Az óceánok 2000 méter alatti övezete az ún. mélytengeri öv, ahol a teljes fény- és növényzethiány jellemző. Az állatvilág képviselői a szélsőséges körülményekhez igazodtak. Sok a világító szervezet. A hőmérséklet 0,5–3 °C, a nyomás pedig eléri a 76 MPa-t.

A víz forralásakor ki nem csapódó, ún. maradék keménység, kalcium- és magnéziumsók okozta keménység. Értéke az összes keménység és a víz HCO₃ ionjaihoz tartozó változó keménység különbsége. Az állandó keménységet a kénsavas és sósavas sók, mint kalcium-szulfát, kalcium-klorid, magnézium-szulfát stb. okozzák.

A legszárazabb időszakokban is vizet szállító patak, vagy folyó.

Általában egymással szemben haladó egyenlő frekvenciájú és amplitúdójú hullámok interferenciájakor létrejövő jelenség. Nagyobb vízfelületeken (tengerek, tavak) létrejövő lengő hullámzás, amikor a szabályosan váltakozó hullámhegyek és -völgyek helyben maradnak. Hosszan tartó egyirányú szél, vagy légnyomásváltozás alakítja ki.

A kontinentális földfelszín mélyedéseiben összegyűlő és tartósan megmaradó víztömeg. Önálló medencéjű, a világtengerektől független vízfelszínek, melyeket folyók táplálnak, vagy folyók kötnek össze. Fajtái: tó, fertő, mocsár és láp.

A folyó azon szakasza, ahol a víz sebessége oly kicsi, hogy az addig szállított hordalék nagy részét nem képes tovább szállítani. A lerakott hordalékból keletkező térszínen (zátonyok, szigetek) a folyó ágakra bomlik. Jellemzően a folyók torkolati szakasza ilyen.

Vízfolyások vízszintjének és -hozamának csökkenése.

Vízfolyások vízszintjének és -hozamának növekedése. A medrét elhagyó víz elönti az árteret.

A vízrészecskék pályája és sebességvektoruk időbeni alakulása szerint ismerünk lamináris (tavak) és turbulens (folyók felszíne) vízmozgást. Sebesség szerint áramló (folyók), vagy rohanó (vadpatakok) vizeket. Az áramlásokat a Reynolds-szám jellemzi, a nagy Reynolds-számmal rendelkező áramlások turbulensek, bennük megjelennek az örvények. Azt a számot, amelynél a turbulens áramlás kialakul kritikus Reynolds-számnak nevezzük.

Közeli égitestek egymásra gyakorolt tömegvonzásából és a közös súlypont körüli mozgásból származó centrifugális erő hatására létrejövő alakváltozás. A világtengerek szintjének periodikus, mintegy 12,5 órás napi változása. A legmagasabb szint a dagály, a legalacsonyabb az apály. A tengerfenék domborzata és a parttagoltság jelentősen befolyásolja az árapály késését, valamint a mértékét. Újholdkor és holdtöltekor extrém nagy dagály ún. szökőár, első és utolsó negyed esetén gyenge ún. vakár alakul ki.

Olyan tengerrész, ahol egymáshoz közeli, nagyobb szigetcsoportok közel azonos felépítéssel és kialakulással jellemzőek.

Általában valamilyen felszíni víz vezetésére szolgáló természetes, vagy mesterséges, többnyire kis keresztmetszetű csatorna.

A francia táj (Artois) után elnevezett felszín alatti víz típus. Vízzáró rétegek közötti víztartó rétegben elhelyezkedő nyomás alatti víz. Jellegzetesen medenceszerkezetekhez köthető. Lehet pozitív kút, amikor “önállóan” felszínig emelkedik a víz. Az első ilyen jellegű kutat 1226-ban ásták Artois tartományban.

A folyók vízszintjének olyan mértékű tartós emelkedése, hogy a víz kilép a medréből. Általában nagyobb esőzések és hóolvadás hatására keletkezik. Az árvíz által elöntött terület az ártér.

4.1. ábra - Emlékmű a 2006. április 21-én bekövetkezett árvízről Szelevénynél. [fotó: Fábián Szabolcs Ákos]

Az emberiség létesítményeire és gazdasági tevékenységére káros hatású, magas vízszintek (árvizek) elleni védekezés, amelyet legtöbbször a folyó medrének szabályozásával és a folyó partját kisebb-nagyobb távolságban kísérő párhuzamos töltésezéssel oldanak meg.

4.2. ábra - Az ártér és a töltések által határolt hullámtér értelemzése.

A legalább 1 g/l oldott ásványi anyag tartalommal rendelkező természetes vizek. Ide tartoznak az 1 g/l-nél kevesebb oldott ásványi anyagtartalommal rendelkező természetes vizek is, ha egy-egy elem (pl. jód, bróm, nátrium, magnézium, lítium stb.) tekintetében határértéket meghaladó mennyiséget tartalmaznak. Kereskedelmi forgalomban a 0,5 g/l határértékkel rendelkező ivóvizeket nevezik ásványvíznek (pl. Theodora – Kékkúti).

A gyógyfürdők és a gyógyvizek gyógyhatásával és alkalmazásával foglalkozó tudományág. A víz fizikai tényezői és oldott ásványi anyag tartalma segítségével fejti ki jótékony hatását. A balneoterápiát szinte valamennyi klinikai ág felhasználja.

A vízmélység meghatározását szolgáló eszköz. Több fajtája ismert az egyszerű függőóntól a hanghullámok visszaverődésén alapuló szonárig (angol rövidítés: sound navigation and ranging).

Átmeneti övezet, a tengerek 200 és 1000 méter közötti zónája. Itt a hőmérséklet állandó, de a fény csak a legfelső rétegekig jut el. Az itt élő állatok zöme iszapevő.

Karl Ernst von Baer által 1856-ban publikált megfigyelés, mely szerint a Föld forgásának hatására a délkörök menti folyóknak az északi féltekén a jobb, a délin a bal partja meredekebb, azaz a folyók abba az irányba kitérnek. A szélességi körök menti folyók esetében nem számolt ilyen kitéréssel. Alapvető hibája, hogy a szélességi köröket egyenesnek vélte. Kritikai hatásra már 1860-ban elvetette elméletének szélességi körök menti érvénytelenségét.

A pólusok közelében a szárazföldeken található több száz méter, akár több kilométer vastag jégtakaró, amelyről borjadzanak [♫] a jéghegyek a tengerekbe. A bennük felhalmozott víz képes a világtengerek szintjét jelentősen befolyásolni (lsd. jégkorszakok).

A világtengerrel csak keskeny csatornán összekötött, önálló medencével rendelkező, a kontinens belsejében, vagy kontinensek között elhelyezkedő tenger. Tulajdonságai miatt általában valamilyen speciális jellegzetességgel bír élővilágát, fizikai vagy kémiai tulajdonságait illetően. Ha kontinensen belül helyezkedik el (Balti-tenger), akkor intrakontinentális beltenger, ha kontinensek között (Földközi-tenger), akkor interkontinentális beltenger a neve.

Hóolvadáskor, nagy esőzésekkor, vagy a folyók medréből kilépő víz miatt időszakosan kialakuló állóvíz. A hirtelen fellépő extra vízmennyiség nem képes elszivárogni a talaj repedéseit teljesen kitölti az első vízzáró rétegig. Ennek következtében a növények gyökere befullad, nem jut levegőhöz a növény elpusztul. Belvízelvezető csatornahálózattal és átemelő szivattyútelepekkel csökkenthető, vagy megelőzhető a kár. Magyarországon e hálózat hossza közel 43 000 km.

A tengerfenék (óceánfenék) állati és növényi élővilága, ahová szesszilis, vagilis és nektikus elemek egyaránt tartoznak. Az állatok a legmélyebb területeken (6–10 km) is megtalálhatók, viszont a növények csak a fénnyel átjárt tengerfenékig hatolnak le.

Tavak partjának turzásokkal elrekesztett részben feltöltődött, időszakosan vízzel borított terület pl. Nagyberek.

Szétválás, kettéválasztás. Bizonytalan lefolyású területeken a felszíni, vagy felszín alatti víztestek váltakozóan, vagy állandóan (divergencia) több vízgyűjtő rendszerbe (tengerbe) történő lefolyása, torkollása. Pl. a Casiquiare az Orinoco és az Amazonas között.

Szénsav (H₂CO₃) tartalmú, savanykás ízű forrásvíz erdélyi elnevezése.

Olyan víz melynek sótartalma kevesebb, mint a tengervízé, de több, mint az édesvízé. Tipikusan ez 0,5–30 g/l között változik, melyet általában ezrelékben adnak meg. Leggyakrabban ott alakul ki,ahol a folyók vize a tengerekbe ömlik. A világ legnagyobb brakkvize a Balti-tenger.

Karsztos területeken a kőzet repedéseiben eltűnő vízfolyás, amely a felszín alatt folytatja útját és később újra a felszínre kerül.

A Coriolis-erő minden forgó testen fellépő a tehetetlenségi erő hatására mozgó más testekre hat, azok mozgását a forgó testen lévő megfigyelő számára eltéríti. A Coriolis-erő független a mozgás irányától. Hatása a folyóvizek eltérítésére a földtudományokban régóta vitatott.

Tenger alatti földrengés, vagy vulkánkitörés, vagy parti csuszamlás hatására kialakuló hullámzás, amely a tengerfenék súrlódó hatása miatt a szárazföldeket (partokat) elérve aszimmetrikussá válik és óriáshullámmá alakul. Ekkor magassága elérheti a 10–30 métert. Tengerszorosokban, folyótorkolatokban akár 50 m magas hullámok is kialakulhatnak.

Egységnyi idő alatt lehullott csapadék mennyisége, általában mm/h. Magyarországon az eddig mért 24 óra alatt lehullott legnagyobb csapadékmennyiség 260 mm volt Dadon 1953. június 9-én. Az egy óra alatt lehullott legnagyobb mennyiség 120 mm volt Hevesen 1988. augusztus 23-án.

Nyílt árok, ásott meder valamilyen víz elvezetésére. Mesterséges vízi út folyók, tavak esetleg tengerek között.

Olyan műszaki tevékenység, mellyel 1. valamely területet a víz el/odavezetésére alkalmas ásott meder hálózattal látnak el, 2. a folyó medrét folyamatosan hajózhatóvá teszik.

Szénsavas, kénes forrásvíz népies neve palócföldön.

Tavakba és alacsony árapályú tengerekbe ömlő folyók torkolati szakasza, ahol a folyó többszörösen ágakra bomlik és feltölti a parti területeket. A delta frontja jellegzetesen 30°-os lejtővel nyomul előre a vízben. Az egyes ágak között sekély, mocsaras tavak alakulhatnak ki.

Az 1950-es években elfogadott és azóta folyamatosan megvalósított terv célja a vihardagályokkal szembeni védelem DNy-Hollandia tengerparti területein. A többféle műtárgyból (keresztgát, zsilip, hajózó zsilip, védtöltés, árvízkapu) álló összetett rendszer 2010-re készült el teljesen.

A tengerek ún. “sós” vizével ellentétben a szárazföldek vizei általában jóval kevesebb oldott ásványi sót tartalmaznak, ezért ez a megkülönböztető nevük.

Általában valamilyen adat várható alakulására szolgáló tevékenység, amely a hidrológiában a folyók (esetleg tavak) várható vízállására, vízhozamára és sebességére vonatkoznak. A folyóvízi hajózásban és árvízvédelemben elengedhetetlenül fontos munka. Hidrológiai előrejelzést Magyarországon a VITUKI Országos Vízjelző Szolgálat ad ki naponta: http://www.hydroinfo.hu

Transzgresszióval ideiglenesen elárasztott szárazföldi terület, ahol a tenger alapvetően sekély vízborítást ad.

Az állandó felszíni vízfolyások vízhozam szerinti csoportosításában a legkisebb egység. Pontosan nehezen meghatározható méretekkel rendelkezik. Mint kisvízfolyás átlagos vízhozama <5 m³/s. Lapályos alföldi területeken, vagy hegyvidékek enyhe esésű völgyeiben fennsíkjain jellemző sekély, szélsőséges vízjárású kisvízfolyás, a meder túlnyomó részén dús vegetációval.

A folyóvizek medrének jellegzetes hossz-szelvénye. A folyókilométer függvényében (forrástól torkolatig) ábrázolja a meder erózióbázis feletti magasságát. A szintkülönbség a folyó esése [m/km]. A tényleges esésgörbe lépcsőzött, szabálytalan, egyenetlen és töréses görbe. A normális esésvonal egy elméleti, szerkesztett konvex görbe.

Egységnyi vízgyűjtő területről, időegység alatt mindenféle forrásból (csapadék, forrás, talajvíz és folyók árvize) összegyülekező víz mennyisége. Vízgazdálkodásban nagyon fontos adat, mértékegysége általában l/s×km².

A folyók nagy esésű és nagy sebességű hegyvidéki szakasza, ahol a folyó munkavégző képessége (jóval) meghaladja a rendelkezésre álló kőzettörmelék elszállításához szükséges szintet. Ezért folyamatos bevágó, erodáló tevékenységet folytat, medrét egyre mélyebbre helyezi. Ennek eredményeként V alakú, meredek lejtőjű völgyét egyre mélyíti.

A Föld felszíne alatt egy adott pillanatban a talajban és a kőzetburokban található víz összes mennyisége. Fajtái: talajnedvesség, talajvíz, rétegvíz (speciális esetben artézi), résvíz (speciális esetben karsztvíz), valamint a juvenilis vizek.

A Föld felszínén egy adott pillanatban jelen lévő álló- (óceán, tenger, tó, mocsár) és folyóvizek (ér, csermely, patak, folyó, folyam) összessége. Tágabb értelemben a poláris és magashegységi jégtömegek is ide sorolandók.

A folyadékok szabad felületén a felszínen, illetve a felszín közelében lévő folyadékrészecskék körmozgásából kialakuló hullám.

A tavak feltöltődésének, pusztulásának első fázisa, amikor a nagy vízfelületek mellett már megjelennek a növényzet borította foltok.

A hóból képződött, átkristályosodott jég a poláris és magashegységi területeken. Részben a vastag hóréteg nyomása alatt, illetve a többszöri olvadás és fagyás folyamán jön létre.

Az időszakos, jelentősebb vízmennyiséget csak ősszel és télen szállító Földközi-tengermelléki vízfolyások neve.

A felszíni vízfolyások egyik típusa legalább 1000 km-es hosszúsággal és 150 ezer km² vízgyűjtőterülettel (pl. Duna ). Ha több, mint 2500 km hosszú és 1 millió km² vízgyűjtő területű, akkor óriásfolyamnak nevezik (pl. Amazonas).

Olyan felszíni vízfolyás, melynek hossza 100–1000 km közé, vízgyűjtő területe pedig 1000 és 150 ezer km² közé esik.

4.3. ábra - A Hármas-Körös Öcsödnél kisvíz idején. [fotó: Fábián Szabolcs Ákos]

A középszakasz jellegű folyók laterális erózióval az ún. szabad meanderezés során létrehozott mederkanyarulatai. A kanyarulat fejlődése során átalakulhat meanderré, majd levágódhat és holtággá válhat.

Az a pontszerű hely, ahol a felszín alatti vizek a felszínre bukkannak. Lehetnek természetes és foglalt források. Csoportosítani geológiai, biológiai, használati, kémiai, fizikai és állandósági szempontokból is lehet.

4.4. ábra - A Rákóczi-forrás a Mátrában. [fotó: Fábián Krisztina]

Általában sekély folyószakasz, ami a hajózás számára veszélyt jelent. Kialakulásának helye a két ellentétes folyókanyarulat közötti inflexiós szakasz.

Olyan speciális hévforrás, ami vizet és vízgőzt juttat szabályos, vagy szabálytalan időközönként több méter magasságig a levegőbe. A névadó egy izlandi hévforrás. A Föld aktív vulkáni területein számos gejzír ismert, felkapott turistalátványosságok.

A magashegységekben hóhatár felett összegyülekező csonthóból (firn) felhalmozódó jégtömeg, ami saját súlyának nyomása és a környező terepnek megfelelően lassú, plasztikusan változó folyamatos csúszó mozgást végez. Útja során a szállított törmelékkel (moréna) formálja környezetét, jellegzetes U alakú völgyet mélyít.

A belföldi jégtakaró által letarolt területek (masszívumok) és az exaráció által nem érintett üledékes kőzetek (táblák) határa az ún. glintvonal mögött felhalmozódott édesvíztömeg pl. Ladoga-tó, Nagy-tavak.

A források azon csoportja, amelyek bizonyos hőmérsékleti határnál melegebb vízzel lépnek a felszínre. Bővebb értelmezést lsd. a termálvíznél.

A vízföldrajz tudománya, a víz földrajzi környezetben betöltött szerepét, törvényszerűségeit, megjelenését vizsgálja.

A víz tudománya, víztan. Annak összetételével, eloszlásával, folyamataival foglalkozó önálló tudomány.

Áramló folyadékok sebességének mérésére szolgáló eszköz.

A Föld összes, különböző halmazállapotú vizeit magába foglaló burok. Beletartozik a légköri vízgőz, a felszíni és a kőzetekbe zárt vizek is.

A 0°C évi középhőmérsékletű pontokat összekötő vonal, az állandóan hóval borított és a melegebb félévben hómentes területek határa. Az egyenlítőtől a pólusok felé távolodva egyre csökken a hóhatár tengerszint feletti magassága.

A folyóvíz elő medréről lefűződött, attól természetes (árvíz), vagy mesterséges hatásra (folyószabályozás) elkülönülő egykori mederrész, amelybe már csak a legmagasabb vízállások alkalmával jut természetes úton folyóvíz. Az ármentesítő munkálatok során készített árvízvédelmi töltések megszabják a folyóvízzel átjárt holtmedrek körét.

Folyóvíz által szállított, többé-kevésbé lekerekített szilárd anyag.

A rezgési energia térbeli továbbterjedése a közeg fizikai állapotának megváltozásakor.

Az árvízvédelmi töltések közötti terület, amit az árvizek el tudnak borítani.

Mély vizű meredek partok esetében a vízrészecskék orbitoidális pályája a parthoz érve megnyúlik, a hullám magassága hirtelen megnő és több méter magasra csap fel a víz. Az abrázió legfontosabb összetevője.

Jelentős ipari létesítmény, mint pl. hőerőmű technológiai hűtésére használt mesterséges tó (pl. Markazi-tó).

Meleg ipari víz (vegyipari üzemek, hőerőművek) hűtésére használt berendezés. Három típusa ismert: nedves, vagy nyílt rendszerű, száraz, vagy zárt rendszerű és a hibrid rendszerű, amikor a meleg folyadék zárt rendszerét a hűtővíz nyílt rendszere hűti.

Különböző ipari létesítmények, ipartelepek vízigényének kielégítésére szolgáló, meghatározott minőségű víz.

Emberi fogyasztásra alkalmas, bizonyos minőségi paramétereknek (ivóvíz szabvány) megfelelő háztartási és élelmiszeripari víz. Alapvető követelmény, hogy ne tartalmazzon az emberre káros élő- vagy élettelen anyagot. Az ivóvíz minősítése a 201/2001. (X.25.) Kormányrendelet alapján történik Magyarországon.

Az a rendszer, amely magát az ivóvizet a fogyasztókhoz juttatja el.

A kora tavaszi hóolvadás és a folyók jégpáncéljának felszakadása, valamint a jégtáblák egymásra torlaszolódása miatt fellépő duzzasztó hatásra kialakuló árvíz. Ilyen volt az 1838-as pesti, valamint az 1956-os bátai árvíz is.

Gleccserekről, vagy a belföldi jégtakarókról közvetlenül a tengerbe borjadzó akár többszáz méter vastag úszó jégtömeg. A jéghegy magasságának csak mintegy 1/9-ed része emelkedik a vízszint fölé. Sokszor alacsony földrajzi szélességekig (40° alá) sodródnak.

A felszíni vizeken létrejött összefüggő jégtakaró feltöredezése. Folyókon az úszó jégtáblák megjelenése, tavakon a jégtáblák összetorlódása a szél által hajtva.

A felszín alatti vizek azon csoportja, amelyek a magma lehűlésével válnak ki és csak ezután lépnek be a nagy földi vízkörforgásba.

Akkor alakul ki, amikor egy regresszióval hátráló vízfolyás elér egy szomszédos völgyet, az abban található vízfolyást a maga irányába téríti el, lecsapolja a szomszédos völgy vízfolyását. Speciális esete a mélységi lefejeződés (batükaptúra), amikor a mélyben található karsztrendszer hódítja el a felszíni vízfolyást, szárazvölgyet hagyva maga után.

Karbonátos kőzetek repedéseiben mozgó és tárolódó víz. Magának a repedéshálózatnak a kioldásában is részt vesz, folyamatosan alakítja mélységi környezetét.

Egy adott vízfolyás adott vízmércéjén az átlagos vízállásokat jelentősen alulmúló vízállás neve. Ez lehet a valaha mért legkisebb vízállás is: LKV.

Egy adott vízfolyás adott vízmércéjén az átlagos vízállásoknak megfelelő vízállás neve. Pontosabban az eddig mért vízállásadatok számtani középértéke.

A folyó azon szakasza, ahol a víz sebessége oly mértékű, hogy a hordalékszállítás és -lerakás egyensúlyban van. Ugyanannyi hordalék érkezik felülről, mint amennyi továbbítódik. Az adott folyószakasz egyes részein épít, más részein rombol a folyó, amit folyamatosan kanyargó, meanderező jelleggel ér el. Ilyen volt pl. a Duna a szabályozások előtt a Sárközben.

A vízfolyás adott vízálláshoz tartozó mederkitöltésének közepe, a partoktól egyenlő távolságra futó vízfelszíni vonal.

A magashegységekben lezúduló hatalmas hó- és jégtömeg, amely útja során folyamatosan növekszik. Főleg olvadáskor keletkezik, jellegzetes hanggal [♫] tarolja le a lejtőket.

A tavak feltöltődésének, pusztulásának harmadik fázisa, amikor a sekély és jelentéktelen kiterjedésű vízfelületek mellett jelentős, dús növényzet jellemző, ami folyamatosan feltölti a mélyedést a szerves anyagok tőzeggé alakulásával.

A vízfolyások áramlása által folyamatosan a vízben, de nem a meder alján, lebegtetve továbbított finom szemű hordalék.

Adott vízgyűjtőterületről a csapadékból származó, a felszíni vizek által továbbított és a vízhálózatban a kilépési ponton távozó vízmennyiség. A víz körforgásának egyik alapeleme.

Olyan vízgyüjtőterület ahonnan a lefolyó vizek nem érik el vízfolyásokon keresztül a világtengereket (pl. tihanyi Külső-tó, Kaszpi-tenger).

Főleg a tavak (némely esetben a folyók) kutatásával foglalkozó tudományág (pl. MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet).

A tengerek, vagy tavak sekély partmenti része kb. 0–150 m mélységig. A selfet borító víztömeg felső még napfénnyel érintett része. Több alzónára bontható az árapály szintje, illetve a fényviszonyok alapján (szupralitorális, medilitorális, infralitorális és cirkalitorális)..

Olyan egyfázisú vulkáni működéssel létrejött kráter, melyben a víz tartósan megáll, tó keletkezik.

A tengerek vízállását, szintváltozásait rögzítő műszer.

A középszakasz jellegű folyó hullámvonalban kanyargó medret alakít ki az árterén. A meanderező folyó a kanyar homorú oldalát folyamatosan pusztítja, a belső oldalon hordalékot rak le. Ha a folyó átvágja a meander tövét, tó jellegű holt meder, morotva jön létre.

4.5. ábra - Meanderező folyó, Borneo, Kelet-Malajzia. [fotó: Karancsi Zoltán]

A domborzat azon relatíve legmélyebb része, ahol a lefolyó vizek több-kevesebb állandósággal áramlanak. Gyakorlatilag a KÖV által kitöltött lineáris mélyedés.

Lehet maga a juvenilis víz, vagy a felszínről a mélyebb tároló kőzetekbe szivárgott reliktum víz megnevezése.

Általában a 800 méternél mélyebb tengerrészeket szokták ide sorolni.

A tavak feltöltődésének, pusztulásának második fázisa, amikor a sekély vízfelületek mellett már meghatározó a növényzet, folyamatos a feltöltődés.

Egy adott vízfolyás adott vízmércéjén az átlagos vízállásokat jelentősen meghaladó vízállás neve. Ez lehet a valaha mért legnagyobb vízállás is: LNV.

A selfet borító víztömeg alsó 150–200 méter közötti része, ahova általában már nem hatol le a napfény.

Sivatagi területen felbukkanó víz és ezzel együtt járó növényzet. Általában deflációs mélyedések fenékszintjére feltörő talajvíz, vagy forrás hozza létre.

A világtenger azon részmedencéi, melyek óceáni kéregaljzattal, önálló áramlási rendszerrel és akár több ezer méter mély víztömeggel rendelkeznek. Ide soroljuk a Csendes-, az Atlanti- és az Indiai-óceánt, valamint a Jeges-tengert.

Keresztirányú forma a gleccser felszínén az egyenlőtlen olvadás miatt. A mozgás irányába előrehajló ívek formájában jelenik meg. Kialakulásuk összefügg a firn elsődleges rétegzettségével.

Valamely szilárd anyag folyadék halmazállapotba történő átmenetének egyensúlyi hőmérséklete.

Az elméletileg létező legegyszerűbb áramlás, ahol az adott keresztmetszetben minden vízrészecske sebességének iránya és nagysága megegyező.

Folyadék, vagy szilárd test felszínén gőz képződése. A folyadékok felszíne minden hőmérsékleten párolog, forrásponton, azonban mélyebb rétegei is. A párolgás mindaddig tart, amíg a párolgó folyadék feletti légtér telítetté nem válik. A párolgás sebessége a párolgó felület nagyságával és a környezeti hőmérséklettel együtt nő. Vízfelszín feletti mozdulatlan légtér esetében jelentősen csökken a párolgás mértéke, viszont a légáramlások elősegítik azt.

A Föld felszíni vizeinek és a szárazföldnek a határvonala. Térbeli alakja alapján különböző típusai ismertek: tagolt, vagy tagolatlan; meredek, vagy lapos.

Állandó vízhozammal rendelkező kis vízfolyás, pl. Rákos-patak.

A partoktól távoli nyílttengeri területek elnevezése. A partokhoz közelebbi terület a hemipelágikus, a távolabbi az eupelágikus öv.

A szárazföldekhez közvetlenül kapcsolódó, a nyílt óceáni területektől szigetekkel, szigetsorokkal, vagy félszigetekkel elválasztott, saját medencével nem rendelkező tenger (pl. Japán-, Északi- és Karib-tenger).

Valamely oldatban a szabad hidrogénionok koncentrációjának negatív logaritmusa. A vízben szobahőmérsékleten a hidrogén- és hidroxilionok szorzata 10^-14, valamint a tiszta vízben a hidrogén- és hidroxilionok koncentrációja egyenlő és értéke 10^-7, ezért a tiszta víz pH-ja 7.

A vizet benépesítő általában mikroszkopikus méretű növények, állatok és baktériumok egyvelege, melyek a nyílt vízben lebegve az áramlatokkal sodródva élnek. Méretük igen változatos: <0,2 μm és >20 mm között.

A tengerektől mesterséges módon elhódított, de a tenger szintje alatti területek elnevezés, általában mezőgazdasági céllal.

Valamilyen hullám visszaverődése egy közeg, vagy test határfelületéről.

Az a jelenség, amikor nyomás hatására megolvad, majd a nyomás csökkenésével újra megfagy a jég. A folyamat függ a jég hőmérsékletétől is. A regelációnak jelentős szerepe van a gleccser mozgásában.

A tengerek visszahúzódása, a szárazföld térnyerése a tengerek rovására. A szárazföldek emelkedése, vagy a tengerfenék süllyedése, esetleg az óceánok víztömegének csökkenése miatt.

A szilárd kőzetek repedéseiben, hasadékaiban, illetve réseiben mozgó víz. Speciális esete a mészkövekben előforduló karsztvíz.

Két vízzáró réteg közötti víztartó rétegekben felhalmozódott víztömeg. Leggyakrabban a rétegvizek terepszinthez viszonyított magassága alapján történik osztályozásuk, mint negatív, vagy pozitív rétegvíznyomás.

Súrlódó folyadékok és gázok áramlását jellemző szám. A kritikus sebesség felett a lamináris áramlás átmegy turbulensbe. Értéke függ a viszkozitástól, a sűrűségtől és az adott cső sugarától, amelyben az áramlás történik.

Tavakon kialakuló jégtakaró hanghatással járó hosszanti repedése [♫] a hőmérséklet változásának következtében.

Zárt (tavak), vagy részben zárt (öblök, tengerek) víztesteken időjárási hatásra (szél és légnyomáskülönbség) kialakuló nagy hullámhosszú állóhullám. A szó eredete svájci francia dialektusú, a Genfi tavon figyelte meg és írta le tudományosan 1890-ben François-Alphonse Forel.

A kontinensek peremén elhelyezkedő, nagy kiterjedésű, 200 méternél sekélyebb tengerrel borított területek.

Sekély tengerparti területeken (kontinentális self) kialakuló összefüggő több tíz méter vastag jégtakaró (jégmező), amely az adott kontinens partjához, belföldi jégtakarójához csatlakozik. Jelenleg az Antarktisz partjait kísérik nagyobb tömegben selfjég takarók, mint pl. a Ross-, Ronne-, Filchner- és Amery-selfjég.

A folyó víztömegének legnagyobb sebességgel áramló felszíni pontjait összekötő vonal.

Kerekded, glaciális eredetű mélyedésekben kialakuló kis tavak, melyek a belföldi jégtakaróról leszakadó holtjégtömbök elolvadásával keletkeznek.

Szemiarid területek deflációs mélyedéseiben, lefolyástalan laposaiban időszakosan összegyűlő talaj-, vagy csapadékvíz, melyből az erős párolgás hatására különféle sóképződmények rakódnak le. Az ilyen lefolyástalan sós tavak neve az Atlaszban: sott.

A barlangok tanulmányozásával, azok jelenségeivel foglalkozó tudományág, barlangtan.

Három fő típusába (felső-, középső- és alsószakasz) sorolják a folyóvizeket a munkavégző képesség (vízsebesség, vízhozam) alapján. Az egyes típusok térben és időben folyamatosan változnak és ismétlődnek egyazon folyó hosszelvényében is.

A hordalékszállítás egyik módja a folyóvizekben, amikor a víz áramlása görgeti, majd felkapja és továbblöki a szemcséket a meder fenekén.

Sötét színű korhadó, rothadó iszap a vizek mélyén, szerves anyagokban gazdag. Oxigéntől elzárt körülmények között keletkezik, potenciális kőolajforrás.

Eredetileg természetes vizek, melybe az emberi tevékenység hatására oly mértékben került káros, mérgező anyag, hogy azt az alsóbbrendű vízi élőlények már lebontani és elviselni nem képesek.

A hagyományos eljárás során a szennyvizek mechanikai, biológiai és kémiai kezelésekkel speciális telepeken, vagy gépekben végzett tisztítási folyamata. Kisebb mennyiségű lakossági szennyvizek esetében alternatív megoldásokat (gyökérzónás, tavas, faültetvényes tisztítás) vagy kisberendezéseket használnak. A tisztított szennyvizet a befogadó élő vizekbe vezetik. Magyarországon a 25/2002. (II.27.) és a 26/2002. (II.27.) Korm. rendelet szabályozza a szennyvizek elvezetését és tisztítását.

A barlangok azon szakaszai, ahol a járatok teljesen ki vannak töltve vízzel.

Olyan természetes eredetű sokszor időszakos tavak, melyek vizében legalább 600 mg/l nátrium kation dominanciájú oldott ásványi anyag található. A sókoncentráció általában 0,6 és 7 g/l között változik és erősen lúgos kémhatású. Hosszan tartó nyári száraz időszak során ki is száradhatnak, azaz medrükben kivirágzik a sziksó. Némely esetben (homokbuckák közötti mélyedésekben, szélbarázdákban) akár tavi mészkő is képződhet bennük.

A földfelszín alatt az első vízzáró réteg felett elhelyezkedő összefüggő víztömeg. A talajvíz szabadon érintkezik a levegővel. Utánpótlása a beszivárgó csapadékból és folyóvizek közelében időszakosan a folyóvízből származik. A talajvíz szintje folyamatosan változik, és a vízzáró réteg dőlésének irányába áramlik.

Általában a folyóvizek valamilyen mesterséges módon (pl. keresztgát) történő visszatartása, melynek célja a vízhiány enyhítése, vagy a vízkárok csökkentése, esetlegesen ipari, hűtő, vagy ivóvíz szolgáltatása (pl. a Tisza-tó és a Lázbérci-víztározó).

4.6. ábra - A hajózási és energiatermelési céllal létesített békésszentandrási duzzasztó. Lényegében egyik funkció sem valósult meg, de segít az öntözésben és a szarvasi komp működésében. [fotó: Fábián Szabolcs Ákos]

A felszíni vizek azon csoportja, amelyek minden oldalról zárt állóvizek. Kialakulásuk szerint megkülönböztetünk endogén (árok, kráter), vagy exogén (deflációs, glaciális, morotva stb.) típusokat. Vízrendszerbeli helyzetük alapján lehetnek lefolyásos, vagy lefolyástalan, illetve forrás, átmenő és vég tavak.

A világóceánnal összeköttetésben lévő sós vizű állóvíz, mely nem rendelkezik óceáni kéregaljzattal. Kapcsolata és helyzete alapján lehet bel- és peremtenger. Földrajzi nevekben nem egyértelmű és következetes a névhasználat lsd. Holt-tenger, Kaszpi-tenger.

A világtengerekben az állandó egy irányú vízmozgás, melynek okozói az állandó szelek, a tengervíz hőmérséklet és sókoncentráció különbségei. Irányukat és rendszerüket megszabja a Föld forgása és a kontinensek mindenkori elhelyezkedése. Általában zárt körök egy hideg (Labrador-áramlás) és egy meleg ággal (Észak-atlanti-áramlás).

A szél hatására orbitoidális pályán mozgó vízrészecskék által létrejövő felszíni mozgás. A hullám magassága változó az Indiai-óceán déli részén átlagosan 7 m, de időszakosan ennek duplája is előfordul, hosszúsága elérheti a 200–250 métert is. Sebességét és periódusát is meg szokták általában adni. Előbbi akár 20–25 m/s, utóbbi 15–20 m/s is lehet.

A Világtenger jelenlegi közepes szintje, amihez a szárazföldek magasságát, illetve a tengerfenék mélységét viszonyítják. Az egyes tengereknek eltérő a közepes tengerszintje, így a hozzájuk viszonyított magasságok is eltérőek. Az Adriai és a Balti-tenger középvízszintje között kb. 60 cm-es különbség van utóbbi javára.

Az óceánokat és tengereket egymástól elválasztó, vagy azokat a beltengerekkel összekötő keskeny csatornaszerűen összeszűkülő tengerrész.

A tengerek és óceánok kémiai, fizikai, biológiai és geológiai kutatásával foglalkozó tudományág. Szokásos elnevezése még az oceanológia, vagy oceanográfia.

Egy adott földrajzi hely legmelegebb hónapjának középhőmérsékleténél melegebb vizek. Sokszor használják a 25, vagy 30°C-ot is, mint határértéket is. De ismert olyan definíció is, amely minden a környezeténél melegebb vizet (forrást) melegnek tekint. Sőt egyes megközelítések az ember normál testhőmérsékletéhez (36,5–37,5°C) kötik a termálvizeket.

A folyóvíz és a tenger, vagy óceán találkozási pontja, az a hely, ahol a víz a világtengerbe ömlik. Kialakulása nagymértékben függ a folyóvíz jellegétől és a befogadó szárazfölddel való viszonyától, annak mozgási (tengerjárási) módjától. Ennek megfelelően elkülönítünk delta és tölcsér torkolatokat, speciális esetekben lagúnás és limán torkolatokat is.

Nagy esésű, heves áradásokkal jellemzett időszakos vízfolyások latin elnevezése. Tipikusan a szemiarid, arid területek felszínformálásában vesznek részt, sokszor hegylábfelszíneket alakítanak ki.

A tengerek előrenyomulása, a tengerek térnyerése a szárazföldek rovására. A szárazföldek süllyedése, vagy a tengerfenék emelkedése, esetleg az óceánok víztömegének növekedése miatt.

A folyómederben eróziós hatásra kialakult kis területű, meredek falú mélyebb rész. A kanyarulati tetőpont homorú oldalán, vagy vízesés alatt alakulhat ki.

Arid, szemiarid területeken a ritkán jelentkező (évente általában egyszer) csapadékos időszak heves esőzései által kialakított meredek falú, durva törmelékkel borított völgy. A hegylábfelszínek jellegzetes vízmosása, aszóvölgye.

A globális vízkörforgásban részt vevő felszíni és felszín alatti vizek összessége.

A tengerjárás azon időszaka (legkisebb ár-apály különbség), amikor a holdfázis első és utolsó negyedében a Hold és a Nap gravitációs hatása kioltja egymást.

Bővizű és viszonylag egyenletes vízhozamú karsztforrás. A névadó forrás a francia Mont Ventoux lábánál bukkan a felszínre.

Dagály idején az erős, viharos szelek által felduzzasztott hullám. Különösen az Északi-tengeren gyakori, Hollandiát veszélyeztető jelenség.

A globális vízkörforgás alapja, hogy a jelenlegi környezeti feltételek mellett a víz mindhárom halmazállapotban előfordul a Földön. A párolgás hatására a légkörbe kerülő vízgőz lehűlve kicsapódik és csapadék formájában visszahull a Földre.

Egy adott vízfolyás, vagy állóvíz vízszintjének egy kijelölt ponton a vízmércén leolvasott magassága adott időpontban. A vízmérce 0 pontja önkényesen kiválasztott, így felette pozitív, alatta negatív a vízállás. A vízállás folyamatos megfigyelése különösen fontos a árhullámok levonulásának tanulmányozásához, árvízvédelemhez, illetve a biztonságos belvízi hajózáshoz.

A felszín alatti víztestek lassú vándorlása a kőzetekben, üledékekben a természetes források, vagy a mestersége kutak felé. Mértéke függ a permeabilitástól és a lejtés szögétől.

Egy adott kőzet, vagy talaj azon tulajdonsága, hogy egységnyi idő alatt, egységnyi felületen, adott térfogatú víz halad át rajta. A szivárgás sebességét a Darcy-törvény (Henry Darcy) írja le, mely szerint ez a sebesség arányos a szivárgási tényezővel és a hidraulikus gradienssel.

A csapadék lefolyó, beszivárgó és elpárolgó részeinek aránya egy adott területen. Alapvetően függ az adott terület éghajlatától, növényzetétől, geológiai felépítésétől (kőzetek) és a domborzati viszonyoktól (mikromorfológia és lejtés).

A természetes vízfolyásokba kerülő szerves szennyeződések lebomlása, főként baktériumok által, ásványi sókká.

Valamely ember által használt terület (település, ipari létesítmény, mezőgazdasági föld) számára megfelelő mennyiségű és minőségű víz biztosítása.

A Föld (esetleg más égitest, pl. Mars) felszínén a nehézségi erő hatására természetes, vagy mesterséges mederben, lineáris pályán az erózióbázis felé mozgó víztömeg.

Adott földrajzi hely egységnyi területére jutó összes vízfolyás hossza. Alapvetően adott vízgyűjtőterületre vonatkoztatva szokták megadni, mértékegysége km/km². Értékét alapvetően befolyásolja az adott terület éghajlata, kőzetminősége és szerkezetmorfológiája.

A természetes és mesterséges vizek földi elterjedését, az abban megfigyelhető törvényszerűségeket tanulmányozó természetföldrajzi tudományág.

A felszíni és felszín alatti vízkészletek felhasználása, értékesítése.

Vízválasztó vonalak által határolt terület, ahonnan az elméletileg lefolyó vizek adott vízfolyást táplálnak.

Egy nagyobb vízfolyás (folyam) által mind a felszínről, mind felszín alatt összegyűjtött vizek rendszere. Területi vetülete maga a vízgyűjtő.

Egy adott felszíni, vagy felszín alatti víztest után-pótlódásának, illetve veszteségének egyenlege.

Egy adott keresztmetszeten (meder, cső) időegység alatt átfolyó víz mennyisége. Mértékegysége a m³/s, kis vízfolyások, vagy források esetében praktikusan l/s.

A vízfolyások időben változó paramétereinek (vízállás, vízhozam, hordalékszállítás) összegzése, melyet sokszor csak a vízállásgörbével szemléltetnek. Vízjárásuk alapján a folyókat három nagy csoportba szokták sorolni: egyenletes, szélsőséges és vegyes típusokba.

Álló- és folyóvizek legalacsonyabb és legmagasabb vízszintje közötti különbség. Sokszor abszolút értelemben a valaha mért legalacsonyabb és legmagasabb szintet értik alatt.

A természetes vizekben található oldott Ca és Mg sók koncentrációját jellemző adat. Megkülönböztetünk változó, állandó és összkeménységet. A hidrogén-karbonátok okozzák a változó keménységet, mely hevítéssel kicsapatható (vízkő). Az állandó keménységet a kalcium- és a magnézium-klorid, valamint a szulfát okozza. A kettő együttes értéke adja az összkeménységet. Legáltalánosabb mértékegysége a német keménységi fok (nkf). 1 nkf keménységű az a víz,amelynek minden literjében 10 mg kalcium-oxiddal egyenértékű oldott kalcium- és magnéziumsó van.

Egy adott felszíni víztest vízfelszíntől mért mélysége, mely izobatokkal (mélységvonalakkal) ábrázolható. A vízzel kitöltött felszíni mélyedés alaki jellemzője.

A vízállás leolvasására szolgáló léc, melyet a vízfolyás medrébe függőlegesen építenek be. Az önkényesen megválasztott 0 ponthoz viszonyított érték egyszerűen leolvasható. Beosztása 2 cm-es fekete-fehér sávokból áll, deciméterenként megírva. Nagy folyók esetében a töltésekre épített a lejtő függvényében vízszintesre átszámított vízmércét használnak. Adott vízmérce 0 pontja minden esetben horizontálisan folyamkilométerhez, vertikálisan önkényes felülethez, szinthez rögzített. Hazánkban általában a valaha mért legkisebb vízállás volt a mérvadó a kérdésben, de az utólagos változások (pl. medermélyülés) keltette bonyodalmak elkerülése végett ismert a negatív vízállás fogalma. Budapesten a Vigadó-téren a vízmérce 0 pontja 94,98 mBf.

A vizeket eredetük, elhelyezkedésük, hőmérsékletük és kémiai összetételük szerint is lehet csoportosítani. A vizek lehetnek juvenilis, vagy vadózus eredetűek. A Föld különböző szféráiban, azon belül is a Föld kérgében (talajvíz, rétegvíz stb.) különféle módon elhelyezkedők. Változatos hőmérséklettel (hévizek) és kémiai összetétellel (sótartalom) rendelkezők.

Olyan eljárás, amellyel a felszíni és felszín alatti vízkészletek gyűjthetők és megőrizhetők.

Antropogén módon és céllal létrehozott víztároló mélyedés, melyben a csapadékos időszakban összegyűjtik a vizet és később egyenletesen elosztva használják fel.

Azok a kőzetrétegek, amelyek porozitásuknál fogva jelentős mennyiségű víz tárolására képesek. Elsősorban üledékes kőzetek, mint mészkő, homokkő, vagy laza üledékek, mint homok és kavics.

1. Az emberi építmények működését, létét károsan befolyásoló vizek kizárása, elvezetése az adott területről. A vízkizárás időszakos víztelenítéssel, vagy vízzáró anyagok beépítésével történhet. A vízelvezetés szivárgók, csatornák építésével lehetséges. 2. A felszíni és felszín alatti vizek védelme külső, káros antropogén hatásoktól.

Adott keresztmetszetben (meder) időegység alatt megtett út hossza. A folyók sebessége jellemzően a nagyobb vízmélységnél közvetlenül a vízfelszín alatt mérhető. Függ az eséstől és a súrlódástól, azaz a meder alakjától és minőségétől és a vízmélységtől. Lassabb folyók 0,5–1 m, a gyorsabbak 1–3 m utat tesznek meg egy másodperc alatt.

A szárazföldi vízfelszínek (folyók, tavak, mocsarak) egy bizonyos alapfelülethez (tengerszinthez) viszonyított magassága.

A folyóvizek felszínének mindenkori magasságát rögzítő eszköz.

Valamely völgy teljes szélességben mesterséges létesítménnyel (fa-, föld-, betongát) történő elzárása víztömeg visszaduzzasztására különböző céllal (öntözés, energia).

Az Északi-tenger vihardagályok által elrombolt tengerpartjára transzgredáló sekély vízfelület. A közepes ár-apály alkalmával periódikusan váltakozva száraz és vízzel borított terület.

Az áramló vízfelszíneken úszó jégtömeg, mely egymáshoz ütődve, vagy akár egymáshoz fagyva mozog együtt a vízzel.

A felszíni vizekben (tengerek, tavak, folyók) közvetlenül a vízszint alatt elhelyezkedő, gyakran a felszínre is kerülő geomorfológiai képződmény. Felépítő anyagát és képződési körülményeit tekintve megkülönböztetünk: szikla-, homok-, kavics- vagy korallzátonyokat.

A hazai folyóvizek jellegzetes tavasz végi, kora nyári, főként júniusi árvize. Nevét az ár által elsodort zöld növényzetről kapta.

A 19. század végén megfogalmazódott terv, melynek keretében a vihardagályok és a süllyedés miatt széttagolt ÉNy-Holland tengerparti terület, a Watt-tenger hatalmas öblözetét kívánták elzárni a tengertől, majd polderesíteni. A 32 km hosszú, 90 m széles és a tenger szintje fölé 7,25 m-rel magasodó fő gát 1927 és 1932 között készült el, mellyel megszületett a még sós vízű IJssel-tó. Ez fokozatosan kiédesedett és egyes részein (K és DK) négy nagy poldert készítettek 1650 km²-en, ahol új városok (Lelystad, Almere), mezőgazdasági területek és rekreációs övezetek jöttek létre.