid periódusú változások nem, csak a hosszabb évszázados, évezredes kifutásúak követése lehetséges így.

Az óceánfenék tektonikailag kevéssé aktív területein évmilliókra visszamenő rétegekben fordulhatnak elő. A leghosszabb (több, mint kétmillió éves), a Csendes-óceán középső részében talált ilyen rétegsort Shackleton vizsgálta. Eredményeiből az tűnt ki, hogy az utóbbi egymillió évben az eljegesedések nagyjából 100 000 éves rendszerességgel követték egymást.