3. fejezet - Éghajlattan

Abszolút páratartalom

Egységnyi levegőtömegben tárolt nedvesség (g/m3).

Abszorpció

A besugárzás egy részének elnyelődése az aeroszol szemcséin.

Adiabatikus folyamat

Olyan folyamat, amelynek során a légköri rendszer nem vesz fel és nem is ad le hőt. Egy felszálló nedves légtömeg tulajdonságai a hegység szélfelőli oldalán nedves adiabata, a leszállóé a szélárnyékos oldalon száraz adiabata szerint alakulnak.

Advekció

Nagyobb légtömegek döntően vízszintes irányú áramlása, hő, pára- vagy sótartalmának továbbítása.

Advekciós zivatar (hőzivatar)

Nedves levegő gyors magasba emelkedéséből származó csapadékesemény, amelyet a súrlódás miatt keletkező elektromos töltések kisülésekor villámlás, mennydörgés kísér.

Aeroszolok

A légkörben lebegő, jellemzően 0,01 és 10 mikrométer közötti átmérőjű, szilárd vagy folyékony halmazállapotú részecskék (por, korom vagy savas vízcseppecskék).

Albedo

A besugárzásnak valamilyen felszínről visszaverődő hányada, százalékban kifejezve (a friss hófelszín albedója pl. kb. 90%).

Állandó gázok

A légkör olyan alkotói, amelyek mennyisége hosszú időn át állandó (ilyen a nitrogén, oxigén és a nemesgázok).

Általános légkörzés

A felszín különböző mértékű felmelegedése hatására, a tengelye körül forgó Földön kialakuló, nagyszabású áramlásrendszer.

Anticiklon

Magas nyomású légköri képződmény, amelyben a az északi félgömbön a felszín közelében az óramutató járásával megegyező irányban örvénylik a levegő; derült idővel jár.

Appleton-féle réteg

Az ionoszféra egyik, erősen ionizált rétege 200–400 km magasságban, amelyet Sir Edward V. Appleton angol fizikusról neveztek el. Éjszaka is visszaveri a rövidhullámú rádióhullámokat.

Átbillenési pont

Olyan küszöbérték, amelyet meghaladva a Föld éghajlati rendszere alapvetően és visszafordíthatatlanul átalakul.

Atmoszféra

Légkör, a Földet vagy más bolygót övező levegőburok. Felosztható troposzférára, sztratoszférára, mezoszférára, termoszférára, exoszférára.

Atmoszferikus határréteg

A légkör felszínközeli rétege, ahol a légtömegek súrlódnak a felszínnel, és ahol a legjelentékenyebb a hőátadás.

Bárányfelhő (cirrokumulusz)

Magas szintű, sorokba rendeződött felhőrögökből álló felhőzet. Leszálló légmozgás, tartós napos idő jele.

Beaufort-skála []

Sir Francis Beaufort brit ellentengernagyról elnevezett 12 fokozatú szélerősség-osztályozás; legmagasabb fokozata az orkán (120 km/h-nál nagyobb szélsebesség).

Bóra

Az Adriai-tenger térségének jellegzetes, hideg, száraz, viharos helyi szele.

Bukószelek

A hegységek szélárnyékos oldalán leereszkedő helyi légáramlás, amelyben a levegő fokozatosan felmelegedik, relatív páratartalma csökken.

Buys Ballot törvénye

C. H. D. Buys Ballot által felismert szabály: ha az északi félgömbön háttal állunk a szélnek, balra előttünk alacsony, jobbra hátul pedig magas lesz a nyomás; a déli félgömbön ezzel ellentétes a helyzet.

Chinook

A Sziklás-hegység meleg, száraz ("hófaló") bukószele.

Ciklon

Alacsony nyomású légköri képződmény, amelyben az északi féltekén a levegő a felszín közelében az óramutató járásával ellentétes irányban örvénylik; kiterjedt felhőrendszerek és időjárási frontok tartoznak hozzá.

Ciklonpályák

Egyes trópusi ciklonok (hurrikánok, tájfunok, trópusi viharok) vonulási útvonalai, ill. az ezek által rendszeresen érintett térségek.

CO2 egyenérték

A különböző üvegházhatású gázok okozta éghajlati kényszer kifejezése a szén-dioxidéhoz, mint egységhez viszonyítva.

Coriolis-erő

A Föld forgásából eredő, az áramló légtömegeket eltérítő, nem valódi erőhatás, amelyet Gaspard-Gustave de Coriolis francia matematikusról, mérnökről neveztek el. Az északi félgömbön jobb, a délin bal kéz felé téríti ki a légáramlást.

Csapadék

A vízgőz kicsapódása és a földfelszínre hullása különböző halmazállapotokban és formákban.

Dansgaard-Oeschger-féle események

Gyors, néhány évszázadig tartó meleg szakaszok a negyedidőszak éghajlatában, amelyeket fokozatos lehűlés követett. Az eseményeket a jégmagfúrásokból mutatták ki.

Délibáb

Fénytörési jelenség közvetlenül a földfelszín feletti légrétegben. Erős hőmérsékleti (és ennek következtében sűrűség-) különbségek, ill. hőmérsékleti inverzió miatt lép fel tengerpartokon, sivatagokban, aszfalt- és vízfelületek felett.

Dér

Fagypont alatti hőmérsékletű, párával telített levegőből, derült, szélcsendes időben a harmatponton képződő mikrocsapadék.

Dobson-egység (DU)

A teljes ózonmennyiség mértékegysége: a normál légköri nyomáson (1013 hPa) és 0şC hőmérsékleten összetömörített ózonoszlop magassága (10-5 m-ben); átlagos értéke 300 DU)

Éghajlat

A légköri rendszer állapotának hosszabb távú (legalább 30 éves) statisztikus jellemzése, az éghajlati elemek középértékei és változékonysága segítségével.

Éghajlat érzékenység

Megmutatja, hogyan változik a Föld éghajlata különböző éghajlati kényszerek következtében (pl. a középhőmérséklet a CO2 koncentráció megduplázódására).

Éghajlat változékonysága

Az éghajlati középértékek és egyéb statisztikai jellemzők (szórás, szélsőértékek valószínűsége) különbségei bármilyen tér- és időbeli méretarányban. A természeti folyamatok okozzák a belső, az antropogén folyamatok a külső változékonyságot.

Éghajlati előrejelzés

Az éghajlat jövőbeli alakulására vonatkozó valószínűségi becslés.

Éghajlati forgatókönyv (szcenárió)

A jövőbeli éghajlat elképzelt (gyakran erősen leegyszerűsített) jellemzése az antropogén éghajlatmódosítás következményeinek bemutatása érdekében, gyakran a trendek kivetítésével. Bemenet az éghajlatmodellek számára.

Éghajlati rendszer

Összetett rendszer, amelynek öt fő alkotóelem, a légkör, a hidroszféra, a krioszféra, a szárazföldek felszíne és a bioszféra, valamint a közöttük működő kölcsönhatások. Éghajlati kényszerek alakítják.

Éghajlati trendek kivetítése

Annak megbecslése, hogyan válaszol az éghajlati rendszer az üvegházhatású gázok és az aeroszolok kibocsátásának, koncentrációjának alakulására. Ennek nagyobb a bizonytalansága, mint az éghajlati előrejelzéseknek.

Éghajlati visszacsatolás

Az éghajlati rendszer folyamatai közötti kölcsönhatás. Pozitív, ha az egyik folyamat felerősíti a másikat, negatív, ha gyengíti.

Éghajlati vízmérleg

A földfelszín adott területére hulló csapadék mennyisége és az evapotranspiráció különbsége.

Éghajlatmodell

Az éghajlati rendszer numerikus leképezése eleminek fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságai és kölcsönhatásai (visszacsatolásai) alapján (pl. az atmoszféra-óceán kapcsolt általános cirkulációs modellek, AOGCM).

Éghajlattan (klimatológia)

A földi éghajlat tanulmányozásával, a különböző éghajlattípusok eloszlásával, az éghajlati rendszer változásával foglalkozó tudományág.

Éghajlatváltozás

Az éghajlatot meghatározó középértékek és változékonyság átalakulása bizonyos időszakon (legalább néhány évtizeden) belül.

El Nińo-Déli Oszcilláció (ENSO)

A Csendes-óceán felszíni vizének rendellenes hőmérséklet-eloszlása (El Nińo), amely a trópusi öv légnyomás-eloszlási mintázatainak váltakozásával (Déli Oszcilláció) párosul. A Föld nagy részének éghajlatára hat, de oka még ismeretlen.

Elsivatagosodás

Tájdegradáció száraz éghajlatú vidékeken, amely az éghajlat változékonyságának vagy emberi tevékenységnek a következménye.

Emisszió (kibocsátás)

Valamilyen (általában légszennyező) anyag kibocsátása a légkörbe.

Energiamérleg

A Földre érkező teljes besugárzás és az onnan távozó teljes kisugárzás különbsége.

ENSz Klímaváltozási Keretegyezmény

A Rio de Janeiro-i Földcsúcson aláírt megállapodás, amelynek célja az volt, hogy olyan szinten stabilizálja az üvegházhatású gázok légköri koncentrációját, hogy az ne veszélyeztesse a földi éghajlat rendszerét.

Erősen változó gázok

Azok a légköri gázok, amelyek aránya egy adott helyen néhány nap vagy hét alatt is jelentősen módosul (vízgőz, szén-monoxid, nitrogén-dioxid stb.).

Eső

Cseppfolyós halmazállapotú csapadék. Növekvő intenzitás sorrendjében lehet szitálás, permetező eső, zápor, országos eső vagy felhőszakadás.

Esőrétegfelhő (nimbosztrátusz)

A melegfrontokhoz kapcsolódó, tartós esőzést hozó, alacsony szintű, sötétnek látszó felhőfajta.

Észak-atlanti Oszcilláció

Az Izland és az Azori-szigetek közti légnyomáskülönbség hajtotta, a nyugatiszél-áramlást, a ciklonpályákat befoláysoló légköri rendszer.

Evapotranspiráció

A földfelszín párolgása és a növényzet párologtatása együtt (mm-ben).

Évszakok

A Föld tengelyferdeségének és keringésének köszönhetően a besugárzás szögében (és ennek következtében) mennyiségében különböző szakaszok az év folyamán, elsősorban a mérsékelt éghajlati övben.

Exoszféra

A légkör legkülső rétege, ahol a sarki fény keletkezik; 500 km magasság felett.

Faszén

A biomassza elégetéséből származó, grafitos szerkezetű, mikroszkopikus szénszemcse, az aeroszol része.

Fátyolfelhő (cirrosztrátusz)

Magas szintű, vékony, fehér, gomolyos-fodros rétegfelhő.

Fekete karbon

Az aeroszolok egyik csoportja, amelyet sajátos fényelnyelődés és vegyi reakciók jellemeznek (elsősorban korom, faszén és egyéb szerves anyagok).

Felhő

A levegő páratartalmának kicsapódásával keletkezett, jégkristályokból és/vagy vízcseppecskékből álló, különböző magasságú légköri képződmény.

Felhőképződés

Az a folyamat, amely közben a levegő páratartalma a kondenzációs magvakon kicsapódva vízcseppecskékké sűrűsödik.

Felhőzet

Az égbolt felhőborítottságának aránya (hagyományosan nyolcadokban kifejezve); a különböző felhőfajták megjelenése.

Ferrel-cella

William Ferrel amerikai meteorológusról elnevezett légáramlás-modell a Föld közepes szélességeire, amelyet a futóáramlások modellje váltott fel.

Forrás

Olyan folyamat, tevékenység vagy mechanizmus, amely üvegházhatású gázt, aeroszolt vagy ezek prekurzorait juttatja a légkörbe.

Földfelszíni hőmérséklet

A felszín felett 1,5 m-rel, jól szellőzött helyen mért hőmérséklet-érték.

Főnhatás

A hegységek szélárnyékos oldalán tapasztalható szárító hatás. Oka, hogy a bukószélben a levegő fokozatosan felmelegedik, miközben vízgőztartalma nem változik, ezért relatív páratartalma csökken.

Frontális zivatar

Nedves meleg levegő hideg légtömeggel való találkozásából származó csapadékesemény, amelyet a súrlódás miatt keletkező elektromos töltések kisülésekor villámlás, mennydörgés [] kísér.

3.1. ábra - Csapadékintenzitás a Kárpát-medencében hidegfront átvonulásakor. [forrás: OMSz]

Csapadékintenzitás a Kárpát-medencében hidegfront átvonulásakor. forrás: OMSz
Futóáramlás

A 30. és a 60. szélességi körök között, a troposzféra középső-felső részében, nagy sebességgel (180–500 km/h) haladó, az egész Földet körülfutó, nyugatias áramlásrendszer.

Függőleges hőmérsékleti gradiens

A hőmérséklet változása a tengerszint feletti magassággal; hőmérsékleti inverzió esetén értéke negatív.

Füstköd

A városok levegőjét megülő, ipari, közlekedési eredetű, változatos összetételű levegőfátyol; a kénes szmogot a fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből származó kén-dioxid, a fotokémiai szmog az alsó légkörben, fotokémiai reakciók során jön létre nitrogén-oxidokból és szenhidrogén-gőzökből.

Geosztrofikus szél

A légnyomás horizontális eloszlása és a Coriolis-erő hatására kialakuló, a felszínnel való súrlódástól független légáramlás.

Globális homályosodás

A felszínre érkező besugárzás csökkenése 1960–1990 között; a párolgás mérséklődésében mutatták ki.

Gomolyfelhő (kumulusz)

Nagy függőleges kiterjedésű, vízcseppecskékből és jégkristályokból álló felhőfajta, felszálló légmozgást jelez ("szépidő-kumuluszok").

Gomolyos zivatarfelhő (kumulonimbusz)

A hidegfrontokhoz kapcsolódó, nagy intenzitású csapadékot hozó, nagy függőleges kiterjedésű felhőfajta.

Hadley-cella

A légkör hőmérséklet-különbségek hajtotta áramlási rendszere a trópusi övben (az Egyenlítő mentén felszálló, a felső troposzférában a sarkok irányába történő, a térítők mentén leszálló, majd a felszín közelében, passzátszelek formájában az Egyenlítőhöz visszatérő áramlás. A térítőközi összeáramlási öv (ITCZ) évszakos eltolódásához igazodik.

Halo

Rövid távú légköri optikai jelenség, gyűrűs fénytörés a levegőben lebegő jégkristályokon, 22, ill. 46°-os szögben a Nap vagy a Hold körül.

Halogénezett szénhidrogének

Mesterségesen előállított szerves vegyületek, amelyek az ózonréteget károsító elemeket (főleg klórt) tartalmaznak, valamint a helyettesítésükre szolgáló HFC vegyületek, amelyekben a klórt hidrogén helyettesíti.

Harmat

Fagypont feletti hőmérsékletű, párával telített levegőből, derült, szélcsendes időben a harmatponton képződő mikrocsapadék.

Harmatpont

Telítettségi hőmérséklet, amelyen a relatív nedvesség 100%, a levegő páratartalma kicsapódik.

Harmattán

Hűvös, száraz délies szél a Szaharában, gyakran homokviharok kísérik.

Hatékonyság

Annak mértéke, mennyire hat valamely természetes vagy antropogén mechanizmus az éghajlatra, a szén-dioxidhoz viszonyítva.

Havas eső

Esőcseppek és hópelyhek keverékéből álló csapadékfajta.

Heaviside-Kennelly-féle réteg

Az ionoszféra egyik rétege 90–120 km magasságban, amelyet Oliver Heaviside angol és Arthur E. Kennelly amerikai légkörfizikusról neveztek el. A rádióhullámok visszaverésével ez a réteg teszi lehetővé a rádióadások hosszú távra történő sugárzását. Éjszaka jelentősen meggyengül.

Hidegfront

Adott terület fölé áramló hideg légtömeget az ott tartózkodó melegtől elválasztó határvonal, amelynek mentén a hideg levegő kiszorítja a meleget.

Hirtelen éghajlatváltozás

Az éghajlat rövid távú átalakulása, amely rendszerint külső hatásra következik be (pl. gyors felmelegedés néhány évtized alatt).

Hóesés

Szilárd halmazállapotú csapadékfajta, amely hatszögesen kikristályosodott hópelyhekből áll.

Hóvihar

Fagypont alatti hőmérsékleten, intenzív hóesés és erős szél (>50 km/h) esetén kialakuló időjárási helyzet, a látótávolság drasztikus csökkenésével jár.

Hőhullám

Az északi félgömb mérsékelt éghajlatú területein az anticiklonokhoz kapcsolódó, forró időjárási helyzet, amikor a nappali hőmérséklet tartósan 30°C, az éjszakai 25°C felett marad, és ez magas páratartalommal párosul. A hőhullám megnövelheti a halálozások számát.

Hőmérsékleti anomália

A valódi középhőmérséklet pozitív vagy negatív irányú eltérése a Föld egy adott helyén a hely földrajzi szélességére a besugárzásból számított átlagtól.

Hőmérsékleti inverzió

A hőmérséklet rendellenes növekedése a magassággal a troposzféra valamely (inverziós) rétegében.

Hurrikán

A tenger felszíni vizének 26,5°C-os hőmérsékletén keletkező trópusi ciklon a Karib-tenger térségében, amelyben az örvénylés sebessége eléri a 120 km/h-t.

Időjárás

A napenergia hatására a troposzférában lejátszódó fizikai folyamatok összessége, a légkör állapotának rövid távú változása.

Időjárási helyzet

Egy adott helyen a légkör pillanatnyi fizikai állapota.

Időjárási/éghajlati elemek

A légkör állapotát jellemző fizikai változók (léghőmérséklet, légnyomás, szél, páratartalom, felhőzet, csapadék).

Imisszió (kiülepedés)

Légszennyező anyagok kiülepedése.

Inszoláció

A légkör felső határára érkező napsugárzás, amely a földrajzi szélességtől és az évszaktól függ.

Ionoszféra

A légkörnek az a tartománya (50–2000 km között), ahol a napsugárzás hatására ionok keletkeznek (amit pl. sarki fényként észlelünk).

Izobár

Az azonos légnyomású pontokat összekötő vonal.

Izoterma

Az azonos hőmérsékletű pontokat összekötő vonal.

Jégdara

A jégesőnél kisebb (2–5 mm-es) jégszemekből álló, szilárd csapadékfajta.

Jégeső

Zivatarfelhőkből, erőteljes feláramlás közben egyre hízó jégkristályok képződése, majd 5 mm-nél nagyobb átmérőjű jégdarabok aláhullása. A legnagyobb pusztítást okozó csapadékfajta.

Katabatikus szél

A lejtőkön a kisugárzás miatt lehűlt, éjszaka leereszkedő enyhe légáramlás (hegyi szél).

Kiotói Egyezmény

Az ENSz 1992. évi Éghajlatváltozási Keretegyezményének folyománya, amelyet a szerződő felek Kiotóban (Japán) kötöttek az antropogén eredetű üvegházhatású gázok kibocsátásának mérséklésére (1990 és 2008/2012 között legalább 5%-kal); 2005. február 16-án lépett életbe.

Kis jégkorszak

Az az időszak (kb. Kr.u. 1400–1900), amikor az északi félgömbön (elsősorban Európában) általában alacsonyabb volt a hőmérséklet, mint ma.

Klatrát

Kalitkavegyület, amely rendszerint metánmolkulát zár közre, túlhűlt, fagyotthoz hasonló állapotban.

Kondenzációs magvak

Az aeroszol szemcséi, amelyekre felhőképződéskor a levegő páratartalma kicsapódik, vízcseppecskék keletkeznek.

Konvekció

Légtömegek felszálló mozgása, általában a földfelszín felmelegítő hatására.

Korom

Főleg szénből, kisebb részben oxigénből és hidrogénből álló égéstermékek részecskéi a légkörben.

Kozmikus sugárzás

Kisebb részben a Napból, nagyrészt a Tejútrendszerből érkező, nagy sebességű részecskék (atomok, elektronok) árama. Hatásuk a Föld légköri folyamataira még nem tisztázott.

Köd

A mikrocsapadék egyik fajtája, a földfelszín közelében kialakuló felhőtípus. A keveredési köd meleg, nedves levegő hidegebbel történő keveredéséből alakul ki általában a tengerparton. A sugárzási köd derült időben, a lehűlt talajfelszín kisugárzása miatt alakul ki.

Középhőmérséklet

A léghőmérséklet napi, havi vagy évi méréseinek átlagértéke.

Középkori éghajlati optimum

Az az időszak (kb. Kr.u. 1000–1300), amikor az északi félgömbön jóval melegebb volt az éghajlat, mint a rákövetkező kis jégkorszakban.

Középmagas gomolyfelhő

Középmagas gomolyfelhőfajta, felszakadozott rétegfelhő. Országos eső után, leszálló légmozgáskor alakul ki.

Krioszféra

Az a földrajzi burok, amely minden fagyott állapotú vizet (hó, szárazföldi és tengeri jég, fagyott föld) magába foglal.

Külső éghajlati kényszer

Az éghajlatot befolyásoló, az éghajlati rendszeren kívüli hatás (pl. vulkánkitörtés, a napállandó változása, antropogén hatások).

La Nińa

A trópusi légkör ENSO rendszerének az az állapota, amikor Dél-Amerika Ny-i partjai mentén hideg felszíni víz és magas légnyomás uralkodik.

Latens hő

A Föld felszínéről a légkörbe irányuló hőátadás párolgáskor. A felszín energiamérlegének egyik összetevője.

Látótávolság

Az a távolság, amelyből valamilyen tereptárgy még tisztán látható. A légkörben lebegő aeroszol és vízcseppecske mennyiségétől függ.

Légköri aszály

Tartós csapadékhiány vagy csökkent csapadékmennyiség miatti száraz környezeti viszonyok.

Légköri depresszió

Alacsony nyomású légköri képződmény.

Légköri homály

A légkör átlátszóságának csökkenése az odajutott por és egyéb légszennyező anyagok miatt.

Légtömeg

Jól leírható tulajdonságokkal rendelkező levegőtest. Tulajdonságai keletkezési helyére jellemzőek, bár a légtömeg vándorlása során módosulnak (pl. sarkvidéki hideg, nedves légtömeg).

Leskálázás

Helyi vagy regionális érvényességű információ nyerése globális modellekből.

Melegfront

Adott terület fölé áramló meleg légtömeget az ott tartózkodó hidegtől elválasztó határvonal, amelynek mentén a meleg légtömeg felsiklik a hideg fölé.

Mennydörgés []

Zivatarkor a villámlást kísérő jelenség, a kisülés távolabbi és közelebbi részéből érkező hanghullám interferenciájától kapja jellegzetes dörgő tónusát.

Meteorológia

A légköri folyamatokkal (dinamikus meteorológia) és az időjárás előrejelzésével (szinoptikus meteorológia) foglalkozó földtudomány (légkörtan). Tágabb értelemben az éghajlattan is hozzá tartozik.

Mezoszféra

A légkörnek a sztratoszféra feletti rétege, ahol újra csökken a hőmérséklet; kb. 80 km magasságig, a mezopauzáig tart.

Mikroklíma

A felszíni határrétegben, kis területen tapasztalható éghajlati viszonyok, amelyek anticiklonális helyzetben alakulnak ki, amikor a helyi (domborzati, talaj-, növényzeti) hatások felerősödnek.

Misztrál

Hideg, száraz bukószél Franciaország földközi-tengeri partján.

Monszun

Végső soron a szárazföld és az óceán eltérő hőkapacitására visszavezethető, évszakosan megforduló (legalább 120°-os szögben irányt váltó) légáramlás-rendszer, amely nyáron hoz csapadékot a szárazföldekre.

Montreáli Egyezmény

Az ózonréteget károsító anyagok (halogénezett szénhidrogének, metilkloroform, szén-tetraklorid stb.) kibocsátásának korlátozására 1987-ben kötött megállapodás.

Napállandó

A Napból érkező teljes besugárzás a földi légkör külső határán, a sugárzás irányára merőlegesen, közepes Nap-Föld távolság esetén. Átlagértéke 1368 W/m2.

Napfénytartam

A besugárzás időtartama, a napsütéses órák száma évi átlagban.

Napfolt-ciklus

A naptevékenység többé-kevésbé szabályos ingadozása 9–13 év közötti periódussal.

Napi hőingás

A hőmérsékleti maximum és minimum különbsége 24 órán belül.

Napsugárzás

A Nap által kibocsátott, rövidhullámú elektromágneses sugárzás, a légköri folyamatok fő energiaforrása.

Naptevékenység

Többféle időskálán tapasztalható változékonyság a napfoltok számában, a Nap sugárzási teljesítményében, mágnesességében és nagy energiájú részecskék kibocsátásában.

Nyelő

Olyan folyamat, tevékenység vagy mechanizmus, amely üvegházhatású házt, aeroszolt vagy ezek prekurzorait eltávolítja a légkörből.

Nyugati szelek

A 30. és a 60. szélességi körök között mindkét félgömbön kialakult légáramlási rendszer.

Óceáni hőfelvétel

Az óceánok hőtárolásának fokozódása a globális földi hőmérséklet emelkedésének arányában (mértékegysége: W/m2/şC), az éghajlati rendszer érzékenységének egyik jellemzője.

Okklúziós front

Záródott front; a gyorsabban mozgó hidegfront utoléri a ciklonban a melegfrontot, "kizárja", fölemelkedésre kényszeríti a meleg légtömeget, a ciklon megsemmisül.

Orografikus csapadék

Olyan csapadékképződés, amikor a légtömeget domborzati akadály kényszerítette felszállásra.

Ózon

Az oxigén háromatomos formája, igen bomlékony változó légköri gáz, amely a troposzférában részben emberi hatásra, fotokémiai reakciók során keletkezik, a sztratoszférában pedig ibolyántúli sugárzás hozza létre a kétatomos oxigén bontásával.

Ózonréteg

A sztratoszférának az a rétege, amelyben a legnagyobb az ózon koncentrációja (kb. 12–40 km-rel a felszín felett); a klórt és brómot tartalmazó gázok kibocsátása veszélyezteti.

3.2. ábra - Az ózonréteg változása 1979 és 2010 között az Antarktisz felett. [forrás: Earth Observatory]

Az ózonréteg változása 1979 és 2010 között az Antarktisz felett. forrás: Earth Observatory
Paleoklíma

Korábbi földtörténeti, esetleg történelmi korok éghajlata, amelynek jellemzésére nincsenek mért adatok, csak közvetett bizonyítékok.

Passzátszelek

A trópusi öv zonális szélrendszere; az északi félgömbön északkeleti, a délin délkeleti passzátszél fúj, amelyet a földrajzi Egyenlítő átlépésekor a Coriolis-erő a déli félgömbön bal kéz felé (északnyugati irányba), az északin jobb kéz felé (délnyugati irányba) térít el.

Pehelyfelhő (cirrusz)

Magas szintű felhőfajta, melegfront közeledtének előjele.

Poláris front

Kb. 100–200 km széles sáv a 40. és a 60. szélességi körök között, amelyben a sarkvidéki és a trópusi légtömegek találkoznak.

Prekurzor

Olyan anyagok, amelyekből üvegházhatású gázok vagy aeroszolok keletkezhetnek, ill. amelyek ilyenek képződési folyamatait befolyásolják.

Proxy

Helyettesítő őskörnyezeti adatsor, amelyből fizikai és biofizikai törvényszerűségek alapján közvetett bizonyítékok nyerhetők elmúlt korok éghajlatára (pl. növényi pollen, fák évgyűrűi, korallok, jégmagok stb.).

Reakcióidő

Az az időtartam, amely külső vagy belső hatás (visszacsatolás) után az éghajlati rendszer egyensúlyának helyreállásához szükséges. A rendszer különböző elemeire különböző időtartam.

Reflexió

A besugárzás egy részének visszaverődése az aeroszol szemcséiről és a felhők vízcseppecskéiről.

Relatív páratartalom

Az abszolút páratartalom a harmatpont hőmérsékletéhez tartozó páratartalom (100%) százalékában kifejezve.

Réteges gomolyfelhő (sztratokumulusz)

Felvonuló réteges gomolyfelhő; magas szintű felhősávok; időjárásváltozás előjele.

Rétegfelhő (sztrátusz)

Többféle szinten keletkező felhőfajta, lehet magas helyzetű cirrosztrátusz, az égboltot teljesen beborító altosztrátusz vagy tartós esőt hozó nimbosztrátusz.

Rossby-féle hullámok

A nagy sebesség miatt bizonytalanná váló futóáramlás Carl-Gustav Arvid Rossby svéd meteorológusról elnevezett kilengései, amelyek a sarkkörök mentén a Coriolis-erő hatására ciklonokat eredményeznek.

Sarki fény

A Napból érkező, a Föld mágneses terébe került, elektromos töltésű részecskék és a légkör gázainak kölcsönhatásából az ionoszférában kialakuló fényjelenség a magas szélességeken (északon aurora borealis, délen aurora australis a neve).

Sarki szelek

A sarkkörökön belül kialakult, keleties légáramlási rendszer.

Savas ülepedés

Az a folyamat, amikor a légkörbe juttatott kén-dioxid a páratartalom hatására kénsavvá, a nitrogén-oxidok salétromsavvá alakulnak, majd száraz vagy nedves módon (a csapadékkal) kiülepedve károsan csökkentik a talaj és a felszíni vizek kémhatását.

Sirokkó

Az észak-afrikai tengerpartok forró, száraz déli szele.

Sugárzási kényszer

A besugárzás és a kisugárzás különbsége a tropopauzában (W/m2-ben) valamilyen külső hajtóerő (pl. a napállandó vagy a CO2-koncentráció megváltozása) következtében.

Szél

Légnyomáskülönbség hatására kialakuló, a földfelszínnel párhuzamos légáramlás; erőssége és iránya jellemzi.

Szélárnyék

Az a jelenség, hogy a hegységek szélvédett oldalán vidékek (pl. az orográfiai sivatagok) kevés csapadékban részesülnek.

Szélcsendes öv

A passzátszelek közötti, az Egyenlítő mentén kialakuló, forró, nedves zóna az óceánok felett, az ITCZ mentén.

Szellő

A Beaufort-skálán 6–49 km/h közötti sebességű széltartomány.

Szélsőséges időjárási esemény

Adott helyen csak ritkán előforduló időjárási rekord (pl. 100 évente egyszer hulló csapadékmennyiség, mérhető magas vagy alacsony hőmérséklet, szélsebesség).

Szén-dioxid (CO2)

A légkörben természetes módon előforduló változó gáz, amely a fosszilis energiahordozók és a biomassza égésterméke. A legfontosabb antropogén eredetű üvegházhatású gáz.

Szén-dioxid trágyázás

A növények fotoszintézisének fokozása a szén-dioxid koncentrációjának megnövelésével.

Szerves aeroszol

Szerves vegyületeket, szenet, hidrogént, oxigént és néhány más elemet tartalmazó, a légkörben lebegő részecskék.

Szitálás

Kis intenzitású csapadékfajta, amelyben az esőcseppek átmérője nem éri el a 0,5 mm-t.

Szivárvány

Légköri fénytünemény, színbontás, amelyet a nap fényének kettős megtörése és visszaverődése okoz az esőcseppeken, ívének szöge 42°. A színek sorrendje (piros, narancssárga, citromsárga, zöld, kék, ibolya) a készeres visszaverődéssel keletkező mellékszivárványban (ívszöge: 50°) fordított.

Szoláris éghajlati övek

A besugárzás beesési szöge szerint megkülönböztetett, a földrajzi szélességi körök mentén kijelölhető, elméleti klímasávok.

Szórt sugárzás (égboltsugárzás)

A beérkező napsugárzás egy részének szétszóródása az aeroszolok szemcséin; következményei: nappali világosság, kék égbolt, hajnalpír, „vörös égalja”.

Sztratoszféra

A légkörnek a troposzféra feletti öve, a magas szélességeken 9 km-től, a trópusokon 16 km-től kb. 50 km magasságig; az ózonréteg hőelnyelése miatt felfelé emelkedik benne a hőmérséklet.

Tározó

Az éghajlati rendsezr olyan alrendszere (a légkörön kívül), amely szenet, üvegházhatású gázokat vagy prekurzorjaikat felvenni, tárolni és leadni képes (pl. az óceánok, talajok, erdők stb.).

Telítettségi görbe

Diagram, amely megmutatja, hogy bizonyos hőmérsékletű levegő egységnyi térfogata mennyi vízgőzt képes befogadni (hol 100% a relatív páratartalom).

Térítőközi összeáramlási öv (ITCZ)

Alacsony nyomású sáv az Egyenlítő közelében, ahol az ÉK-i passzátszelek találkoznak a DK-iekkel és felszálló légáramlás alakul ki; más néven termikus vagy hőegyenlítő.

Termális infravörös sugárzás

A földfelszín, a légkör és a felhők kisugárzásánaktartománya, a közeli infravörös sugárzásnál nagyobb hullámhosszokon.

Termik

A nappali besugárzás hatására felmelegedett és instabillá vált levegő keskeny feláramlása, amelyet a sárkány- és paplanrepülők kihasználnak felemelkedésre.

Termoszféra

A légkörnek a mezoszféra feletti, igen ritka, de magas hőmérsékletű rétege, ahol az ionoszféra található, 80–500 km között.

Tornádó

Meleg és hideg légtömegek találkozásakor kialakuló, alacsony nyomású forgószél; az 50–500 m átmérőjű szívótölcsér belsejében szélsőségesen alacsony a légnyomás.

Transzmisszió (szállítás)

Valamilyen légszennyező anyag továbbítása a légkörben a szelek által.

Tropopauza

A troposzféra és sztratoszféra határa.

Troposzféra

A légkör legalsó rétege, amelyben anyagának kb. 80%-a összpontosul és ahol az időjárási folyamatok lejátszódnak.

Tükörjég

Fagyáspontnál hidegebb felüleletre ráfagyó eső, tömör, átlátszó jegesedés.

Üvegházhatás

A légkör hővisszatartó képessége; az üvegházhatású gázok, ill. felhők elnyelik és visszasugározzák a földfelszín hosszúhullámú (infravörös) hőkisugárzását, ami a földfelszín és a troposzféra felmelegedéséhez vezet.

Üvegházhatású gázok

A légkör természetes vagy antropogén eredetű összetevői, amelyek a földfelszín infravörös tartománybeli hőkisugárzását elnyelik és visszasugározzák a felszínre. Idetartozik a vízgőz, a szén-dioxid (CO2), a nitrogén-oxidok (NxO), a metán (CH4), az ózon (O3), valamint a halogénezett szénhidrogének.

Üvöltő negyvenesek

Egész évben erős nyugatias szelekkel jellemezhető sáv Antarktika körül, a 40. és 50. déli szélességi kör között, ahol nem áll szárazföld a szél útjában.

Változó gázok

Azok a légköri gázok, amelyek aránya rövid távon (néhány éven, évtizeden belül) is módosul (szén-dioxid, metán, hidrogén, ózon).

Városi hősziget

Az a jelenség, hogy a nagyvárosok központjában a levegő hőmérséklete rendsezrint magasabb, mint a környező falusi területeken. Oka a hidrológiai viszonyok megváltozása, a felszínek leburkolása, az albedo megváltozása, az aeroszolok mennyiségének megnövekedése, a légszennyeződés stb.

Víztölcsér

Vízfelszín fölött kialakuló vagy oda érkező légörvény, amely vizet szippant fel.

Vulkáni köd

Vulkáni eredetű aeroszolon kicsapódott vízcseppecskékből álló légköri képződmény.

Zápor

Nagy intenzitású csapadékfajta, amelyben az esőcseppek átmérője 5 mm is lehet.

Zivatar

Heves csapadékot hozó, légelektromos jelenséggel (mennydörgés, villámlás) kísért záporszerű csapadékhullás.

3.3. ábra - Hidegfronthoz kapcsolódó villám tevékenység a Dunántúl felett. [forrás: OMSz]

Hidegfronthoz kapcsolódó villám tevékenység a Dunántúl felett. forrás: OMSz
Zúzmara

Áramló, páradús levegőből a harmatponton kicsapódó, kristályos jegesedés fagypont alá hűlt tárgyakon. Káros terhelést okoz pl. villanyvezetékeken, faágakon.