A kalibrálás a mennyiségi elemzés egyik legfontosabb lépése, amely során a mérések során keletkezett elektromos jelet az anyagmennyiség meghatározása szempontjából fontos értékké alakítjuk át.
Az analitikai mérőgörbe meghatározása során ismert összetételű mintasorozattal végezzük el a mérést, majd a kapott jel (intenzitás) értékét a koncentráció függvényében ábrázoljuk. A jel–koncentráció adatpárok felhasználásával, görbeillesztéssel – általában a legkisebb négyzetek módszerével számoljuk ki az analitikai mérőgörbe függvényének együtthatóit.
Abban az egyszerű esetben, ha a koncentráció (x) és a jel (y) közötti összefüggés lineáris, az analitikai mérőgörbe a következő alakban írható fel:
y=ax+b
ahol a a kalibrációs egyenes meredeksége (a módszer érzékenysége), b pedig az y-tengelymetszet (vakérték). Amennyiben a kalibrálás n minta alkalmazásával történik, az egyes minták koncentrációja és jelintenzitása xi, yi adatpárokkal jellemezhető (i=1,...,n ).
A kalibrációs egyenes meredekségét az alábbi összefüggésekkel számolhatjuk ki:
vagy
A kalibrációs egyenes meredekségének ismeretében a tengelymetszet már egyszerűen számolható:
Az illeszkedés jósága, vagyis a koncentráció és a mért jel közötti lineáris összefüggés szorossága a korrelációs együtthatóval jellemezhető
Minél közelebb van a korrelációs együttható abszolút értéke egyhez, annál szorosabb a két tulajdonság közötti lineáris kapcsolat.
A vizsgált minta koncentrációja (x0 ) a jelintenzitásból (y0) a kalibráció egyenes együtthatói alapján számolható:
