Magmatizmusnak nevezzük a magma keletkezésétől a mélységi magmás kőzettest kialakulásáig zajló folyamatok összességét. Az olvadéktömeg magasabb szintekre (kéregbe) nyomulását a benne kialakult sűrűségkülönbségek kiváltotta felhajtóerő, a fedőkőzetek megolvasztása és töréses deformációja, valamint a könnyenillók elkülönülése váltja ki. Az intrúziós mozgás megszűnésével a kőzettest fokozatosan megszilárdul, amelyet kupolarészén pegmatitos-pneumatolitos ásványképződés kísér. Az intrúzió alakját és települési helyzetét a magma aktivitása (kémiai összetétel, tömeg), a mellékkőzet tulajdonságai, és közöttük végbemenő kölcsönhatások határozzák meg. A kémiai összetétel a differenciációs, asszimilációs, magmakeveredéses folyamatoknak köszönhetően folyamatosan változik és egy testen belül zónás változásokat mutat. Helyzetük alapján a mellékkőzetet áttörő testek települése diszkordáns (telér, neck, dyke, pluton), míg a rétegek közé nyomulva a konkordáns helyzetű intrúziók alakulnak ki (teleptelér - sill, lopolit, lakkolitok).

A legnagyobb konkordáns kőzettest a batolit. Alakja szabálytalan, tetőszintje kupolaszerű, oldalai meredekek, átmérője a 100 km- is meghaladhatja. Genetikájukat tekintve ezek szelektív újraolvadással keletkezett gránitos olvadékzónák, melyekből kisebb testek, maximum 100 km² felületű tömzsök préselődnek ki. A Sierra Nevada batolit több mint 100 kisebb tömzsből áll, amelyek mintegy 50 millió év alatt alakultak ki.

47. ábra A leggyakoribb mélységi magmás és szubvulkáni kőzettestek

A központi intrúzió fölött a mellékkőzet repedéseibe nyomulva meredeken dőlő, párhuzamos oldalakkal határol dájkok alakulnak ki. Elrendeződésük lehet párhuzamos, sugárirányú (47. ábra). Konkordáns kőzettestek közül legnagyobb intrúzió a lopolit. Szárnyai lapos dőlésűek, átmérője 1-10 km, vastagsága több 1000 méter is lehet. A 2 milliárd éves Bushweld lopolit (Dél-Afrikai Köztársaság) hosszanti tengelye 480 km, a rövidebb 300 km vastagága pedig kb. 6000 m.

A felszín alatt (0-2 km) megszilárdult szubvulkáni testek átmenetet képeznek a vulkanizmus jelenségei felé. A legtipikusabb konkordáns szubvulkáni forma a lakkolit, amikor egy dájk által táplált csatorna fölött a mellékkőzet felboltozódik és több km átmérőjű, jelentős vastagságú test jön létre. Az üledékes kőzetrétegek közé préselő magma felboltozódás nélkül lemez vagy lapos formájú (m-100 vastag), szilleket, telepteléreket hoz létre. A vulkáni csatornában rekedt láva megszilárdulásával diszkordáns neck jön létre, átmérője néhány 10 -1000 m közötti lehet. A színes- és nemesfém-ércesedéseket hordozó ásványkiválások jellegzetes megjelenési formája a telér, amely a dájkhoz hasonló, de kisebb méretű test (47. ábra).

A korábban jellemzett kristályosodási folyamatok szoros kapcsolatot mutatnak a magmaintrúziók megszilárdulásával. Ezek biztosítják a folyamatokhoz szükséges hőenergiát és magmamaradékot. Abisszikus szintben (15-20 km) a magma belső felszültsége sohasem éri el a rétegterheléses (litosztatikai) nyomás értékét, az olvadék lassan hűl le, a könnyenillók fokozatosan a mellékkőzetbe diffundálnak, csak az elő- és főkristályosodás durvaszemcsés ásványtársulásai képződnek. A hipabisszikus (2-5 km) szintben a nyomás meghaladhatja a litosztatikus értéket, így az elő és főkristályosodás után az olvadéktól elkülönül a fluid fázis. A magma-mellékkőzet érintkezési zónákat a test méretétől függő, változó szélességű kőzetátalakulási öv, a kontaktudvar szegélyezi, melyben az utókristályosodásnál jellemzett mineralizációs folyamatok (pegmatitképződés, szkarnosodás, metaszomatózis) játszódik le. A szubvulkáni szintben a finomabb szemcsés kőzetalkotók kiválását követően a maradékoldat a felszínig húzódó hasadékokon kiáramolhat, így csak a 400 °C alatti hidrotermális ásványok kialakulására van lehetőség. A vulkáni szintben csak a magmás kőzetalkotók, kőzetüveg és alacsony hőmérsékletű kigőzölgések jellemzőek.