A Földtörténet hajnalán bolygónk kihűlése során az olvadék összetevői sűrűségük szerint elkülönültek, differenciálódtak.’ – A kőzetanyagok kialakulása már e differenciáció eredménye. Az ősi Föld valószínűleg olvadt kéreggel rendelkezett az állandó meteor becsapódások és a radioaktív bomlások következtében. Az ősi Föld légköre (első légkör) valószínűleg hidrogénből és héliumból állt. Ezek a gázok a világűrbe távoztak (gyenge gravitációs vonzás és a napszél hatása). A legkönnyebb gázok egy része eltávozott a világűrbe, a maguk után hagyva a másodlagos légkört, amely a következő gázokat tartalmazta jelentős mennyiségben: H2O, CO2, CO, H2, N2, HCl, SO2, Cl2, NH3, CH4, valamint nyomokban O2-t. A másodlagos légkört alkotó gázok döntően a vulkáni tevékenység során kerültek a légkörbe. Néhány kutató valószínűsíti, hogy a Föld kezdeti összetétele hasonló lehetett egyes meteoritokhoz, tehát akár 15-20% vizet is tartalmazott, jóval többet, mint manapság (a fentiek ismeretében ez túlzásnak tűnik, azonban lehetséges, hogy a víz jelentős része a világűrbe távozott). A víznek tehát egy része a légkörbe került, kondenzálódhatott, létrehozva az első óceánokat. A gázok hatására csökkent a beérkező napsugárzás nagysága, lehűlt a felszín, s a folyamat az óceánok kialakulásához vezetett kb. 600-700 millió évvel a bolygónk kialakulása után (mintegy 3,9 milliárd évvel ezelőtt). A későbbi meteorbombázások és üstökösbecsapódások tovább növelhették a földi vízkészletet.