A talajképződést befolyásoló öt meghatározó tényező: az éghajlat, az alapkőzet, az élővilág, a domborzat és az idő. Újabban hatodik tényezőként – az antropogén hatásokat is talajképző faktorok közé sorolják. Az egyes talajképző faktorok eltérő tér- és időbeli hatása változatos talajtípusokat hoz létre a szárazföldek felszínén.
A talajok kialakulásában szerepet játszó harmadik folyamat, a biológiai mállás részben átfedésben van a kémiai mállással (kelát-, vagy fémionok és szerves molekulák közötti komplexek). A biológiai folyamatok ugyanis rendkívül fontosak a talajok keletkezésben és fejlődésében. A növények gyökerei megnyitják az utat az üledékekben a víz, a levegő és az állatok számára, valamint gyökérsavakat termelnek. A talajlakó állatok száma jóval nagyobb, mint bármely más élőhely esetében (akár 106 -109 db / cm³). A nagyobbak, pl. a vakond vagy az üregi nyulak ásásukkal megbolygatják és megkeverik a talajt, a földigiliszták megemésztik a talajszemcséket, a termeszek pedig lebontják a kemény növényi anyagokat (pl. cellulóz). A mezo- (pl.: ugróvillások) és mikrofaunába tartozó csoportok (gombák, baktériumok) szintén hozzájárulnak a lebontó folyamatokhoz.
A talajképző folyamatok – a kilúgzás, agyagosodás, agyagvándorlás, agyagszétesés, kovárványosodás, glejesedés, szikesedés, vagy humuszosodás – talajszinteket hoznak létre a homogén üledékből. A talajszinteket általában az ABC betűivel, az egyes talajalkotó folyamatokat pedig a nagybetűket követő kisbetűk jelölik. Az A-talajszintet sok esetben (pl. erdőtalajok) kilúgozási szintnek a B-szintet akkumulációs szintnek tekinthetjük. További jelentősebb talajszintek az O-szint (avarszint), a C-szint (mállott anyakőzet, regolit) és az R-szint (az intakt alapkőzetet, 55. ábra).
 |
55. ábra A főbb talajszintek egy idealizált talajszelvényben
A talajok osztályozhatók szemcseeloszlásuk alapján (fizikai talajféleségek), valamint genetikai és diagnosztikai jellegeik alapján. A genetikai talajosztályozási rendszer három fő kategóriát különbözetet meg:
-
A zonális talajok esetében a fő talajképző tényező az éghajlat; ezeknek a talajoknak az elterjedési területe tehát alapvetően a fő éghajlati övekhez, illetve az azokon belüli vegetáció-típusok területéhez igazodik. A zonális talajok közé tartoznak pl. a lombhullató erdők barna erdőtalajai, a sztyeppék mezőségi (csernozjom) talajai, a boreális éghajlati öv (tajga) podzol talajai, az egyenlítői éghajlat laterit talajai, vagy a mediterrán területek terra rossa és terra fusca talajai (bár utóbbi esetben már az alapkőzet hatása is jelentős).
-
Az intrazonális talajok esetében az éghajlat hatásait elnyomja az alapkőzet vagy a víz hatása. Az előbbi kategóriát litomorf, utóbbit hidromorf talajoknak nevezzük. Litomorf talaj pl. a karbonátos alapkőzeten kialakuló rendzina, a bazalton megjelenő erubáz, vagy fekete nyirok talaj, valamint a szilikátos alapkőzeten jellemző ranker. Hidromorf talajok pl. az öntéstalajok, vagy a mocsári- és láptalajok.
-
Az azonális talajok esetében hiányoznak a pedogenezis (talajképződés) feltételei. Ide tartoznak a meredek lejtőkön található lejtős kopárok, valamint a futóhomok elterjedési területek (pl. Belső-Somogy, Kiskunság, Nyírség). Utóbbi esetben a kvarc mállással szemben mutatott ellenállása gátolja a talajképződés folyamatát.
-
Szubboreális éghajlat jellemző talajtípusa:
-
csernozjom
-
barna erdőtalaj
-
podzol
-
-
Növekvő csapadékmennyiség és állandó párolgás mellett a mészben gazdag réteg felszíntől számított mélysége…
-
Nem változik
-
növekszik
-
csökken
-
-
A kilúgzás jellemző talajképző folyamat az alábbi talajtípusnál:
-
csernozjom
-
barna erdőtalaj
-
szikes talajok
-
Megoldások: c, b, b,