Tartalom
A geofizika, a földtudományok közé tartozó tudományág, amelynek célja a Föld és (és tágabb értelemben a bolygók) belsejében és környezetében zajló (természetes és/vagy mesterségesen előidézett) fizikai jelenségek és azok mérhető fizikai jellemzőinek vizsgálata, amellyel egyrészt a tudományos megismerés-, másrészt a mindenkori társadalmi elvárások igényeit szolgálja. Eszköztárát a Föld felszínén és a felszín alatt valamint laboratóriumi kísérletek során megfigyelhető fizikai jelenségek összessége alkotja, amelyek alapján a Föld belső szerkezetére és az ott lezajló folyamatokra következtetni tudunk. Két fő részre oszthatjuk: általános (elméleti) geofizikára és alkalmazott (gyakorlati) geofizikára. Ez a felosztás természetesen nem jelent merev elkülönítést: (Pl. a keletkezési elméletek alapján általános kategóriába sorolt földrengés konkrét megfigyelése, a hipocentrum lokalizálása gyakorlati feladat, míg egy szeizmikus mérés gyakorlati konfigurációjához a modellezési eljárás kifejlesztése tisztán elméleti.)
Az általános geofizika elsősorban a Föld egészével, öves szerkezetével, a lemeztektonika fizikai folyamataival, a Föld körüli térséggel foglalkozik. Az általános geofizika leglényegesebb vizsgálati célterületei: a Föld alakját meghatározó nehézségi erőtér kutatása, az árapály-jelenségek, valamint a Föld forgási jelenségeinek elemzése és ezek kapcsolata a Föld rugalmassági jellemzőivel, a földmágneses tér, a geoelektromos, a geotermikus és a radioaktív jelenségek vizsgálata, a földrengések és a tektonikus folyamatok kutatása.
Az alkalmazott geofizika módszerei a földtani kutatás közvetett feltárási eszközei közé tartoznak. A kutatás célobjektumát, vagy annak egy megismerendő tulajdonságát nem közvetlenül, hanem közvetve, a földtani környezet valamilyen fizikai paramétereinek (pl.: mágneses térerősség, fajlagos ellenállás, szeizmikus sebesség stb.) mérésén, és az ebből levont matematikai, vagy tapasztalati következtetésen keresztül szolgáltatják. Két nagy részre osztható: felszíni módszerekre és a felszín alatti mélyfúrásokból nyerhető fizikai paraméterek vizsgálatára.
A leggyakrabban alkalmazott felszíni módszerek közé a gravitációs, szeizmikus, földmágneses, geoelektromos, geotermikus és radioaktív módszerek tartoznak. Elsősorban a szénhidrogének-, de a kőszén, víz, ércek és egyéb ásványi nyersanyagok kutatásának is nélkülözhetetlen eszközei.
A mélyfúrási geofizikában (más néven a karotázsban) is kialakultak a fenti módszerek megfelelői, itt azonban inkább az elektromos és a radioaktív módszereket használják a különböző rétegsorok kimutatására.