A kőzetek hullámverés miatti mechanikai lepusztulása (hullámmarás). Tágabb értelemben a folyóvíz, a szél, és a jég hatására bekövetkező közetpusztulás is.

2.1. ábra - Abráziós formakincs tömbszelvénye.

2.2. ábra - Abráziós barlang Vulcano szigetén. [fotó: Karancsi Zoltán]

2.3. ábra - Abráziós tengerpart: Gozo, Málta. [fotó: Karancsi Zoltán]

A hullámverés és a hullámmarás által a tengerpart kőzeteibe vésett, hosszan elnyúló, félkörös mélyedés.

2.4. ábra - Abráziós fülke Máltán. [fotó: Karancsi Zoltán]

Az abráziós fülke elötti homokos, apró kavicsos, tenger felé lejtő térszín.

2.5. ábra - Abráziós terasz, Dél-Anglia. [fotó: Karancsi Zoltán]

Az abráziós teraszon hullámmarás következtében szelektív lepusztulással kialakuló sziklatorony.

2.6. ábra - Abráziós torony, Vulcano. [fotó: Karancsi Zoltán]

Rendszertelen elágazódású (dendrites) vízhálózat.

A hullámmarás által, az abráziós teraszról lepusztított törmelék felhalmozódásának a helye (az abráziós terasz folytatása).

Agyagos, iszapos üledékek összeroskadással keletkező, felszínalatti eróziós alagutai (szuffózió).

Lerakódott édesvízi mészkőből (travertino) felfelé növekvő, legömbölyödött cseppkőképződmény.

2.7. ábra - Álló cseppkő a Mulu Nemzeti Parkban, Borneo, Kelet-Malajzia. [fotó: Karancsi Zoltán]

Az eljegesedés miatt kialakuló, éles gerincekkel, csipkézett csúcsokkal jellemezhető magashegységi formakincs.

2.8. ábra - Az alpi formakincs általánosított tömbszelvénye.

A kiemelkedést vagy felgyűrődést megelőző időszakból fennmaradó, a kiemelkedéssel lépést tartó, bevágódó folyóvölgy.

Kéreggyűrődés által létrehozott redőboltozat.

Erősen lepusztult, párhuzamosan futó vonulatokból, völgyekből álló domborzati forma.

Mechanikai, fizikai folyamat, amikor a kőzet kisebb összetevőkre esik szét (pl. Dolomitok).

Hosszanti törésvonalak mentén, vetődéssel lezökkent, keskeny bemélyedés.

50–100 méter mély lagúnát körülvevő gyűrűs korallszigetek, melyeket kisebb csatornák vághatnak át.

Heves csapadékú területek barázdás erózióval felszabdalt, élénk domborzatú, gyakran talaj nélküli felszíne.

2.9. ábra - A kazári "rossz föld". [fotó: Karancsi Zoltán]

Félhold, illetve sarló alakú homokdüne, melynek szarvai a széllel ellentétes irányba mutatnak.

2.10. ábra - Barkán a Keleti Nagy Ergben, Tunézia. [fotó: Karancsi Zoltán]

A Föld szilárd kérgében természetes úton létrejött, leggyakrabban mészkőoldódás következtében kialakuló, ember által járható üreg.

A gyökérnövekedés, valamint a gyökérsavak oldó hatása miatt a kőzetek kisebb darabokra esnek szét.

Latin-Amerikában használatos elnevezés a meszes- és sókiválásokra, bekérgeződésekre.

Vízzel kitöltött, meredekfalú, karsztos mélyedés.

Zárt medencékben (pl. kalderákban) kialakuló befelé tartó vízhálózat melynek vízfolyásai sugárirányban haladnak a mélyedés belső lejtőin.

Félkör alakú, meredek falú firngyűjtő medence. A gleccser képződésének helye, illetve néhány gleccsertípusnál egyben tápláló terület is. Magashegységek szélárnyékos völgyfőiben képződik hófolterózióval.

Kopár felszín esetében az esőcseppek becsapódása miatti degradáció, ami akár a talaj pusztulásához is vezethet.

Az oldott karbonátokban gazdag vízből karsztos üregekben (barlangokban) kicsapódó mészkő.

A barlangokban kicsapódó függő cseppkő (sztalaktit) és a felfelé növekvő cseppkőgyertya (sztalagmit) összeolvadása során létrejövő forma.

Piramis alakú, több egymásra rakódótt homokbucka, melynek elágazó gerince csillagformát mutat.

A magashegységekben felhalmozódott hó többszörös olvadásának és újrafagyásának eredményeképpen kialakuló jégszemcsék.

Lejtőn végbemenő tömegmozgás, amely horizontális elmozdulásból és a csúszó tömeg lesüllyedéséből áll.

2.11. ábra - Csuszamlás Vulcano szigetén. [fotó: Karancsi Zoltán]

A szélnek az a tevékenysége, amellyel a fellazult közetanyagot elszállítja.

Szélkifúvás eredményeképpen kialakuló medence alakú mélyedés.

A lejtős tömegmozgások anyagmozgató, domborzatletaroló folyamatai.

Dombsági és középhegységi területek kis esésű, tál vagy félhenger keresztmetszetű hosszantivölgyei, amelyeket uralkodóan lejtős tömegmozgások formáltak ki, elsősorban a pleisztocén periglaciális éghajlata alatt.

Zárt, kerekded felszíni karsztos mélyedés. Átmérője és mélysége néhány métertől több száz méterig terjedhet.Konglomerátum

Alacsony, (90–300 méteres), hullámos felszínű domborzati forma.

A jég által elragadott, szállított és lerakott glaciális üledék.

Morénából felépített ovális, csepp alakú domb az egykor jégtakaróval borított területeken.

2.12. ábra - Szubglaciális formakincs általánosított tömbszelvénye. 1 = ősfolyamvölgy, 2 = végmoréna, 3 = óz, 4 = drumlin

Időszakos vízfolyások azon típusa, amelynek medrében csupán néhány napig van víz.

Tartós és erős lepusztulással kialakult, nagyobb kiterjedésű, enyhe reliefenergiájú, nagyjából sík felületek.

A fokozott hordaléklerakódás következtében kialakuló folyóhátak miatt a mellékfolyók a főfolyóval párhuzamosan egy meanderező, ún. csatlós vagy elvonszolódott folyóként halad az ártéren.

A szél energiájának függvényében képes szállítani, mozgatni a kőzetszemcséket. A por méretű részecskéket nagy magasságban nagyobb távolságra, a homokszemcséket a felszín közelében ugráltatva (szaltáció), az apróbb kavicsot a homokszemcsék ütközési energiáját felhasználva csúsztatva mozgatják.

Homoksivatag.

2.13. ábra - Homoksivatag: Keleti-Nagy-Erg, Tunézia [fotó: Karancsi Zoltán]

Az a szint, amely alatt az erózió már nem tud működni, általában a tengerszint (egy folyó mellékfolyói annak helyi erózióbázisát jelentik).

Gyors és katasztrófális eróziófajta, mely a lefolyás mentén hátravágódó, mély árkokat hoz létre.

A feltalaj gyors pusztulása a lefolyáshálózat természetes vonalai, illetve a lejtőirányú szántás barázdái mentén.

A forgó mozgást végző víz kődarabok és homok segítségével vájt katlanszrű üregei (tengerparton a só is szerepet játszik kialakításukban).

A legnagyobb területet érintő aprózódási folyamat, a hőingadozás (inszolációs) okozta aprozódás.

Olyan homokformák, amelyek kialakulásában a szélviszonyok mellett a növényzet szerepe is alapvető fontosságú (pl. parabolabuckák - Nyírség)

A Föld felszínformáival és az őket alakító folyamatokkal foglalkozó tudomány.

Földünk domborzatának sokféle elemét méretük alapján csoprtosítjuk: nagyszerkezeti forma (pl. hegységrendszer), a kisebb és egységesebb formák a felszínformák (pl. egy hegység), még kisebbek a makrofrmák (pl. egy hegy), mezformák (pl. egy hegyoldal), és mikroformák (pl. egy vízmosás).

A felszín finom anyagainak lemosása enyhe lejtésviszonyok esetén (felszínleöblítés).

A lapos, folyók által feltöltött területek (tökéletes síkság), mellett ide tartoznak még a felszabdalt hordalékfelszínek, a löszsíkságok, a hullámos morénasíkságok és homokterületek is. Néhány feltöltött síkság azonban tektonikai süllyedés után alakult ki.

Az egykori jégtakaró alatt kialakult agyagos, kőzetlisztes, homokos, vályogos, márgás üledék.

A jégkorszaki glecserek által a tengerpartig kivésett U alakú völgyek, amelybe a jég olvadása után benyomult a tenger. Ezek nagymélységű, függőleges falú sziklába vájt lapos fenekű völgyek.

A partok fölé magasodó az ellenkező oldalon pedig lankásan ereszkedő, alacsony természetes gátak. Leggyakrabban a a folyókanyarulat külső, alámosott partjain alakulnak ki. Anyagukat a mederből kilépő víz rakja le.

Az oldott karbonátokban gazdag vízből karsztos üregekben (barlangokban) kicsapódó, felülről lefelé növekvő mészkőképződmény.

A gleccser elolvadása után a mélyen kivésett U alakú fővölgy jégmentes oldalvölgyei jóval a fővölgy teknőjének talpa felett végződnek el, ezért az azokban lefutó nagy esésű vízfolyások a sziklaperemeken hatalmas vízeséseken zúdulnak alá a fővögybe.

2.14. ábra - Posztglaciális formakincs általánosított tömbszelvénye.

Nagyarányú, egész domboldalakat megmozgató fagyos talajfolyás.

Lazább üledékeken felhalmozódott hegylábfelszín.

Jól körülhatárolt mederben haladó, a lejtés irányába mozgó jégár. Megkülönböztetünk hegységi, völgyi és hegylábi jégárt.

2.15. ábra - Az Aletsch-gleccser. [fotó: Karancsi Zoltán]

Magashegységek korábbi folyóvölgyeiből a jég által átformált U vagy parabola alakú völgy.

A hullámzás által lenyesett óceáni hegykúpok.

A hegyvonulatok leggyakoribb típusa egykori üledékgyűjtők (geoszinklinálisok) üledékanyagának felgyűrődésével létrejött többnyire párhuzamos vonulatokkal és a köztük lévő párhuzamos völgyekkel jellemezhető forma.

Réteglépcsős (kuesztás) medence vagy kupola térszín sajátos vízhálózata.

Durva aprózódásos málladéktakaró a Szaharában (kősivatag).

Az intenzív lepusztulás következtében, a hátráló hegységfront rovására kialakuló sziklás törmelékkúp.

A földfelszín kiterjedt, magasan fekvő területe, amely hegyekre, fennsíkokra és völgyekre tagolódik.

Mellékfolyók összefolyásai a folyók egyes szakaszain.

Bizonyos ásványoknak – pl. anhidrit, agyagásványok – az a tulajdonsága, hogy vizet képesek felvenni, vagy felületünkön megkötni.

A szél felhalmozó tevékenysége által kialakított magányosan vagy csoportosan előforduló homokdűnék.

Nagy árvizek esetén átszakadó folyóhátaknál lerakodó durvább üledékkel jellemezhető térszín.

Szélirányban elnyúló, éles, hajlott gerincű, a hosszanti dűnék csoportjába sorolható sivatagi nagyforma. Hosszúsága meghaladhatja a több tíz kilométert, magassága a 100 métert is.

2.16. ábra - Hosszanti dűne a Líbiai-sivatagban, Egyiptom. [fotó: Karancsi Zoltán]

2.17. ábra - Hosszanti dűne a Líbiai-sivatagban, Egyiptom. [fotó: Karancsi Zoltán]

A hőingadozás okozta különböző mértékű kiterjedés és összehúzódás miatti kőzet-szétdarabolódás.

A magasabb térszínek lepusztulási anyagai feltöltik a korábban alacsonyabb területeket, vagy egy vulkáni kráterből kiömlő láva feltölti és egyben megóvja a völgyet a lepusztulástól, így a pusztuló vulkáni hegy lealacsonyosodásával az egykori lávamező magasabb helyzetbe kerülhet.

A deflációs szélbarázdák közötti maradékgerinc.

Az erős téli hideg a fagyott talaj összetömörödéséhez vezet, amely apró repedéseket hoz létre. A repedések vízzel telítődnek, ami megfagyva szétnyomja a repedést, amibe további víz kerül, ami újrafagyva a jég további hízásához vezet.

A jégmentes sarkvidéki és magashegységi területek sajátos formakincse, amely a sarki fahatár illetve a magashegységi erdőhatár felett fekszenek és amelyeket tundra-, magashegységi és köves váztalajok borítanak. A felszínalakulásban a hatékony talaj- és kőzetkifagyás különösen jelentős.

A domborzati adottságoktól többé-kevésbé függetlenül, minden irányban kiterjeszkedő jégpalást. A szárazföldi jégtakarók hatalmas területűek (több millió négyzetkilométer), átlagos vastagságuk több mint 2000 m (Antarktisz, Grönland).

Hatalmas robbanással keletkező mély, üstalakú mélyedés a vulkáni kúp tetején (átmérőjük elérheti a 15–20 kilométert, mélységük a 7–800 métert is).

2.18. ábra - Thíra kalderája. [fotó: Karancsi Zoltán]

Olvadékvízből lerakódott torzult, dimbes-dombos felszínű, szabálytalan, rétegzett homok és kavicstörmelékből álló jégkorszaki forma.

Hó-, illetve jégerózió által kivésett, fagyaprózódás miatt továbbfejlődött kanál alakú magashegységi formakincs.

Fürészfogszerűen csipkézett, éles magashegységi forma. Az eljegesedett magashegységekben a jégárak völgyfőiben kárfülkék vésődnek. A hátravágódó erózió már több oldalról pusztítja a hegycsúcsokat. Egyes cirkuszvölgyek egyesülnek, más kárfülkék között meredek, felszabdalt, éles gerincek vésődnek ki.

A fürészfogszerűen csipkézett kárgerincek, rendszerint hegyes csúcsokban végződő formakincse (Matterhorn).

Sziklába vájt medence, fülke (kárfülke) alján lévő vízzel kitöltött mélyedés (tengerszem).

Könnyen oldódó, erősen repedezett, főleg mészkőhegységekben kialakuló felszíni és felszín alatti formák (karrok, dolinák, poljék, uvalák, barlangok).

A hordalék kifúvásával visszamaradt, legömbölyített kavics és durvább szemcséjű murvatakaró (szerir vagy reg).

Olyan homokformák, amelyeket bokrok, sziklák vagy egyedül álló dombok szélárnyékos oldalán hord össze a szél (uszálybucka, szélzászló).

2.19. ábra - Kényszerforma a Keleti-Nagy-Ergben. [fotó: Karancsi Zoltán]

Az uralkodó szélirányra merőlegesen húzódó, a szabadon mozgó futóhomokformák csoportjába tartozó forma. Olyan területeken jön létre, ahol nagy tömegű homok található.

2.20. ábra - Keresztirányú dűnék a Keleti-Nagy-Ergben. [fotó: Karancsi Zoltán]

A parttól távolabb fekvő, attól lagúnával elválasztott korallépítmény, amely apály idején a tenger szintje fölé is kerülhet.

A kőzetbe behatoló víz hatására bekövetkező vegyi bomlás.

A törmeléklejtőn vagy törmelékkúpon belüli lassú mozgás (száraz folyás), amit a napi hőmérséklet-ingadozás működtet. Hő hatására a közettörmelék kitágul, lehűléskor pedig összehúzódik. Amikor a kőzetdarabok visszanyerik eredeti méretüket egy kicsit lejjebb kerülnek a lejtőn.

Durva aprózódásos málladéktakaró (Hammada – Szahara, Gibber – Ausztrália).

Lejtős térszínen aprozódással létrejött, hasonló nagyságú kőzetekkel beborított terület (bányászati tevékenységgel feltárt, vulkáni utóműködés következtében kialakult kovás homokkőfelszín).

Gleccserek találkozásakor azok fenék- és oldalmorénáiból keletkező, a gleccser közepén végighúzodó sötét színű üledékcsík.

2.21. ábra - Középmoréna az Aletsch- gleccseren. [fotó: Karancsi Zoltán]

Külső erők vagy földrengés hatására leválló kődarabok szabad zuhanása vagy gördülése a lejtőn.

Fagy hatására bekövetkező rétegdeformáció. Lehet hullámos, oszlopos és amorf (agyag-homok).

A turzás és a part között húzódó, vízzel borított, folyamatosan feltöltődő és fokozatosan kiédesedő sáv, de így nevezik az atoll központi, vízzel borított részét is. Ökológiai viszonyai a normális tengeri környezetekétől többnyire eltérnek és rövid idő alatt is, szélsőségesen változnak.

A kontinensek belső,gyakran száraz medencéi, ahonnan a vízfolyások nem érik el a világtengert.

A domborzatnak az a része, amely a vízszintessel szöget zár be. Dőlése 2° és 40° közötti lehet.

A felszín leöblítése folyamán a felületi lefolyás vonalszerű.

Egy különleges alakú delta típus, ahol egy aktív deltaág a többinél sokkal intenzívebben épül, mélyen előrenyomulva az öböl (tó, tenger) vizébe (pl. Mississippi-delta).

A folyómeder tengelyvonalával párhuzamosan képződő, valamilyen akadály miatt feltorlódó fenékhordalék.

Az óceáni lemez szubdukciós övezeténél kialakuló, hosszú, keskeny, meredek oldalú, üledékmentes sziklafenekű, V alakú mélyedés (7,5–11 km).

Száraz és félig száraz területek jellemző tanúhegye. Olyan lapos tetejű, különálló hegy, amelyet meredek lejtők határolnak. Főleg vízszintes rétegződésű kőzetekből épül fel úgy, hogy a keményebb kőzet mintegy sapkaként védi az alatta lévő puhább kőzeteket az eróziótól.

A gleccser által szállított és lerakott osztályozatlan üledék.

2.22. ábra - Végmorénából álló összlet, amit bányafal tár fel, Dél-Finnország. [fotó: Karancsi Zoltán]

A Föld felszínformáinak nagyméretű formatípusa, mint pl. hegységrendszer, fennsík vagy síkság.

Az időszakos és állandó hófoltok, valamint a csonthó (firn) eróziós tevékenysége, amit a fagy okozta aprózódás felerősíthet.

A jégtakaróból kiemelkedő csupasz, jégmentes csúcsok.

Az óceánok középvonalában, a távolodó lemezek között húzódóhegységszerű kiemelkedések, amelyeket az óceánfenékre ömlő bazaltos magma képez.

A gleccser szegélyén kiolvadó és tovább szállítódó moréna.

2.23. ábra - Oldalmoréna az Aletsch-gleccseren. [fotó: Karancsi Zoltán]

Nagyobb jégtakarók előterében az olvadékvizek által szállított és lerakott üledékekből képződő feltöltött síkság.

Olvadékvizek által a jégalagútban felhalmozott üledékből képződött szubglaciális forma. Gerince gyakran hullámos. Anyaga kavics, homok és kőzetliszt. Hossza néhány 10 m-től több km-ig terjedhet. Szélessége 50–200 m, magassága pedig 10–50 m.

A negyedidőszaki jégtakarók kialakulásával és D-i irányú előrenyomulásával az É felé tartó folyók K-Ny-i irányváltásra kényszerültek a jég frontjánál, széles folyóvölgyet alakítva ki. Ugyanez a völgy vezette le az olvadékvizeket is.

Idős, átkristályosodott, szilárd, merev, kontinentális kéregrész, amelyek sajátos tönkfelszínként jellemezhető.

2.24. ábra - A Balti-pajzs Turku környékén. [fotó: Karancsi Zoltán]

A folyókanyarulatok belső oldalán, egymással párhuzamos, íves elrendeződésű gerincek formájában felhalmozódó, keresztrétegzett üledék.

Magasságához képest hatalmas kiterjedésű, enyhe lejtőkkel rendelkező, kupola formájú láva (elsősorban bazalt) -felhalmozódás. Anyaga számos kráteren keresztül, viszonylag csendesen, nyugodtan ömlik a felszínre.

A részben kötött futóhomokterületek formája, mely úgy jön létre, hogy a szél egy ovális alaprajzú mélyedésből szélirányban és oldalirányban is anyagot fúj ki. Így egy olyan “parabola” alakú forma jön létre, amelynek szárai a széliránnyal szembe mutatnak.

A partokon (strandon) lévő kiszáradt homokot a tenger felől fúvó szél a szélirányra merőleges hosszanti vonulatokba halmozza fel.

A tengerparttal párhuzamosan képződő törmelékgát. Képződése a partra kifutó hullámok és a visszaáramlás összjátékának köszönhető.

2.25. ábra - A parti formák általános tömbszelvénye.

Az intenzív lepusztulás következtében, a hátráló hegységfront rovására kialakuló sziklás törmelékkúp.

Az állandóan fagyott területek felszínformái.

Túlhűtött vízből táplálkozó, egyetlen jégmaggal rendelkező jégdombok. A mélyből felpréselődő víz a felszín alatt megfagy és felboltozza azt.

Az agyagsivatag amerikai elnevezése.

Nagy kiterjedésű, meredek oldalú, zárt, lapos fenekű karsztos felszínforma, amelynek karsztos vízelvezetése van.

Karsztos területek meredek, gyakran függőleges, aknaszerű berogyásai.

A gyűrődés alapformája, melynek felemelkedő részét redőboltozatnak, lesüllyedő részét pedig redőteknőnek nevezik. Lehet álló, ferde, fekvő vagy áttolt (takaró) redő.

A kavicssivatag megnevezése a Nyugat-Szaharában.

A partok öblözeteit, bemélyedéseit lezáró a hullámzás és a visszaáramlás miatt kialakuló törmelékgát.

Olyan forró sivatagi környezetben található hegyre, hegységre vagy dombra használt arab kifejezés, ahol a felszínen található alapkőzet rétegei ferdén vagy meredeken emelkednek ki.

Kevert típusú vulkán. Működésének egyik szakaszában láva folyik ki, majd erre vulkáni törmelék hull. Felépítésében ennek köszönhető a nagyfokú rétegzettség.

Olyan süllyedő partokon alakul ki, ahol a hegységek csapásiránya merőleges a partvonal futására és V vagy talpas V alakú völgyeket öntött el a tenger.

Vetők által közrefogott kőzettömeg. Kiemelt helyzetben: sasbérc (horszt), lezökkent helyzetben: árok (gráben).

Gyűrthegységből vagy vulkáni hegységből képződik többszöri kiemelkedés, lepusztulás, tönkösödés során (pl. Appalache).

Robbanásos vulkanizmus eredményeként kialakuló kisméretű (10–500 méter), meredek lejtőjű (25–30°), többnyire vulkáni salakból és porból (hamuból) álló vulkántípus.

A szél által szállított homok-szemekkel lecsiszolt, éles peremekkel jellemezhető kavics. Ha a kavicsok elmozdulnak eredeti helyükről akkor a szél több lapot is kialakíthat rajtuk, s ezek a lapok “sarkok”-kal kapcsolódnak egymásba.

Vetődés során kiemelt helyzetbe került rög.

A kontinentális kéreghez tartozó, maximum 200 m mély, sekélytengerrel borított kontinentális talapzat.

Olyan csaknem vízszintes felszín, amelyen az 1 km²-re jutó magasságkülönbség a 200 m-t nem haladja meg. Ha a magasságkülönbség a 30 m/km²-t sem éri el, tökéletes síkságról, ha 30–200 m/km² között van, tökéletlen síkságról beszélünk.

A visszahúzódó jégtakarókból leszakadt holtjégtömbök befedődnek a jégtakaró felől érkező üledékkel, amely gátszerűen körbeveszi azt. Olvadás után kis, kerekded tavak képződnek belőle.

2.26. ábra - Soll Dél-Finnországban. [fotó: Karancsi Zoltán]

Vulkáni kúpok esetében kialakuló völgyek sugaras hálózatban tartanak kifelé, amely sajátos – sugaras – vízhálózatot eredményez.

A szabadon mozgó futóhomok területeken kialakult homokformák. Ide tartozik többek között ahosszanti dűne, akeresztirányú dűne, a barkán vagy a piramis alakú dűne.

Közvetlenül a parti teraszokhoz csatlakozó korallzátonyok.

A hullámmorajlás által a tengerpart közvetlen közelében felépített törmelékgát. A szegélyturzás és a part között nioncs lagúna.

A kavicssivatag megnevezése a Kelet-Szaharában.

A tájak (földrészek) nagyszerkezeti formáinak kialakulásában a külső erők mellett a szerkezet és a kőzetminőség hatása szembetűnő, esetenként meghatározó lehet a dombozati kép kialakításában.

Csaknem függőleges, de legalább 40°-nál meredekebb lejtésű térszín.

Olyan térszín, amelyek süllyedés következtében üledékgyűjtővé vált, benne nagy vastagságú üledék akkumulálódott. A későbbiek során sem gyűrődött a terület, azt csak törésvonalak menti elmozdulás (vetődés) emelte jelenlegi magasságába, ezért enyhe lejtők jellemzik felszínét.

2.27. ábra - A táblás vidék kialakulásának elméleti tömbszelvénye.

2.28. ábra - Táblahegy a Líbiai-sivatagban: Wadi el Rayan a Faiyum-oázis mellett. [fotó: Karancsi Zoltán]

Sajátos kőzetüreg, amely kialakulását sókristály-növekedéses aprózódással, illetve a vízpárához kapcsolódó mállási folyamattal magyarázzák.

2.29. ábra - Tafoni Korzikán. [fotó: Karancsi Zoltán]

A környezetéből kipreparálódott, elkülönült kiemelkedés, amely tanúskodik a felszín eredeti magasságáról. A kipreparálódás okát az eltérő kőzetminőségben kell keresni. Ilyenek pl. a Tapolcai-medence bazalt tanúhegyei.

A mélytengeri síkságok domborzatának legmarkánsabb képviselői a tenger alatti tűzhányók kúpjai.

A sekély tengerrel borított selfeken található, megsüllyedt folyóvölgy (pl. Kongó, Mississippi).

A cirkuszvölgyekben a jég elolvadása után képződött tótípus (pl. Zenoga-tó – Retyezát).

A lejtőt pusztító eróziós folyamatok által lepusztított és a lejtők lábánál legyező alakban felhalmozódó felaprózott törmelék.

A trópusi éghajlatok alatt jellemző felszínalakító folyamatok által, gyors és egyenetlen letarolással kialakított dóm alakú, szigethegyekkel tarkított tönkfelszín. A szárazabb időszakban az aprózódás miatt pusztul a felszín, a nedves viszonyok között a mállás fejti ki hatását.

A parttal párhuzamosan épülő turzás a partvonal irányváltoztatásakor még egy darabig egyenesen épül a parti áramlás miatt, majd lassan, kampószerűen a partvonal felé fordul.

Vonalasan meghosszabbodott dolinák összekapcsolódásából kialakuló karsztos felszínforma.

Afrikában így nevezik az olyan, elsősorban száraz és félig száraz területekhez köthető medret, amely csak epizodikusan szállít vizet.

A jég által nagy távolságra szállított, jelentős méretű kőtömb. Sok vándorkő ismert a Német-Lengyel-síkság és a Missisippi-medence területeiről, amelyek a Balti-, illetve a Kanadai-pajzsról jutottak mostani helyükre.

2.30. ábra - Vándorkő Dél-Finnországban. [fotó: Karancsi Zoltán]

A gleccser, vagy jégtakaró végében lerakott moréna.

A magma felszínre jutásának helye.

2.31. ábra - Salina szigetének egyik vulkáni kúpja, Lipari-szigetek. [fotó: Karancsi Zoltán]