Előre
Tartalom
1. 5. Az evolúciós változás sebessége
5.1 Evolúciós ráták
5.2 Populációs genetikai és fosszilis ráták összevetése
5.3 Miért van a sztázis?
5.4 „Taxonómiai ráták”
5.5 A kambriumi robbanás
5.6 Molekuláris kormeghatározás (Molecular dating) - alapvetés
5.7 Variáció a molekuláris evolúció rátájában
Molekuláris adatok felhasználásával készített evolúciós fák
Az ábrák listája
1.1.
Az afrikai bojtosúszós hal (
Latimeria chalumnae
) és az indonéziai bojtosúszós hal (
L. menadoensis
)
1.2.
Hawaii gyapjasmadarak (
Drepanidinae
): l’iwi; palila; akohekohe; amakihi
1.3.
Lovak és lábaik alakulása: A
Hyracotherium
(alul) az első igazi lóféle kutya méretű volt. Lábain négy ujj nőtt, amelyek közül egy anatómiai szempontból a harmadik kissé hosszabb volt, mivel növekedési rátája meghaladta a többiét. Ahogy a lófélék mérete nőtt, az oldalsó ujjak elvesztették kapcsolatukat a talajjal, a harmadik ujj metakarpális ízének allometrikus növekedése miatt. Később az oldalsó ujjak elcsökevényesedtek egy további genetikai változás miatt.
1.4.
Amerikai bodobácsok (soapberry bugs)
1.5.
Az atlanti tőrfarkú vonalban minimális változások történtek a földtörténeti korok során
1.6.
Eleven fosszíliák:
Ginkgo biloba
és
Equisetum
zsurló
1.7.
A tüskés pikó nagy- és kistüskés változata
1.8.
Felül: Ausztráliai tüdőshal (
Neoceratodus forsteri
). Szokás az EDGE-fajok (Evolutionary distinct, globally endangered) klasszikus példájaként emlegetni. A fosszilis emlékek bizonysága szerint a faj a Kréta óta fennáll, így valószínűleg a legidősebb ismert gerinces faj. Hasonlósága nyilvánvaló a több százmillió évvel ezelőtt élt fajokhoz. Alul: több százmillió éves tüdőshal „modern fajok” társaságában.
1.9.
A bálnák fejlődésének valószínű stádiumai. A: A vízilószerű, oligocénben élő
Elomeryx
párosujjú patáshoz hasonló lehetett a bálnák őse; B: A "kétéltű" életmódot élő Ambulocetus sekély vizeket lakott, lábait úszásra használta. Ujjai kis patákban végződtek; C: a középső eocénben élő
Rhodocetus
elsősorban a hátsó lábait használta úszásra, bokacsontjai még a párosujjú patásokéra emlékeztettek. A medenceöv gyenge volt, nem valószínű, hogy az állat szárazföldön huzamosabban mozoghatott; D: a
Dorudon
a középső-késő eocén időszakban már biztosan vízben élt, az előrehaladáshoz farkát használta, a medenceöv és a hátsó láb elvesztette kapcsolatát a gerincoszloppal, gyakorlatilag teljesen elcsökevényesedett; E: modern fogascet a
Phocoena phocoena
delfin. Orrlyukai már teljesen a fejtetőre tolódtak, hátsó végtagja teljesen eltűnt; F: recens sziláscet csontváza a medenceöv elcsökevényesedett maradványaival. (Gingerich, Muizon, Haver és Raff nyomán)
1.10.
Különböző ökológiai igényű csoportok fajképződési rátája. A fűevők és lombevők evolúciója jelentősen gyorsabb, mint a mindenevőké és termeszevőké
1.11.
A számunkra két legfontosabb törzs, a
Chordatá
k és
Arthropodá
k visszavezethetők erre a két élőlényre: a Pikaiára (balra) és a Marrellá ra (jobbra) a Burgess-pala két ékkövére