Egységnyi levegőtömegben tárolt nedvesség (g/m³).

A besugárzás egy részének elnyelődése az aeroszol szemcséin.

Olyan folyamat, amelynek során a légköri rendszer nem vesz fel és nem is ad le hőt. Egy felszálló nedves légtömeg tulajdonságai a hegység szélfelőli oldalán nedves adiabata, a leszállóé a szélárnyékos oldalon száraz adiabata szerint alakulnak.

Nagyobb légtömegek döntően vízszintes irányú áramlása, hő, pára- vagy sótartalmának továbbítása.

Nedves levegő gyors magasba emelkedéséből származó csapadékesemény, amelyet a súrlódás miatt keletkező elektromos töltések kisülésekor villámlás, mennydörgés kísér.

A légkörben lebegő, jellemzően 0,01 és 10 mikrométer közötti átmérőjű, szilárd vagy folyékony halmazállapotú részecskék (por, korom vagy savas vízcseppecskék).

A besugárzásnak valamilyen felszínről visszaverődő hányada, százalékban kifejezve (a friss hófelszín albedója pl. kb. 90%).

A légkör olyan alkotói, amelyek mennyisége hosszú időn át állandó (ilyen a nitrogén, oxigén és a nemesgázok).

A felszín különböző mértékű felmelegedése hatására, a tengelye körül forgó Földön kialakuló, nagyszabású áramlásrendszer.

Magas nyomású légköri képződmény, amelyben a az északi félgömbön a felszín közelében az óramutató járásával megegyező irányban örvénylik a levegő; derült idővel jár.

Az ionoszféra egyik, erősen ionizált rétege 200–400 km magasságban, amelyet Sir Edward V. Appleton angol fizikusról neveztek el. Éjszaka is visszaveri a rövidhullámú rádióhullámokat.

Olyan küszöbérték, amelyet meghaladva a Föld éghajlati rendszere alapvetően és visszafordíthatatlanul átalakul.

Légkör, a Földet vagy más bolygót övező levegőburok. Felosztható troposzférára, sztratoszférára, mezoszférára, termoszférára, exoszférára.

A légkör felszínközeli rétege, ahol a légtömegek súrlódnak a felszínnel, és ahol a legjelentékenyebb a hőátadás.

Magas szintű, sorokba rendeződött felhőrögökből álló felhőzet. Leszálló légmozgás, tartós napos idő jele.

Sir Francis Beaufort brit ellentengernagyról elnevezett 12 fokozatú szélerősség-osztályozás; legmagasabb fokozata az orkán (120 km/h-nál nagyobb szélsebesség).

Az Adriai-tenger térségének jellegzetes, hideg, száraz, viharos helyi szele.

A hegységek szélárnyékos oldalán leereszkedő helyi légáramlás, amelyben a levegő fokozatosan felmelegedik, relatív páratartalma csökken.

C. H. D. Buys Ballot által felismert szabály: ha az északi félgömbön háttal állunk a szélnek, balra előttünk alacsony, jobbra hátul pedig magas lesz a nyomás; a déli félgömbön ezzel ellentétes a helyzet.

A Sziklás-hegység meleg, száraz ("hófaló") bukószele.

Alacsony nyomású légköri képződmény, amelyben az északi féltekén a levegő a felszín közelében az óramutató járásával ellentétes irányban örvénylik; kiterjedt felhőrendszerek és időjárási frontok tartoznak hozzá.

Egyes trópusi ciklonok (hurrikánok, tájfunok, trópusi viharok) vonulási útvonalai, ill. az ezek által rendszeresen érintett térségek.

A különböző üvegházhatású gázok okozta éghajlati kényszer kifejezése a szén-dioxidéhoz, mint egységhez viszonyítva.

A Föld forgásából eredő, az áramló légtömegeket eltérítő, nem valódi erőhatás, amelyet Gaspard-Gustave de Coriolis francia matematikusról, mérnökről neveztek el. Az északi félgömbön jobb, a délin bal kéz felé téríti ki a légáramlást.

A vízgőz kicsapódása és a földfelszínre hullása különböző halmazállapotokban és formákban.

Gyors, néhány évszázadig tartó meleg szakaszok a negyedidőszak éghajlatában, amelyeket fokozatos lehűlés követett. Az eseményeket a jégmagfúrásokból mutatták ki.

Fénytörési jelenség közvetlenül a földfelszín feletti légrétegben. Erős hőmérsékleti (és ennek következtében sűrűség-) különbségek, ill. hőmérsékleti inverzió miatt lép fel tengerpartokon, sivatagokban, aszfalt- és vízfelületek felett.

Fagypont alatti hőmérsékletű, párával telített levegőből, derült, szélcsendes időben a harmatponton képződő mikrocsapadék.

A teljes ózonmennyiség mértékegysége: a normál légköri nyomáson (1013 hPa) és 0ºC hőmérsékleten összetömörített ózonoszlop magassága (10^-5 m-ben); átlagos értéke 300 DU)

A légköri rendszer állapotának hosszabb távú (legalább 30 éves) statisztikus jellemzése, az éghajlati elemek középértékei és változékonysága segítségével.

Megmutatja, hogyan változik a Föld éghajlata különböző éghajlati kényszerek következtében (pl. a középhőmérséklet a CO₂ koncentráció megduplázódására).

Az éghajlati középértékek és egyéb statisztikai jellemzők (szórás, szélsőértékek valószínűsége) különbségei bármilyen tér- és időbeli méretarányban. A természeti folyamatok okozzák a belső, az antropogén folyamatok a külső változékonyságot.

Az éghajlat jövőbeli alakulására vonatkozó valószínűségi becslés.

A jövőbeli éghajlat elképzelt (gyakran erősen leegyszerűsített) jellemzése az antropogén éghajlatmódosítás következményeinek bemutatása érdekében, gyakran a trendek kivetítésével. Bemenet az éghajlatmodellek számára.

Összetett rendszer, amelynek öt fő alkotóelem, a légkör, a hidroszféra, a krioszféra, a szárazföldek felszíne és a bioszféra, valamint a közöttük működő kölcsönhatások. Éghajlati kényszerek alakítják.

Annak megbecslése, hogyan válaszol az éghajlati rendszer az üvegházhatású gázok és az aeroszolok kibocsátásának, koncentrációjának alakulására. Ennek nagyobb a bizonytalansága, mint az éghajlati előrejelzéseknek.

Az éghajlati rendszer folyamatai közötti kölcsönhatás. Pozitív, ha az egyik folyamat felerősíti a másikat, negatív, ha gyengíti.

A földfelszín adott területére hulló csapadék mennyisége és az evapotranspiráció különbsége.

Az éghajlati rendszer numerikus leképezése eleminek fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságai és kölcsönhatásai (visszacsatolásai) alapján (pl. az atmoszféra-óceán kapcsolt általános cirkulációs modellek, AOGCM).

A földi éghajlat tanulmányozásával, a különböző éghajlattípusok eloszlásával, az éghajlati rendszer változásával foglalkozó tudományág.

Az éghajlatot meghatározó középértékek és változékonyság átalakulása bizonyos időszakon (legalább néhány évtizeden) belül.

A Csendes-óceán felszíni vizének rendellenes hőmérséklet-eloszlása (El Niño), amely a trópusi öv légnyomás-eloszlási mintázatainak váltakozásával (Déli Oszcilláció) párosul. A Föld nagy részének éghajlatára hat, de oka még ismeretlen.

Tájdegradáció száraz éghajlatú vidékeken, amely az éghajlat változékonyságának vagy emberi tevékenységnek a következménye.

Valamilyen (általában légszennyező) anyag kibocsátása a légkörbe.

A Földre érkező teljes besugárzás és az onnan távozó teljes kisugárzás különbsége.

A Rio de Janeiro-i Földcsúcson aláírt megállapodás, amelynek célja az volt, hogy olyan szinten stabilizálja az üvegházhatású gázok légköri koncentrációját, hogy az ne veszélyeztesse a földi éghajlat rendszerét.

Azok a légköri gázok, amelyek aránya egy adott helyen néhány nap vagy hét alatt is jelentősen módosul (vízgőz, szén-monoxid, nitrogén-dioxid stb.).

Cseppfolyós halmazállapotú csapadék. Növekvő intenzitás sorrendjében lehet szitálás, permetező eső, zápor, országos eső vagy felhőszakadás.

A melegfrontokhoz kapcsolódó, tartós esőzést hozó, alacsony szintű, sötétnek látszó felhőfajta.

Az Izland és az Azori-szigetek közti légnyomáskülönbség hajtotta, a nyugatiszél-áramlást, a ciklonpályákat befoláysoló légköri rendszer.

A földfelszín párolgása és a növényzet párologtatása együtt (mm-ben).

A Föld tengelyferdeségének és keringésének köszönhetően a besugárzás szögében (és ennek következtében) mennyiségében különböző szakaszok az év folyamán, elsősorban a mérsékelt éghajlati övben.

A légkör legkülső rétege, ahol a sarki fény keletkezik; 500 km magasság felett.

A biomassza elégetéséből származó, grafitos szerkezetű, mikroszkopikus szénszemcse, az aeroszol része.

Magas szintű, vékony, fehér, gomolyos-fodros rétegfelhő.

Az aeroszolok egyik csoportja, amelyet sajátos fényelnyelődés és vegyi reakciók jellemeznek (elsősorban korom, faszén és egyéb szerves anyagok).

A levegő páratartalmának kicsapódásával keletkezett, jégkristályokból és/vagy vízcseppecskékből álló, különböző magasságú légköri képződmény.

Az a folyamat, amely közben a levegő páratartalma a kondenzációs magvakon kicsapódva vízcseppecskékké sűrűsödik.

Az égbolt felhőborítottságának aránya (hagyományosan nyolcadokban kifejezve); a különböző felhőfajták megjelenése.

William Ferrel amerikai meteorológusról elnevezett légáramlás-modell a Föld közepes szélességeire, amelyet a futóáramlások modellje váltott fel.

Olyan folyamat, tevékenység vagy mechanizmus, amely üvegházhatású gázt, aeroszolt vagy ezek prekurzorait juttatja a légkörbe.

A felszín felett 1,5 m-rel, jól szellőzött helyen mért hőmérséklet-érték.

A hegységek szélárnyékos oldalán tapasztalható szárító hatás. Oka, hogy a bukószélben a levegő fokozatosan felmelegedik, miközben vízgőztartalma nem változik, ezért relatív páratartalma csökken.

Nedves meleg levegő hideg légtömeggel való találkozásából származó csapadékesemény, amelyet a súrlódás miatt keletkező elektromos töltések kisülésekor villámlás, mennydörgés [♫] kísér.

3.1. ábra - Csapadékintenzitás a Kárpát-medencében hidegfront átvonulásakor. [forrás: OMSz]

A 30. és a 60. szélességi körök között, a troposzféra középső-felső részében, nagy sebességgel (180–500 km/h) haladó, az egész Földet körülfutó, nyugatias áramlásrendszer.

A hőmérséklet változása a tengerszint feletti magassággal; hőmérsékleti inverzió esetén értéke negatív.

A városok levegőjét megülő, ipari, közlekedési eredetű, változatos összetételű levegőfátyol; a kénes szmogot a fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből származó kén-dioxid, a fotokémiai szmog az alsó légkörben, fotokémiai reakciók során jön létre nitrogén-oxidokból és szenhidrogén-gőzökből.

A légnyomás horizontális eloszlása és a Coriolis-erő hatására kialakuló, a felszínnel való súrlódástól független légáramlás.

A felszínre érkező besugárzás csökkenése 1960–1990 között; a párolgás mérséklődésében mutatták ki.

Nagy függőleges kiterjedésű, vízcseppecskékből és jégkristályokból álló felhőfajta, felszálló légmozgást jelez ("szépidő-kumuluszok").

A hidegfrontokhoz kapcsolódó, nagy intenzitású csapadékot hozó, nagy függőleges kiterjedésű felhőfajta.

A légkör hőmérséklet-különbségek hajtotta áramlási rendszere a trópusi övben (az Egyenlítő mentén felszálló, a felső troposzférában a sarkok irányába történő, a térítők mentén leszálló, majd a felszín közelében, passzátszelek formájában az Egyenlítőhöz visszatérő áramlás. A térítőközi összeáramlási öv (ITCZ) évszakos eltolódásához igazodik.

Rövid távú légköri optikai jelenség, gyűrűs fénytörés a levegőben lebegő jégkristályokon, 22, ill. 46°-os szögben a Nap vagy a Hold körül.

Mesterségesen előállított szerves vegyületek, amelyek az ózonréteget károsító elemeket (főleg klórt) tartalmaznak, valamint a helyettesítésükre szolgáló HFC vegyületek, amelyekben a klórt hidrogén helyettesíti.

Fagypont feletti hőmérsékletű, párával telített levegőből, derült, szélcsendes időben a harmatponton képződő mikrocsapadék.

Telítettségi hőmérséklet, amelyen a relatív nedvesség 100%, a levegő páratartalma kicsapódik.

Hűvös, száraz délies szél a Szaharában, gyakran homokviharok kísérik.

Annak mértéke, mennyire hat valamely természetes vagy antropogén mechanizmus az éghajlatra, a szén-dioxidhoz viszonyítva.

Esőcseppek és hópelyhek keverékéből álló csapadékfajta.

Az ionoszféra egyik rétege 90–120 km magasságban, amelyet Oliver Heaviside angol és Arthur E. Kennelly amerikai légkörfizikusról neveztek el. A rádióhullámok visszaverésével ez a réteg teszi lehetővé a rádióadások hosszú távra történő sugárzását. Éjszaka jelentősen meggyengül.

Adott terület fölé áramló hideg légtömeget az ott tartózkodó melegtől elválasztó határvonal, amelynek mentén a hideg levegő kiszorítja a meleget.

Az éghajlat rövid távú átalakulása, amely rendszerint külső hatásra következik be (pl. gyors felmelegedés néhány évtized alatt).

Szilárd halmazállapotú csapadékfajta, amely hatszögesen kikristályosodott hópelyhekből áll.

Fagypont alatti hőmérsékleten, intenzív hóesés és erős szél (>50 km/h) esetén kialakuló időjárási helyzet, a látótávolság drasztikus csökkenésével jár.

Az északi félgömb mérsékelt éghajlatú területein az anticiklonokhoz kapcsolódó, forró időjárási helyzet, amikor a nappali hőmérséklet tartósan 30°C, az éjszakai 25°C felett marad, és ez magas páratartalommal párosul. A hőhullám megnövelheti a halálozások számát.

A valódi középhőmérséklet pozitív vagy negatív irányú eltérése a Föld egy adott helyén a hely földrajzi szélességére a besugárzásból számított átlagtól.

A hőmérséklet rendellenes növekedése a magassággal a troposzféra valamely (inverziós) rétegében.

A tenger felszíni vizének 26,5°C-os hőmérsékletén keletkező trópusi ciklon a Karib-tenger térségében, amelyben az örvénylés sebessége eléri a 120 km/h-t.

A napenergia hatására a troposzférában lejátszódó fizikai folyamatok összessége, a légkör állapotának rövid távú változása.

Egy adott helyen a légkör pillanatnyi fizikai állapota.

A légkör állapotát jellemző fizikai változók (léghőmérséklet, légnyomás, szél, páratartalom, felhőzet, csapadék).

Légszennyező anyagok kiülepedése.

A légkör felső határára érkező napsugárzás, amely a földrajzi szélességtől és az évszaktól függ.

A légkörnek az a tartománya (50–2000 km között), ahol a napsugárzás hatására ionok keletkeznek (amit pl. sarki fényként észlelünk).

Az azonos légnyomású pontokat összekötő vonal.

Az azonos hőmérsékletű pontokat összekötő vonal.

A jégesőnél kisebb (2–5 mm-es) jégszemekből álló, szilárd csapadékfajta.

Zivatarfelhőkből, erőteljes feláramlás közben egyre hízó jégkristályok képződése, majd 5 mm-nél nagyobb átmérőjű jégdarabok aláhullása. A legnagyobb pusztítást okozó csapadékfajta.

A lejtőkön a kisugárzás miatt lehűlt, éjszaka leereszkedő enyhe légáramlás (hegyi szél).

Az ENSz 1992. évi Éghajlatváltozási Keretegyezményének folyománya, amelyet a szerződő felek Kiotóban (Japán) kötöttek az antropogén eredetű üvegházhatású gázok kibocsátásának mérséklésére (1990 és 2008/2012 között legalább 5%-kal); 2005. február 16-án lépett életbe.

Az az időszak (kb. Kr.u. 1400–1900), amikor az északi félgömbön (elsősorban Európában) általában alacsonyabb volt a hőmérséklet, mint ma.

Kalitkavegyület, amely rendszerint metánmolkulát zár közre, túlhűlt, fagyotthoz hasonló állapotban.

Az aeroszol szemcséi, amelyekre felhőképződéskor a levegő páratartalma kicsapódik, vízcseppecskék keletkeznek.

Légtömegek felszálló mozgása, általában a földfelszín felmelegítő hatására.

Főleg szénből, kisebb részben oxigénből és hidrogénből álló égéstermékek részecskéi a légkörben.

Kisebb részben a Napból, nagyrészt a Tejútrendszerből érkező, nagy sebességű részecskék (atomok, elektronok) árama. Hatásuk a Föld légköri folyamataira még nem tisztázott.

A mikrocsapadék egyik fajtája, a földfelszín közelében kialakuló felhőtípus. A keveredési köd meleg, nedves levegő hidegebbel történő keveredéséből alakul ki általában a tengerparton. A sugárzási köd derült időben, a lehűlt talajfelszín kisugárzása miatt alakul ki.

A léghőmérséklet napi, havi vagy évi méréseinek átlagértéke.

Az az időszak (kb. Kr.u. 1000–1300), amikor az északi félgömbön jóval melegebb volt az éghajlat, mint a rákövetkező kis jégkorszakban.

Középmagas gomolyfelhőfajta, felszakadozott rétegfelhő. Országos eső után, leszálló légmozgáskor alakul ki.

Az a földrajzi burok, amely minden fagyott állapotú vizet (hó, szárazföldi és tengeri jég, fagyott föld) magába foglal.

Az éghajlatot befolyásoló, az éghajlati rendszeren kívüli hatás (pl. vulkánkitörtés, a napállandó változása, antropogén hatások).

A trópusi légkör ENSO rendszerének az az állapota, amikor Dél-Amerika Ny-i partjai mentén hideg felszíni víz és magas légnyomás uralkodik.

A Föld felszínéről a légkörbe irányuló hőátadás párolgáskor. A felszín energiamérlegének egyik összetevője.

Az a távolság, amelyből valamilyen tereptárgy még tisztán látható. A légkörben lebegő aeroszol és vízcseppecske mennyiségétől függ.

Tartós csapadékhiány vagy csökkent csapadékmennyiség miatti száraz környezeti viszonyok.

Alacsony nyomású légköri képződmény.

A légkör átlátszóságának csökkenése az odajutott por és egyéb légszennyező anyagok miatt.

Jól leírható tulajdonságokkal rendelkező levegőtest. Tulajdonságai keletkezési helyére jellemzőek, bár a légtömeg vándorlása során módosulnak (pl. sarkvidéki hideg, nedves légtömeg).

Helyi vagy regionális érvényességű információ nyerése globális modellekből.

Adott terület fölé áramló meleg légtömeget az ott tartózkodó hidegtől elválasztó határvonal, amelynek mentén a meleg légtömeg felsiklik a hideg fölé.

Zivatarkor a villámlást kísérő jelenség, a kisülés távolabbi és közelebbi részéből érkező hanghullám interferenciájától kapja jellegzetes dörgő tónusát.

A légköri folyamatokkal (dinamikus meteorológia) és az időjárás előrejelzésével (szinoptikus meteorológia) foglalkozó földtudomány (légkörtan). Tágabb értelemben az éghajlattan is hozzá tartozik.

A légkörnek a sztratoszféra feletti rétege, ahol újra csökken a hőmérséklet; kb. 80 km magasságig, a mezopauzáig tart.

A felszíni határrétegben, kis területen tapasztalható éghajlati viszonyok, amelyek anticiklonális helyzetben alakulnak ki, amikor a helyi (domborzati, talaj-, növényzeti) hatások felerősödnek.

Hideg, száraz bukószél Franciaország földközi-tengeri partján.

Végső soron a szárazföld és az óceán eltérő hőkapacitására visszavezethető, évszakosan megforduló (legalább 120°-os szögben irányt váltó) légáramlás-rendszer, amely nyáron hoz csapadékot a szárazföldekre.

Az ózonréteget károsító anyagok (halogénezett szénhidrogének, metilkloroform, szén-tetraklorid stb.) kibocsátásának korlátozására 1987-ben kötött megállapodás.

A Napból érkező teljes besugárzás a földi légkör külső határán, a sugárzás irányára merőlegesen, közepes Nap-Föld távolság esetén. Átlagértéke 1368 W/m².

A besugárzás időtartama, a napsütéses órák száma évi átlagban.

A naptevékenység többé-kevésbé szabályos ingadozása 9–13 év közötti periódussal.

A hőmérsékleti maximum és minimum különbsége 24 órán belül.

A Nap által kibocsátott, rövidhullámú elektromágneses sugárzás, a légköri folyamatok fő energiaforrása.

Többféle időskálán tapasztalható változékonyság a napfoltok számában, a Nap sugárzási teljesítményében, mágnesességében és nagy energiájú részecskék kibocsátásában.

Olyan folyamat, tevékenység vagy mechanizmus, amely üvegházhatású házt, aeroszolt vagy ezek prekurzorait eltávolítja a légkörből.

A 30. és a 60. szélességi körök között mindkét félgömbön kialakult légáramlási rendszer.

Az óceánok hőtárolásának fokozódása a globális földi hőmérséklet emelkedésének arányában (mértékegysége: W/m²/ºC), az éghajlati rendszer érzékenységének egyik jellemzője.

Záródott front; a gyorsabban mozgó hidegfront utoléri a ciklonban a melegfrontot, "kizárja", fölemelkedésre kényszeríti a meleg légtömeget, a ciklon megsemmisül.

Olyan csapadékképződés, amikor a légtömeget domborzati akadály kényszerítette felszállásra.

Az oxigén háromatomos formája, igen bomlékony változó légköri gáz, amely a troposzférában részben emberi hatásra, fotokémiai reakciók során keletkezik, a sztratoszférában pedig ibolyántúli sugárzás hozza létre a kétatomos oxigén bontásával.

A sztratoszférának az a rétege, amelyben a legnagyobb az ózon koncentrációja (kb. 12–40 km-rel a felszín felett); a klórt és brómot tartalmazó gázok kibocsátása veszélyezteti.

3.2. ábra - Az ózonréteg változása 1979 és 2010 között az Antarktisz felett. [forrás: Earth Observatory]

Korábbi földtörténeti, esetleg történelmi korok éghajlata, amelynek jellemzésére nincsenek mért adatok, csak közvetett bizonyítékok.

A trópusi öv zonális szélrendszere; az északi félgömbön északkeleti, a délin délkeleti passzátszél fúj, amelyet a földrajzi Egyenlítő átlépésekor a Coriolis-erő a déli félgömbön bal kéz felé (északnyugati irányba), az északin jobb kéz felé (délnyugati irányba) térít el.

Magas szintű felhőfajta, melegfront közeledtének előjele.

Kb. 100–200 km széles sáv a 40. és a 60. szélességi körök között, amelyben a sarkvidéki és a trópusi légtömegek találkoznak.

Olyan anyagok, amelyekből üvegházhatású gázok vagy aeroszolok keletkezhetnek, ill. amelyek ilyenek képződési folyamatait befolyásolják.

Helyettesítő őskörnyezeti adatsor, amelyből fizikai és biofizikai törvényszerűségek alapján közvetett bizonyítékok nyerhetők elmúlt korok éghajlatára (pl. növényi pollen, fák évgyűrűi, korallok, jégmagok stb.).

Az az időtartam, amely külső vagy belső hatás (visszacsatolás) után az éghajlati rendszer egyensúlyának helyreállásához szükséges. A rendszer különböző elemeire különböző időtartam.

A besugárzás egy részének visszaverődése az aeroszol szemcséiről és a felhők vízcseppecskéiről.

Az abszolút páratartalom a harmatpont hőmérsékletéhez tartozó páratartalom (100%) százalékában kifejezve.

Felvonuló réteges gomolyfelhő; magas szintű felhősávok; időjárásváltozás előjele.

Többféle szinten keletkező felhőfajta, lehet magas helyzetű cirrosztrátusz, az égboltot teljesen beborító altosztrátusz vagy tartós esőt hozó nimbosztrátusz.

A nagy sebesség miatt bizonytalanná váló futóáramlás Carl-Gustav Arvid Rossby svéd meteorológusról elnevezett kilengései, amelyek a sarkkörök mentén a Coriolis-erő hatására ciklonokat eredményeznek.

A Napból érkező, a Föld mágneses terébe került, elektromos töltésű részecskék és a légkör gázainak kölcsönhatásából az ionoszférában kialakuló fényjelenség a magas szélességeken (északon aurora borealis, délen aurora australis a neve).

A sarkkörökön belül kialakult, keleties légáramlási rendszer.

Az a folyamat, amikor a légkörbe juttatott kén-dioxid a páratartalom hatására kénsavvá, a nitrogén-oxidok salétromsavvá alakulnak, majd száraz vagy nedves módon (a csapadékkal) kiülepedve károsan csökkentik a talaj és a felszíni vizek kémhatását.

Az észak-afrikai tengerpartok forró, száraz déli szele.

A besugárzás és a kisugárzás különbsége a tropopauzában (W/m²-ben) valamilyen külső hajtóerő (pl. a napállandó vagy a CO2-koncentráció megváltozása) következtében.

Légnyomáskülönbség hatására kialakuló, a földfelszínnel párhuzamos légáramlás; erőssége és iránya jellemzi.

Az a jelenség, hogy a hegységek szélvédett oldalán vidékek (pl. az orográfiai sivatagok) kevés csapadékban részesülnek.

A passzátszelek közötti, az Egyenlítő mentén kialakuló, forró, nedves zóna az óceánok felett, az ITCZ mentén.

A Beaufort-skálán 6–49 km/h közötti sebességű széltartomány.

Adott helyen csak ritkán előforduló időjárási rekord (pl. 100 évente egyszer hulló csapadékmennyiség, mérhető magas vagy alacsony hőmérséklet, szélsebesség).

A légkörben természetes módon előforduló változó gáz, amely a fosszilis energiahordozók és a biomassza égésterméke. A legfontosabb antropogén eredetű üvegházhatású gáz.

A növények fotoszintézisének fokozása a szén-dioxid koncentrációjának megnövelésével.

Szerves vegyületeket, szenet, hidrogént, oxigént és néhány más elemet tartalmazó, a légkörben lebegő részecskék.

Kis intenzitású csapadékfajta, amelyben az esőcseppek átmérője nem éri el a 0,5 mm-t.

Légköri fénytünemény, színbontás, amelyet a nap fényének kettős megtörése és visszaverődése okoz az esőcseppeken, ívének szöge 42°. A színek sorrendje (piros, narancssárga, citromsárga, zöld, kék, ibolya) a készeres visszaverődéssel keletkező mellékszivárványban (ívszöge: 50°) fordított.

A besugárzás beesési szöge szerint megkülönböztetett, a földrajzi szélességi körök mentén kijelölhető, elméleti klímasávok.

A beérkező napsugárzás egy részének szétszóródása az aeroszolok szemcséin; következményei: nappali világosság, kék égbolt, hajnalpír, „vörös égalja”.

A légkörnek a troposzféra feletti öve, a magas szélességeken 9 km-től, a trópusokon 16 km-től kb. 50 km magasságig; az ózonréteg hőelnyelése miatt felfelé emelkedik benne a hőmérséklet.

Az éghajlati rendsezr olyan alrendszere (a légkörön kívül), amely szenet, üvegházhatású gázokat vagy prekurzorjaikat felvenni, tárolni és leadni képes (pl. az óceánok, talajok, erdők stb.).

Diagram, amely megmutatja, hogy bizonyos hőmérsékletű levegő egységnyi térfogata mennyi vízgőzt képes befogadni (hol 100% a relatív páratartalom).

Alacsony nyomású sáv az Egyenlítő közelében, ahol az ÉK-i passzátszelek találkoznak a DK-iekkel és felszálló légáramlás alakul ki; más néven termikus vagy hőegyenlítő.

A földfelszín, a légkör és a felhők kisugárzásánaktartománya, a közeli infravörös sugárzásnál nagyobb hullámhosszokon.

A nappali besugárzás hatására felmelegedett és instabillá vált levegő keskeny feláramlása, amelyet a sárkány- és paplanrepülők kihasználnak felemelkedésre.

A légkörnek a mezoszféra feletti, igen ritka, de magas hőmérsékletű rétege, ahol az ionoszféra található, 80–500 km között.

Meleg és hideg légtömegek találkozásakor kialakuló, alacsony nyomású forgószél; az 50–500 m átmérőjű szívótölcsér belsejében szélsőségesen alacsony a légnyomás.

Valamilyen légszennyező anyag továbbítása a légkörben a szelek által.

A troposzféra és sztratoszféra határa.

A légkör legalsó rétege, amelyben anyagának kb. 80%-a összpontosul és ahol az időjárási folyamatok lejátszódnak.

Fagyáspontnál hidegebb felüleletre ráfagyó eső, tömör, átlátszó jegesedés.

A légkör hővisszatartó képessége; az üvegházhatású gázok, ill. felhők elnyelik és visszasugározzák a földfelszín hosszúhullámú (infravörös) hőkisugárzását, ami a földfelszín és a troposzféra felmelegedéséhez vezet.

A légkör természetes vagy antropogén eredetű összetevői, amelyek a földfelszín infravörös tartománybeli hőkisugárzását elnyelik és visszasugározzák a felszínre. Idetartozik a vízgőz, a szén-dioxid (CO₂), a nitrogén-oxidok (N_xO), a metán (CH₄), az ózon (O₃), valamint a halogénezett szénhidrogének.

Egész évben erős nyugatias szelekkel jellemezhető sáv Antarktika körül, a 40. és 50. déli szélességi kör között, ahol nem áll szárazföld a szél útjában.

Azok a légköri gázok, amelyek aránya rövid távon (néhány éven, évtizeden belül) is módosul (szén-dioxid, metán, hidrogén, ózon).

Az a jelenség, hogy a nagyvárosok központjában a levegő hőmérséklete rendsezrint magasabb, mint a környező falusi területeken. Oka a hidrológiai viszonyok megváltozása, a felszínek leburkolása, az albedo megváltozása, az aeroszolok mennyiségének megnövekedése, a légszennyeződés stb.

Vízfelszín fölött kialakuló vagy oda érkező légörvény, amely vizet szippant fel.

Vulkáni eredetű aeroszolon kicsapódott vízcseppecskékből álló légköri képződmény.

Nagy intenzitású csapadékfajta, amelyben az esőcseppek átmérője 5 mm is lehet.

Heves csapadékot hozó, légelektromos jelenséggel (mennydörgés, villámlás) kísért záporszerű csapadékhullás.

3.3. ábra - Hidegfronthoz kapcsolódó villám tevékenység a Dunántúl felett. [forrás: OMSz]

Áramló, páradús levegőből a harmatponton kicsapódó, kristályos jegesedés fagypont alá hűlt tárgyakon. Káros terhelést okoz pl. villanyvezetékeken, faágakon.