Hawaii-on leírt lávafajta, amely durva, sarkos, töredezett felszínű, az aa-láva gáz-gőz tartalma által felfújt tömbökkel jellemezhető.

Durva szemű piroklasztit, melyben egészen nagyméretű vulkanit darabok is előfordulnak. Cementáló anyaga vulkáni tufa.

1. Üledék vagy üledékes kőzet egyik összetevője, amelyben az agyagfrakcióba tartozó szemcsék uralkodó mennyiségben jelen vannak. 2. Az agyagfrakcióba tartozó szemcsék, melyek átmérője < 0,002 mm, mások szerint < 0,005 mm.

Agyagtartalma 60–80 százalék, a mésztartalma (CaCO₃) mellett.

Kisfokú metamorfózissal képződött metamorfit. Fekete, szürke, zöldesszürke, vöröses-szürke kőzet. Kitűnően palás, jól hasítható.

A kontinentális lemez peremének a szubdukciós zónákban hozzáforradó kéregdarab, amely a nagyobb fajsúlyú alábukó óceáni kéregről lenyesődő, a lemezteketonikai mozgások által összezavart óceáni üledékből és/vagy egykori szigetekből állhat.

Az agyagnál durvább, de a homoknál finomabb szemű üledék vagy üledékes kőzet (aleuron = liszt) (0,005–0,030 mm).

Diagenezisen átesett, kemény kőzetté vált aleurit: „iszapkő”.

A képződési helyéről elszállítódott, eredeti kapcsolataitól eltávolodott anyag jelzője.

A kőzet úgynevezett idegen alkotórészei, amelyek általában a kőzetté válást követően kerülnek bele.

Folyóvízi, folyami fácies (környezet) és az ott lerakodó üledékek, ill. üledékes kőzetek.

Vulkáni kőzet, mely átmeneti helyzetben van kovasavtartalom szerint a riolit (dácit) és a bazalt között (savanyú és bázikus), vagyis intermedier. Ásványos elegyrészei: plagioklászok, amfibol, piroxén, biotit.

A kálciumszulfát egyik ásványtípusa, a gipsz kristályvíz nélküli változata.

Az alaphegység lapos boltozatai, melyek felett az üledékes felépítmény erősen kivékonyodik (Orosz-tábla). A kratonok másodrendű nagyszerkezeti egységeként számon tartott szerkezet.

Redőboltozat; az antiklinális magjában található kőzet mindig idősebb a szárnyakénál, míg az antiform esetében fiatalabb is lehet. Térrövidülési szerkezeti mozgások hatására létrejött gyűrt szerkezet (redő) boltozata.

1. Üledékes kőzettanban az a kőzet, amely a benne levő szerves anyag tartalommal szingenetikusan képződik és belőlük az érési folyamatok során szénhidrogének képződnek. 2. Metamorf kőzettanban a metamorfózis előtti kiindulási kőzet jelenti, amely a metamorfózis folyamán átalakul.

A földkéreg (valamint meteoritok, holdkőzetek) kémiai és fizikai szempontból egységes, természetes alkotórészei.

Gazdasági, földtani gyűjtőfogalom; minden természetes eredetű, ásványokból álló anyagra vonatkozik, amely eredeti környezetéből kiemelve iparilag felhasználható.

A litoszféra alatt elhelyezkedő burok, a Föld képlékeny, az erőhatásokra folytonos alakváltozásokra reagáló öve.

1.1. ábra - A Föld belső szerkezete.

Ha a tengely síknak a függőleges síkkal bezárt szöge meghaladja a 45 fokot, ezáltal a két redőszárny azonos irányban dől (bár eltérő dőlésszöggel).

Helyben keletkezett, létrejött. A kőzettanban azok a kőzetalkotók és egyéb ásványok jelzője, amelyek nem szállítódtak, helyben kristályosodtak, egy időben keletkeztek.

A helyszínen keletkezett anyag jelzője.

Közepes- vagy durvaszemcsés túlnyomórészt savanyú, mélységi magmás kőzetekből (pl. granodioritból) álló, nagy kiterjedésű (~100 km²), abisszikus mélységben megmerevedett kőzettömeg ismeretlen mélységű aljzattal.

Sötét színű, finomszemcsés, alacsony SiO₂ tartalmú (bázisos) vulkáni kiömlési kőzet. Nagy mennyiségben képződik az óceánközépi hátságokon és a kontinentális lemezen belül, köpeny diapírokhoz kapcsolódó platóbazalt területeken.

1.2. ábra - Az Óriás útja Észak-Írországban. [fotó: Kovács János]

Agyagféleség, amely vulkáni tufák főleg tengerfenéken való elmállásából vagy posztvulkáni hidrotermális elmállásából származik.

Valamely üledékes kőzet rétegeinek sorozatába közbeiktatódó, a többi réteg anyagától feltűnően eltérő tulajdonságú réteg. Ha ez hasznos anyag (pl. szén, érc stb.), akkor telep a neve.

A rétegtannak azon ága, amely az üledékes kőzeteket és a beléjük zárt ősmaradványok alapján tagolja és rendszerezi a réteget. Ősmaradványok rétegtana.

Szögletes kőzettöredékből álló üledékes kőzettest.

Diagenetikus folyamat, amelynek során az üledékszemcsék közötti térben (a pórusokban) áramló felszín alatti vizes oldatból az oldott anyag egy része kiválik, és kitölti a pórusok egy részét, összetapasztja a szemcséket, így hozzájárul a kőzet keménységének növekedéséhez. A cement anyaga legtöbbször mész, kova (kalcedon), limonit.

A dőlés irányára merőleges síklap horizontális kiterjedése.

Jellemző átalakult (metamorf) kőzet, főleg csillámokból és kvarcból áll, palás szerkezetű. Közepes erejű metamorfózis hozta létre.

Savanyú vulkáni kőzetek, melyek Si–tartalom szempontjából a riolit és andezit közötti átmenetet alkotják. Albit, amfibol és biotit adják fő ásványos elegyrészeiket.

Erősen savanyú lávák nagy viszkozitásuk miatt néha nem tudnak szétterülni, a vulkán oldalain lefolyni, és ezért a feltörés helyén feldagadó dombot alkotva koncentrálódnak.

Nem zagyáras eredetű, de gravitációs tömegmozgás által szállított és lerakott üledék, üledékes kőzet, mely főleg a tenger alatti lejtőkön és azok alján képződik. Jellemző a rossz osztályozottság, az agyag és a nagy kavicsok, törmelékdarabok keveredése.

A vulkáni üveg lassú átkristályosodása.

Mindazon fizikai, kémiai, geológiai stb., folyamatok gyűjtőneve, melyeknek révén a lerakódott üledékből üledékes kőzetté válik. Például homok (üledék), homokkő (kőzet), lösz (üledék), aleurolit vagy iszapkő (kőzet), kavics (üledék), konglomerátum (kőzet).

Földtani test, amely a rátelepülő rétegeket áttöri. A kimagasló plaszticitású, ugyanakkor viszonylag kis sűrűségű evaporitos kőzetek jellegzetes települési formája.

Egysejtű kovaalgák (Diatomacaea) mikroszkópi kicsinységű (0,005–0,2 mm-es) opálvázainak felhalmozódásából keletkezett intrabazinális, biogén kőzet. Diagenezis folyamán a kovaföld előbb diatomittá, majd tűzkővé alakul át. Sokoldalúan hasznosított anyag.

Vulkáni csatorna, kitörési csatorna. A földkérget legtöbbször merőlegesen átfúró olyan függőleges cső-vagy nyakszerű lyuk, melyet vulkáni gázkitörés okozott. Hasonló kifejezés a neck, pipe.

Mélységi magmás kőzet, melynek fő elegyrészei az albit vagy Na–plagioklász (földpátok), az amfibol, kevés piroxén. Az andezit mélységi granurális szövetű megfelelője.

Két, egymással érintkező kőzetegység között a folyamatos átmenet hiánya.

1. Magmás kőzetek vagy sótömegek oszlopszerű, kerekded felboltozódása, esetenként felszínt elérő formája. 2. Az oldalirányú nyomás hatására felboltozódott antiklinális neve.

Geológus kompasszal mérik. Megmutatja a 360-fokos skálán, hogy a kérdéses sík milyen irányban lejt.

A dőlés szöge a síklapnak a vízszintes síkkal bezárt szöge. A függőleges sík szöge 90 fok.

1.3. ábra - A dőlésszög értelemzése az Alpok paláin. [fotó: Kovács János]

Horizontálisan áramló közegből (levegő, víz) lerakódott, jellegzetesen kereszt rétegzett üledékszerkezet.

Megközelítően párhuzamos oldalakkal határolt meredeken dőlő intrúziv kőzettest, melynek hosszúsága a vastagság többszöröse (10–1000 szerese). Gyakran a külső erőhatások által kipreparálva falszerű képződmények formájában láthatók pl. „kakastaréj”.

Édes vizű tavakban képződött kemény, likacsos CaCO₃, mely a partközeli nádasok övében alakul ki.

A viszonylag folyékony magma földfelszínre ömlése.

Ultrabázikus, néha bázikus kőzetek nagyfokú metamorf terméke. Igen nagy fajsúlyú, piroxénből és gránátból álló metamorfit.

1. A kőzet helyszínen maradt mállástermékei; 2. Finom talaj vagy homok, amelyeket a szél szállított jelenlegi helyére.

A rétegtani egységek hierarchikus rendszerében az időszaknál és kornál kisebb, átlagosan néhány millió évhosszúságú intervallumban, a korszak alatt keletkezett kőzetekből álló egység.

A Föld belső erői.

A szél munkájának eredményeként létrejövő felhalmozódások jelzője. A szél által formált, szél által lerakott, pl. üledék.

Kis nyomás, alacsonyabb hőmérséklet. A nyomás irányított.

A földfelszínnek az a pontja, amely egy földrengés fészkére sugár irányban helyezkedik el.

Olyan anyagok, ásványok, folyamatok megjelölése, amelyek egy kőzetben, annak kialakulását követően jöttek létre, ill. mentek végbe.

A litoszféra nagyobb régiójának lassú emelkedése vagy süllyedése tektonikai defomáció létrejötte nélkül.

Olyan fémes elemdúsulás, ill. fémfényű, vagy fémes megjelenésű ásványkeverék, amelyből adott ipari, technikai színvonalon gazdaságosan állíthatók elő fémek vagy fémvegyületek.

A vulkáni anyag a Föld felszínére jutásakor lejátszódó folyamatainak összessége. A felszínre jutásnál megkülönböztetünk extrúziót (sűrű láva kinyomulása a felszínre), effúziót (lávaömlés) vagy explózióst (robbanásos).

Olyan tengerszintváltozás, mely globális és ezért független a litoszféra helyi vertikális (izosztázia, tektonika) mozgásaitól.

Gőzök, gázok formájában megnyilvánuló vulkáni tevékenység (fumarola, szolfatára, mofetta), amelynek nyomán jelentős ásványtelepek jönnek létre pl. kén.

Az üledékképző medencén, mélyedésen kívülről származó hordalékanyag, amely később, az üledékgyűjtőben lerakódva üledékes kőzet létrejöttéhez járul hozzá.

A viszonylag viszkózus magma földfelszínre történő kinyomulása.

Üledékes kőzeteknél azoknak a jellegeknek az összessége, amelyek az egykori lerakódási környezetet tükrözik. A litofácies a kőzet, a biofácies a fosszilis flóra és fauna jellegeinek összességét tárja elénk. A metamorf kőzetek esetében egy-egy fácies meghatározott hőmérsékleti–nyomási intervallumot jelent.

A folyók által legyező alakban lerakott üledék.

Valamely kőzettestre rátelepülő, rajta „fekvő”, eltérő kőzettest. Réteg összletben az idősebbre közvetlenül települ, fiatalabb réteg.

A tengelysík vízszintes, vagy ahhoz hasonló.

Valamely kőzettest alatt „fekvő” másik kőzetegység. Idősebb.

Ha a fedőtag a fekvőhöz viszonyítva felfelé mozog, ez nyomófeszültség hatására alakul ki.

Nagyméretű, korán kivált kristályok a porfíros kőzetekben.

Akkor alakul ki, ha a tengelysík nem függőleges, de a két redőszárny ellentétes dőlésű.

Kisfokú metamorfózissal alakult kőzet. Világosszürke, zöldesszürke, szürke, finompalás, kvarcból, szericitből és kloritból álló finomszemcsés kőzet.

Jellegzetes kőzetasszociáció jelölésére szolgáló kifejezés. Gravitációs tömegfolyásokból származik. Tipikusan törmelékes kőzetek építik fel, fő tömegében homokkő, bár vannak kevert karbonát törmelékes és tiszta karbonát flisek is. Együttesen tartalmazza az autochton mélytengeri és az átülepített sekélytengeri faunát. A hegységképződésnél a kialakult üledékgyűjtő medencébe nagy vastagságban, mély tengeri körülmények között flis alakul ki.

Folyami jelenség, üledék, üledékes kőzet. Szinonimája az alluviális.

Leggyakrabban a metamorf kőzettanban használt, általános kifejezés a planáris szerkezeti elrendeződésre, melybe beletartozik a cm–es vagy annál kisebb vastagságú rétegződés, az inekvigranuláris ásványszemcsék adott síkbeli elhelyezkedése, a lencsés vagy megnyúlt ásvány–aggregátumok adott planáris elrendeződésben.

Vagy hőgócok a tektonika és a vulkáni jelenségek közé tartoznak. A forrása a köpeny mélyebb régiójából felszálló, un. köpenycsóva, konvekciós feláramlások, a litoszféra lemezek alját megolvasztják. Ezeken a területeken a litoszféra megemelkedik, kupolaszerűen felboltozódik, ez által egy tenziós góc alakul ki, aminek hatására töréses, árkos hasadékok keletkeznek, ahol a hőgóc felett vulkáni tevékenység indul meg pl. Hawaii-szigetek.

A fosszílizáció folyamatán átesett, elhalt egykori élőlények maradványa.

A földrengés erősségének mértéke. C. F. Richter által bevezetett fogalom jelentése: Az epicentrumtól 100 km–re levő standard szeizmográfon rögzített szeizmogram mikrométerben maximális amplitúdójának 10-es alapú logaritmusa.

A földkéregben és a köpenyben felhalmozódott energiák egy részének szabaddá válása, rugalmas mozgás hullámként tovaterjedése a Föld felszínén és belsejében.

Olyan vulkáni kitörés, amelynek során a felszínre törő olvadék nagy víztartalmú rétegekkel a felszíni vízzel érintkezik, és az ennek hatására keletkezett jelentős mennyiségű gőz nagy robbanásokat idéz elő.

Hasadékokon, repedéseken át kitóduló magas hőmérsékletű (200 °C feletti) vulkanikus gázok, gőzök összefoglaló elnevezése.

Bázikus mélységi magmás kőzet. Kiömlési megfelelője a bazalt. Szövete durvaszemcsés. Főbb alkotó ásványi elegyrészei: főleg vas–magnézium sötét ásványok, piroxén és Ca–plagioklász.

Időszakosan feltörő hévízforrás (gejzír) vizéből lerakódott meszes, vagy kovás összetételű üledék.

Üreges, változó nagyságú (2,5–30 cm vagy nagyobb) gömb vagy gömbszerű formák egyes mészkövekben.

Legalább 3 százalék káliumot tartalmazó vas-, magnézium-, alumínium-hidroszilikát. Csak tengerekben keletkezik, és ott is csak 10 méternél mélyebb vízben kezd szórványosan feltűnni, és nem található 400 méternél nagyobb mélységben. Legnagyobb tömegben a lassú üledékképződéssel jellemzett, áramlásokkal mosott tengerfenéken keletkezik. Eredete nem világos.

Gyengén palás szerkezetű, gyakran sávos megjelenésű metamorf kőzet. Uralkodó kőzetalkotók a földpátok, kvarc, amfibol, gránit, muszkovit, biotit.A leggyakoribb anyakőzete a gránit és a granodiorit, riolit, diorit erős metamorfózisnak a terméke.

Az üledékek osztályozott rétegzettsége. Amely általában valamilyen erő hatására felkavarodott törmelékárból a szemcsék gravitáció hatására történő, méret szerinti leülepedése során jön létre.

Mélységi magmás kőzet. Szemcsés szövetű, világos színárnyalatú, a kontinentális litoszférában általánosan elterjedt kőzet. Főbb ásványos elegyrészei: káliföldpát, egy vagy kétféle csillám és a „szabad” kvarc. Savanyú kőzet, melynek vulkáni megfelelője a riolit.

Világosszürke, kvarc, földpát és piroxéntartalmú, néha gránáttartalmú nagy fokú metamorfózissal létrejövő kőzet.

Durva-és finomszemű rétegek ritmusos váltakozásából áll. Hasonló a flishez, de a grauvakke a Variszkuszi (Hercynai) hegységképződéskor keletkezett, addig a flis az Alpi hegységképződéskor.

Valamennyi réteg azonos módon van redőzve, egymásba simulnak.

Ha egy redő felülete az egyenes önmagával párhuzamos térbeli eltolással leírható.

Más fáciesekkel egyidős, de azokétól eltérő környezet indikátora.

Hézag, illetve az üledékképződés folyamatosságában, és a hézagot fedő időtartamot értelemszerű kiesése a geológiai dokumentációból.

A mélyből (a magma közelében) kőzethasadékon át felszálló, forróvizes (max. 400 °C) oldatok, amelyekből ásványcsoportok, ércek vállnak ki telérek falára vagy átitatják a mellékkőzetet, és az ásványok, ércek a mellékkőzet repedéseiben, pórusaiban válnak ki. A felszínre került hidrotermát hévíznek nevezzük. Ez utóbbiak nem mind vulkáni eredetűek, sok közöttük a talaj-vagy karsztvíz eredetű, geotermikusan felkerült víz.

A földkéreg nem nagy mélységű (2–5 km) részében képződött ásványtársulások, telepek, kőzetek jelzője.

A nagy mélységben kristályosodó kőzeteknek elegendő idejük van kikristályosodni – mert magas a hőmérséklet – így nem lesz benne kőzetüveg.

A diagenezis során cementálódott homok. A cementáló anyag lehet CaCO₃, SiO₂ vagy limonit.

Csekély térfogatsúlyú, főként savanyú lávákból keletkező vulkáni üveghab.

Az üledék hullámosan hajladozó lemezekből épül fel. A hullámos lamináció hullámai majdnem mindig centiméteres nagyságrendűek, tehát kisméretűek.

A földtörténeti idő tagolásának legfontosabb egysége, amely hierarchikus rendszerben a korszak és az éra között foglal helyet.

Az izzófelhőből lerakódott sajátos szerkezetű kőzetfajta, amely lapilli és vulkáni por méretű összehegedt fragmentumokból áll; az izzó felhő magas hőmérsékletű (~350–800 °C) gázban diszpergált és szilárd alkotók rendszere.

Beszakadásos tengerek. A földkéreg törésvonalak mentén történő beszakadásával történő szerkezeti mélyedés.

A jégkorszak során két eljegesedés közötti, viszonylag enyhe éghajlattal és jelentős mértékű olvadással jellemezhető időszakasz.

Az interglaciálishoz hasonló meleg időszakasz, de annál jóval rövidebb ideig tart, és nem eljegesedések között, hanem azokon belül megy végbe.

Lapos parton a morfológia és a tengerjárás mérete lehetővé teheti több kilométer széles olyan zóna kialakulását, amely csak dagály idején kerül a víz színe alá.

Az üledékgyűjtő medencén belül keletkezett szemcse, amely ha egyáltalán mozgott leülepedése előtt, az csak a medence területére korlátozódott.

A magma benyomulása a földkéreg magasabb részeiben elehelyezkedő kőzetekbe; bármilyen összetételű, méretű és alakú, a földfelszín alatt (>5 km) kőzetté merevedett magmatit-test megnevezése.

Ha erősebb kompresszió hatására a redőszárnyak egymással és a tengelysíkkal párhuzamossá válnak.

Egymáshoz igen hasonlóak, de eltérő korúak.

A litoszféra és a köpeny közötti vertikális irányú egyensúlyi állapot, amelyet az úszás törvénye szabályoz.

Savanyú magmás vulkánok gyakori kitörési módja. Lávájuk sűrű, nagy viszkozitású, lefojtó hatású. Eredménye heves kitörés. Az izzó felhőforró vulkáni hamu (por) és gázok kb. 500–1000 °C-os keveréke, 100 km/h vagy még nagyobb sebességgel hömpölyög lefelé a lejtőn. Megszilárdult kőzete az ignimbrit.

Több száz méteres, több kilométeres átmérőjű, üstalakú vulkáni mélyedés.

Általában földpátok mállása során keletkező fehér anyagásvány, laza kőzete a kaolin.

A mészkő és a dolomit gyűjtőneve, miután mindkettőben a karbonátgyök fontos alkotórész.

A selfen létrejövő, közel sík felszínű, de a nyílt tenger felé meredek peremmel lezáródó, nagyméretű, összetett karbonát építmény. A platform peremén gyakran zátonyok alakulnak ki (zátonyperemes platform).

A legmélyebb zónák, irányítatlan nyomás, magas hőmérséklet egészen anatexisig. Keményfelszín: Az üledék tenger alatti cementációjával kialakuló szilárd tengeraljzat, amelyben hosszabb időn át nem folyik üledék lerakódás. Áramlásos területeken alakulnak ki, sekély vagy mély vízben. A keményfelszíneken a bioerózió gyakran megőrződő nyomokat hagy.

A réteglapok a rétegsorban nem párhuzamosak egymással, hanem metszik egymást. A keresztlemezességet a fosszílizálódott fodrok hagyják hátra, míg a keresztrétegzést a homokhullámokba rendezett üledék építi fel.

1.4. ábra - Keresztrétegzett homok és homokos kavics glaciofluviális üledékben (Alaszka). [fotó: Kovács János]

Mélységi magmás, ultrabázikus kőzet. A gyémánt anyakőzete.

Törmelékszemcse, mely tág értelemben a mikrométeres nagyságrendtől egészen a méteresig terjedhet. Már meglévő kőzetek aprózásos mállása, gravitációs tömegvonzása, vulkáni tevékenység stb. során keletkezik.

Kisfokú metamorfózissal kialakult kőzet, mely főleg kloritból, albitból, epidotból, kevés kvarcból álló, finomszemcsés, finompalás, sötétzöld színű kőzet, amely általában bázikus tufák metamorfózisa révén jön létre.

Lemeztektonikában két konvergens mozgású lemez összeütközése.

Magyarul kb. lejtőtörmelék. Szárazföldi, szubaerikus üledék, mely gravitációs tömegmozgással került a helyére.

A Föld öves szerkezetének kialakulása kezdetén a protokéreg és protoköpeny szétkülönülésének kezdetén keletkezett – archaikumi ultrabázisos – bázisos kiömlési magmás kőzetek, magas magnézium tartalommal (MgO:15–30%). Ásványai között a magnéziumban dús olivinek és klinopiroxének (augit) a leggyakoribb. A plagioklászok megjelenésével fokozatos átmenetet jelent a tholeiites bazaltok felé.

Kis gömb alakú szilikáthalmazokból (olivinből, piroxénekből) álló szilikátmeteorit (=kőmeteorit vagy aerolit); a tömeges szövetű kőmeteorit neve akondrit.

Cementált kavics. Kötőanyaga lehet mész, kova, limonit stb.

1.5. ábra - Konglomerátum, Brooks-hegység (Alaszka). [fotó: Kovács János]

Települési forma. Olyan rétegsor, melyben nincs hiátus, és a réteglapok az eltérő egységek határa alatt és felett mindvégig párhuzamosak.

Olyan homokkő, mely csak részlegesen, kisebb tömegeiben cementálódott homokba ágyazódik. A cementálódott rész sokkal keményebb és az eróziónak ellenállóbb, mint a változatlanul maradt laza homok. Szabálytalan vagy gömb, ellipszoid alakú, esetleg fürtös – vesés, többnyire héjas felépítésű, ásványkiválások. A kristályosodás vagy kicsapódás a központi magból kiindulva belülről kifelé történik, ellentétben a szekrécióval. Ide tartoznak a mangángumok, foszforitok, geodák.

A diagenezis korai fázisában az üledék tömörödésének, cementációjának előrehaladásával létrejövő olyan állapot, amelyben az üledék már nem válik könnyen újra hordalékká. Megállapodott az adott lerakódási helyen. Közel áll e fogalomhoz a litifikáció.

A lemeztektonikában, a konvergens lemezszegélyeken a szubdukció során az egyik lemez felemésztődése.

A magmás intrúziók (injekciók) olvadékanyagának hőhatása környezetére.

Mindaz, ami a korabeli tengerszint fölött képződött. Régi szinonimája a terresztrikus. Magyarul szárazföldi vagy szárazulati fácies.

A selfet az óceáni medencével összekötő lejtő. Hajlásszöge rendszerint 3–6 fok.

Savanyú, kovasavban gazdag lemez, amelynek sűrűsége 2,7 g/cm³, és ezért könnyebb, mint az óceáni litoszféra vagy a felső köpeny.

Olyan folyamat, melynek során egyes kőzetek, ásványok vagy fosszíliák anyaga kovára, SiO₂-re cserélődik ki. Főleg meszes vázak, kavicsok, kötőanyagok kovásodna el.

A Föld kérge és magja között, mintegy 35 és 2900 km közötti mélységben elhelyezkedő réteg, amely szilárd vagy részben olvadt, SiO₂-ban a bazaltnál is szegényebb szilikátokból áll (1.1. ábra).

Nagyobb tömegű, meghatározott földtani körülmények között keletkezett geológiai test, mely kőzetalkotó ásványokból (ásványtársulások) áll.

Őskontinens; a földkéreg stabil, konszolidálódott, merev része, amelyben a tektonikus igénybevételekre (a mozgékony övezeteknél megfigyelhető gyűrődések helyett) törések keletkeznek.

Karbonát kőzetek átkristályosodása révén jön létre úgy, hogy sem ásványos-, sem kémiai összetétele nem változik. Kisfokú metamorfózissal képződhet.

A metamorf kőzetek régebbi gyűjtőneve.

Amelynek felülete az egy pontban rögzített egyenes térbeli forgatásával írtható le.

A vulkáni törmelékárak egyik típusa, amely lejtős térszínen a gravitáció hatására mozog a térszínmélyedés irányába és fluidizáló közege a víz.

Olyan magmatikus eredetű szubvulkáni kőzettömeg, amelynek alsó felülete lapos, felül boltozatos (gyakori alak a gomba, fa, esernyő, lencse). Lefelé szűkebb csatornaszerű részben folytatódik, amelyben a magma keletkezik. A tálcaszerűen hajolt lakkolitok elnevezése lopolit.

Üledékes kőzetlemez. Vékony réteg, vastagsága nem haladja meg a 10 mm-t.

Üledékes kőzet, amely lemezekből (laminákból) áll. Úgyszólván mozdulatlan vizet tételez fel lerakódása, ha a lemezek síkja párhuzamos a laminitben.

A piroklasztitokat felépítő szemcsék 2–64 mm közé eső tartománnyal.

A lávaszökőkutak körül lerakódó, összesült piroklaszt–breccsa álló, néhányszor tíz méter magas kúp.

Lejtőüledék is lehet, he mozgása megáll. A tenger alatti lejtőkön is van olykor nagy tömegű, gravitációs tömegmozgás által a mélység felé mozgatott törmelékanyag. Ennek újabban javasolt neve a debrit.

A litoszféra néhány tucatnyi nagyobb és kisebb litoszféralemezre van töredezve. Ezek mentén játszódik le a Föld tektonikai, földrengéses, vulkáni tevékenységeinek 95 százaléka.

Haszonásványok és kőzettestek minden irányú kiékelődése, amelyekre általában a középtől a szélek felé fokozatos elvékonyodás jellemző. Minden telepforma átmenet a tömzs és a telér között.

Kevés homok elszigetelt kis fodrok formájában vándorolt az iszapaljzaton, míg újabb iszapréteg be nem temette.

Vas ion tartalmú víz átjárja a kőzeteket, melyekben vöröses elszíneződést okoz.

A kőzetösszlet arculatának olyan bélyegei, amelyeket a keletkezési környezet nyomott rá.

A bezáró kőzetnél valamivel korábban, de azonos üledékciklusban, a medence más részén képződött és megszilárdult állapotban áthalmozott, viszonylag jelentős szállítás után leülepedett törmelékszemcse.

Kőzetöv. (lsd. 1.1. ábra - A Föld belső szerkezete. )

Kőzetrétegtan.

A vízoszlopban az a horizont, ill. keskeny zóna, ahol a karbonátoldódási sebesség hirtelen megnő.

A szél hordalékaként szállított por leülepedve löszüledéket alkot. Hűvös, száraz éghajat jelzője. Ősmaradványként a hidegtűrő, szárazságkedvelő, néhol igen gyakori löszcsigák, valamint a ritkább gerinces állatcsontok vagy ősemberi régészeti leletek említendők meg.

Nagy tömegben összemosott (általában kagyló-) héjakból álló kőzet.

Kör alakú, tölcsérszerű mélyedés, melyet vulkáni gázkitörés hozott létre. Keletkezése valószínűleg egyetlen vulkáni robbanás vagy gázkitörés következménye, melyet nem követett lávaömlés.

1.6. ábra - A maar kialakulásának elméleti vázlata.

A kőzeteknek a külső földövekkel (légkör, vízburok, bioszféra) való érintkezései felületén létrejövő elváltozásai.

Meszes iszap és pélit (agyag + aleurit) keveréke. Agyagmárga, ha sok a pélit, mészmárga, ha sok a mészanyag a márgában.

Az árapálysíkságon meleg humid vagy mérsékelt égövi klíma esetén létrejövő mocsár. Algaszőnyeg, tengerparti fű (marsfű) vagy mangrove vegetáció borítja.

Az olyan térképezhető méretű kőzettest, melyben a legkülönbözőbb méretű és fajtájú, gyakran teljesen exotikus kőzetdarabokat, kaotikus módon vannak agyagos–aleuritos mátrixba ágyazva.

Uralkodóan kalcit (CaCO₃) nevű ásványból álló kőzet, melyhez olykor csekély mennyiségű (10 százaléknál nem több) agyag vagy kvarchomok keveredhet.

A kőzettanban használt jelző mely arra utal, hogy a kiindulási kőzet (akár magmás, akár üledékes) metamorfózison ment keresztül. Nem javasolt a használta az ultrabázikus kőzetekre pl. peridotitra, piroxénitre.

Bázikus lávák, tufa átalakult változata. Labradorit, klorit tartalmú sötétzöld, vagy sötétszürke kőzet, titanottal, epidottal. Kis fokú metamorfózis révén jön létre.

Gyűjtőfogalom, melyet azokra a metamorfizálódott mafikus kőzetekre használnak, melyek az újrakristályosodás következtében mind szöveti sajátosságaiban, mind ásványos összetételében teljesen különbözik kiindulási kőzetektől.

A kőzetek szilárd fázisú átalakulása nyomás-, ill. hőmérséklet növekedés hatására. Az átalakulás során a kőzet kémiai összetétele nem változik, ásványos összetétele és szövete (textúrája) igen.

Metamorfózisnál közepesnek felel meg, ahol a hőmérséklet és nyomás már közepes és a nyomás még irányított.

Lemezes, finom sávos, kitűnően palás kőzet. Lapos kiterjedésű deformációs sávok, nyírási övek mentén előforduló palás kőzet.

1. Főleg biotitból és alkáliföldpátakból álló magmás telérkőzet (lamporfír); 2. ércteleptanban ooidos (limonit-, vagy hematitszemcsékből álló) vasérc; vastartalma 20–40%.

Alacsony hőmérsékletű (100°C alatti), száraz (vízgőz nélkül) szén-dioxid, szén-monoxid kigőzölgése.

Jellegzetes kőzetasszociáció jelölésére szolgáló kifejezés. Part menti, sekélytengeri és kontinentális fáciesű-üledékekből álló képződmény. Fő tömegében az alluviális síksági és delta fáciesű törmelékes kőzetekből áll. A molassz üledék az orogén előtér süllyedékében, valamint az orogén ívek közötti intramontán medencékben rakódnak le. A hegységképződéskor elegyes vizű, sekélyebb tengerben képződik.

Mélyebb helyzetű rideg kőzetekben vető jön létre, és a rideg kőzetek feletti plasztikusabb rétegek követik az elmozdulás ívét.

Amikor egyféle anyag (ásvány, kőzet) alkotja az extrabazinális üledékes kőzet szemcséit. Olyan törmelékes kőzet, amelynek > 90%-a egyfajta ásványból áll.

A gleccserek által szállított és/vagy már lerakott kőzettörmelék.

A vulkáni csatornát kitöltő, hengeres, a felszín közelében kialakult intrúziós kőzettest, mely a mélység felé elvékonyodik.

A fedőtag a fekvőtaghoz viszonyítottan lefelé mozog. Ha a több vető csapásiránya párhuzamos, de dőlésük ellentétes, lesüllyedt árkok (graben) és kiemelt sasbércek (horst) jönnek létre.

A földkéreg kőzeteiben, ásványaiban 0,1 tömegszázaléknál kisebb koncentrációban előforduló kémiai elemek.

Jelentős mennyiségű (>5%) szerves anyagot tartalmazó üledékes kőzet, 33% feletti hamutartománnyal, melyből az általánosan használt alacsony forráspontú oldószerekkel nem nyerhető ki nagyobb mennyiségű szerves anyag, de belőle magasabb hőmérsékleten (>500°C) olaj és/vagy gáz állítható elő.

Akkor alakul ki, ha vető két szárnya a vetősík csapásirányában, horizontálisan mozdul el.

Néhány millimétertől 1–2 cm nagyságig terjedő átmérőjű, koncentrikus felépítésű karbonátszemcsék, amelyek alacsonyabb rendű algák bekérgező tevékenysége eredményeként (általában sekélytengeri környezetben) jönnek létre.

Erősen mozgatott tengervízből kémiai úton kivált, koncentrikus felépítésű, legfeljebb 1–2 mm átmérőjű karbonátszemcse.

Pelágikus biogén iszap. Lehet karbonát- vagy kovaanyagú.

Egyes régiók nagyobb magasságokba való, geológiailag eléggé „gyors” ütemű kiemelkedése, főleg a szubdukciós övekben, ahol a litoszféra kivastagodása miatt az izosztatikus egyensúlyi állapot helyreállása indítja el az orogenezis folyamatát. Hegységképződésnek is nevezik.

1. A magmás kőzetek metamorfózis révén keletkezett metamorf kőzetek jelzője, pl. ortogneisz. 2. Az üledékes kőzeteknél használt jelző. Utalhat az elsődleges eredetére pl. ortokvarcit. Az ortokonglomerátum a klasztok és a finomabb szemcsék alkotta alapanyag (mátrix) mennyiségére (<15%) utal, valamint arra, hogy a szemcsék érintkeznek egymással.

A rétegen belül a szemcseméret változása. Normális gradáció esetén a legdurvább szemcsék a réteg alján találhatók és a szemcse méret felfelé csökken. Fordított gradáció esetén a szemcseméret felfelé nő.

Fonatos láva, kötélláva sima lebenyekből, fonatokból álló, kevésbé tagolt felszínű lávafolyás.

Ősi kontinentális kéregrész, amelyet földtörténetileg hosszantartó, lassú kiemelkedés alakít ki.

A metamorf kőzettanban használt kifejezés, a foliáció egyik típusa. A palásodás folyamata, amelyet belső deformációnak is nevezünk, abban áll, hogy a kőzet ásványos elegyrészei az erős nyomás hatására hosszabb tengelyükkel a nyomás irányára merőlegesen helyezkednek el, vagy a nyomásnak megfelelően rögtön orientáltan kristályosodnak ki (kristályosodási palásság).

Őslénytan.

Az ősnövénytannak azon ága, amely különböző növények spóráival, illetve pollenjeivel foglalkozik.

1. Az üledékes kőzet metamorfózis révén keletkezett metamorf kőzet jelzője. 2. Durva törmelékes kőzeteknél használt jelző, mely a klasztok és a finomabb szemcsék alkotta alapanyag (mátrix) mennyiségére (>15%) utal, valamint arra, hogy a szemcsék nem érintkeznek egymással, pl. parakonlomerátum.

A tenger mentén vagy a parthoz közel keletkezett képződmények (pl. széntelepek) jelzője. E kőszén medencéket időről időre elárasztotta a tenger.

Biogeográfiai fogalom, melyen azt a hatalmas, a Ny-Alpoktól az Aral-tóig nyúló beltengert értjük, ami az Alpidák É-i előterét és intramontán medencéit töltötte ki.

A réteglapok egymással párhuzamosan helyezkednek el az üledékes kőzet vizsgált egységében. Nyugodt, igen lassan és laminárisan áramló fluidumra utal (gyakorlatilag állóvízre).

Vízre ömlő (általában tenger alatti) hígfolyásos bázisos lávák jellegzetes párna vagy hurka formájában megdermedt alakzatai, melyek átmérője 30 cm és 3 m között változhat.

Mélytengeri üledék. A 3000 méternél mélyebb részeket borítja.

Gömbölyű vagy tojásdad alakú, mikrokristályos kalcitból álló 0,02–2,0 mm nagyságú üledékcsomók.

Mikritből álló, gömbszerű vagy kissé megnyúlt, 0,1–1 mm nagyságú szemcse, melynek genetikája nem állapítható meg egyértelműen.

Piroxénekből és olivinből álló ultrabázikus kőzet.

Hengeres vulkáni átütési csatorna (diatréma), keresztmetszete kör vagy ellipszoid alakú, felfelé gyakran tölcsérszerűen kiszélesedik.

Vulkáni kitörésből származó, vulkáni kőzet vagy ásvány leülepedő szemcséje (piroklszt), mely különféle méretű, általában nem koptatott. A felhalmozódott pirokasztból a diagenezis után piroklasztit lesz. Például tefrából tufa vagy agglomerátum.

Fekete színű, kissé bázikusabb, ún. bazaltos andezit. Az igen gyakori piroxénen kívül, még van benne kevés amfibolféle.

Az ooidhoz hasonló alakú, szerkezetű, genetikájú, de 2 mm-nél nagyobb szemcse.

Szános uralkodóan bázisos láva és tufarétegből felépült, nagy kiterjedésű és egyben nagy vastagságú vulkáni kőzet együttes. Általában riftvulkáni tevékenység eredményeként keletkeznek.

Olyan mélységi, durvaszemcsés kőzettestek, amelyek hatalmas kiterjedésűek, és a földkéreg belsejében merevednek meg.

Több kompressziós szakaszból, majd lazulásból álló metamorfózis.

Olyan üledékes kőzet, amely igen sok fajta ásványból áll.

Riolit-, dácit-, vagy andezittufa, ártufa, vagy láva átalakult változata.

A fácieszónák fokozatos elcsúszása a nyílt tenger irányába. A karbonát szedimentológiában többnyire a platformok progradációjáról van szó.

Növekvő metamorfózis.

Kovavázú egysejtűek (radioláriák) vázából keletkezett üledékes kőzet.

Jellegzetesen üreges szerkezetű, lazán cementált breccsa.

A tenger visszahúzódása egy adott területről.

A rétegek, kőzetegységek, a múlt földtani, biológiai eseményeinek stb. egymáshoz viszonyított kora. Anyagi rendszerét az időrétegtan (kronosztratigráfia) résztudományokra tárgyalja.

Laza, részben megsziráldult vagy kőzetté vált üledékek megbontása és üledékgyűjtőn belüli átülepedése földrengés vagy megcsúszás hatására.

Üledékes kőzetek jellemző, üledékképződéskor létrejött szerkezeti formája. A réteget alul – felül réteglapok határolják. Párhuzamos rétegzés esetén e lapok párhuzamosak. A réteglapok keletkezését az üledékképződés rövid szünete, esetleg a lerakódó anyag pillanatszerűen végbement változása váltja ki.

Sok réteg egymásutánja rétegösszletet alkot. A rétegek kora alulról felfelé haladva egyre fiatalabb.

A földkérget felépítő kőzetek rendszerezésével foglalkozó tudomány.

A fordított jellegű átalakulás, amikor csökkenő hőmérséklet és a nyomás miatt történik a metamorfózis.

A fácies zónáknak a szárazföld irányába történő elcsúszása. Ez jellemzően a relatív vízszintemelkedés miatt, a transzgressziós szakaszban következik be. A retrogradáció folyamán a sziklás, meredek tengerparton zajló erózió pusztítja a szárazföld anyagát.

Vetőrendszerekkel határolt, hosszan elnyúlt árok vagy árokrendszer. Hossza több ezer kilométer, szélessége 30–70 km. Szerkezetére a normál vetők a jellemzőek, ami húzásos feszültségre utal.

Magas kovasavtartalmú, igen savanyú vulkáni kőzet. A ritka lávakőzeteknél sokkal elterjedtebb a nagy területen elszórt tufa, horzsaköves tufa. Heves erupciók kísérik kitörését. Színe többnyire világosszürke, csaknem fehér.

Szétterjedés, kiterjedés.

Primitív, sejtmag nélküli (Procaryota) „kékalgák”, Cyanobaktériumok építik a stromatolitzátonyokat vékony lemezek napi lerakásával. A Cyanobaktériumok a felszínükön befogott, megtapadt mész-és iszapszemcsékből, lemezenként építik fel.

A litoszféra lemezek ütközése egyetlen lemezzé forradásakor keletkezett összeforradási vonalának a neve; narbenak (sebhely) is nevezik.

Az árapálysíkság dagályfeletti öve meleg, arid klíma esetén. Az evaporáció hatására a beszivárgó tengervíz töményedik, gipsz, anhidrit, olykor kősó válik ki a felszínen és közvetlenül a felszín alatt, gyakori a dolomitosodás.

A lebegő életmódot folytató élőlények elhalásuk után, a fenékre halmozódnak fel és a kénhidrogént termelő baktériumok miatt, a szerves anyag nem oxidálódik, hanem rothadó iszap vagy szapropél halmozódik fel.

Üledékképződés. Az addig hordalékban lévő hordalékszemcsék leülepedési folyamata. Ez utóbbit különböző fizikai körülmények változása vagy kialakulása teszi lehetővé.

A partot közvetlenül szegélyező zátonyalakulat, a háttér lagúna gyakorlatilag hiányzik.

Az erózió és lehordás során keletkezett hordalékdarab, majd leülepedés után üledékrész (részecske). Amint az szemcse anyaga lerakódott üledékszemcsének nevezhető.

Bázikus és ultrabázikus kőzetek magnéziumban gazdag szilikátjai (olivin, piroxén, peridotit) szerpentinné átalakító metaszomatikus folyamat.

Uralkodóan szerpentin ásványokból álló zöld színű kőzet. Mg – hidroszilikát, mely gyenge metamorfózison esett át.

Tetszőleges eredetű, kőzetekben előforduló, mikroszkopikus méretű, gömb formájú részecske.

Lapos, nagy kiterjedésű teknők 2000–3000 méterig kivastagodó üledékes felépítménnyel. Kratonok másodrendű nagyszerkezeti egységei.

Redőteknő; a szinklinális magjában található kőzet mindig fiatalabb a szárnyakénál, míg a szinform esetében idősebb is lehet.

A rétegsor bármely okból kitüntetett kisebb rétegcsoportja (jell. Ősmaradványai vagy ásványi nyersanyagai) vagy valamilyen fizikai tulajdonsága (keménység, szín stb.) alapján.

Vulkáni utóműködéshez kapcsolódó, általában 100°C feletti kigőzölés, amely kénes gázokban gazdag.

1.7. ábra - Szolfatára Vulcano szigetén. [fotó: Kovács János]

Az érintkező réteglapok nem párhuzamosak egymással, hanem szöget zárnak be egymással.

Rétegtan.

Bármely rétegtani egység típusát, melyet egy jellemző rétegsorban jelölnek ki.

Szárazföldi (terresztikus, kontinentális) tárgy vagy jelenség, amely a Föld felszínén vagy felette, de a légkörben foglal helyet, vagy játszódik le. Szemben vele a szubakvatikus (vizi) jelenség vagy tárgy, mely ugyan szárazföldi, nem tengeri, de a szárazulat vízéhez (tó, folyó stb.) tartozik.

Konvergens lemezek ütközése során az egyik lemez a másik alá bukik.

Tenger alatti folyamat vagy tárgy.

Platform; a kontinentális tábla a földkéreg különleges felépítésű, regionálisan körülhatárolható része.

Mozgó fekvőredő. Olyan, jobbára nagy kiterjedésű, néhány km vastag kőzetlemezek, melyek lapos áttolódási felület mentén képződési helyüktől távolra kerültek. A háttértől az előtérre tolódnak (az Alpok hasonló felépítésű).

A sík mentén mozgó maradék redőszárnyak tovább gyűredeznek.

Konszolidálatlan vulkáni törmelékes üledék, amelyből piroklasztit kőzetek keletkeznek kőzetté válás után. Vulkáni piroklasztit lerakódott rétege, takarója, mely még nem esett át a diagenezisen.

Sötétebb – világosabb zöldes – barnás, legömbölyített felületű, kisebb–nagyobb (1–2 g) üveges testek. Eredetükre vonatkozóan több elképzelés is van: kozmikus eredetűek „üvegmeteoritok”.

Ha a takaró bizonyos részeik lepusztulnak, és feltáródnak az alattuk lévő autochton (helyben maradt) rétegek.

Olyan repedés vagy kőzetrés, ill. ezek rendszere, amelyeket ásványi anyag tölt ki.

Rétegzetlen és osztályozatlan, gleccserek által szállított üledékből keletkezett kőzet.

Gránitféle plutoni kőzet, nagyobb mennyiségű amfibollal és biotittal. Vulkáni változata a dácit. Szubdukció során keletkezik.

1. A plutonoknál kisebb méretű (max. 100 km² területű) magmatit-test. 2. Megközelítően izometrikus alakú szilárd, ásványi felhalmozódások, melyek a felettük levő rétegeket többé – kevésbé merőlegesen törik át.

Általában a vulkáni pirokalsztit finomabb szemű változatát értik rajta.

Széles kráterrel rendelkező, kicsi (100 méternél alacsonyabb és 1 km kisebb átmérőjű) vulkán, amelynek krátere körül kiszórt anyag gyűrűt formál (a gyűrű sokszor nem teljes, alakja félholdszerű).

Olyan tufa, amelyhez nem vulkáni eredetű szemcsék is bőven keveredtek, mint például a kvarchomok, meszes iszap stb. Többnyire tengeri képződmények és kövületesek is.

Zagyárból lerakodó, sajátos üledékszerkezeti jegyeket mutató üledék.

A nyomás és/vagy a hőmérséklet extrém növekedése.

SiO₂-tartalmuk viszonylag igen alacsony, földpát nincs bennük. Fő elegyrészek a piroxén vagy az olivin. Színük sötét, fekete, esetleg zöldes. Gyakran szerpentinesednek. Származási helyük a köpeny legfelső szférája.

Törési felület a litoszféra felső részén, amely mentén az érintkező kőzettestek elmozdultak egymáshoz képest.

Az a folyamat, melynek során a vető keletkezik, illetve mozog.

Az eltört és egymáson elmozdult kőzettestek gyakorta kifényesedett mozgási felszínén (vetőlap) észlelhető hosszúkás bemélyedések, amelyek alapján a kőzettestek egymáshoz viszonyított mozgása megállapítható.

Elsősorban vulkáni eredetű szemcsékből álló törmelékes kőzet.

Elsősorban vulkáni eredetű szemcsékből álló üledékes kőzet.

Magmás kőzetekben levő idősebb kőzetekből származó ásvány vagy kőzetzárvány.