Tartalom
Az őskörnyezet megismerésében fontos szerepe van az őslénytan (növény, állat) és geokémia tudományának. Az ősállatok ökológiai viszonyairól a morfológiájukon túl a csontjaikból, fogzománcaikból kinyerhető stabil izotópok alapján sok új információhoz juthatunk a környezetükről, amelyben éltek. A stabil izotópok a kőzetekben, üledékekben, jégben is megtalálhatók, így segítségükkel szintén a földtörténeti múlt eseményeit rekonstruálhatjuk. Információt kaphatunk tehát a Föld múltjának hőmérsékleti, csapadékbeli viszonyairól, a növényzettel való borítottságról.
Az üledékekben, talajban található virágpor (pollen), spóra anyag fajösszetételét határozzák meg ennél a módszernél. Minden növény sajátos alakú és mintázatú, csak az adott fajra jellemző pollenekkel rendelkezik. Ezek lehetővé teszik az adott növényfaj azonosítását egy-egy üledékmintában. Mivel a pollenek jól konzerválódnak az üledékekben reduktív körülmények között (vízborítás alatt, oxigénhiányos környezetben), lehetőséget nyújtanak a vizsgált területen az üledék keletkezése idején uralkodó növényföldrajzi viszonyok megállapítására. Mivel az egyes növényfajok és társulások csak megfelelő éghajlati körülmények megléte esetén találhatók meg, a terület növényföldrajzi képe a klíma alakulására is utal a vizsgált időszakban. Probléma lehet, a pollenek szél általi szállítása, mely nagy távolságokra is eljuttathatja azokat, esetlegesen pontatlan adatokat nyújtva a paleokörnyezetre.