Perm 300-251

A perm (urali város) során száraz és nedves periódusok váltják egymást. A száraz periódusokban „permi”, növényzet alakul ki, a nedvesekben „karbon” növényzet. A flórák szétválása kifejezett. Gyökeres változás következett be: az új szárazulatokon szélsőséges kontinentális klíma alakulhatott ki. Az északi félteke: forró, száraz, sivatagi, vagy félsivatagi klíma jellemző az evaporit képződés. 75. ábra Déli félteke (Gondwana): jégkorszak, Glossopterisek (magvaspáfrány), a perm végén felmelegedés. A felső-perm végén az óceánok szintje a legalacsonyabb. A perm vége „az ókori növényvilág temetője”

14.75. ábra - A Föld képe a perm időszakban. Kialakult a Pangea

A Föld képe a perm időszakban. Kialakult a Pangea


Növényvilág

A kései karbonban a Gondwana déli részén hatalmas jégsapka alakult ki, amely eltűnt a korai permben. Ekkor Euramerika klímája felmelegedett, a nagy mocsarak, tavak, öntésterületek kiszáradtak. Az óriás zsurlófák továbbra is uralkodnak. Mellettük nyitvatermők: cikászok, 76. ábra, gingkók és magvaspáfrányok nőttek.

14.76. ábra - Recens cikász

Recens cikász


A nyitvatermők adaptív radiációja nagy léptékben zajlik. A kőszénkészletek jelentős része ekkor alakult ki. A jégsapka elolvadásával az Euramerikán kialakult flóra dél felé terjedt. Az észak-amerikai, texasi leletek szezonális-trópusi körülményekről tanúskodnak. Calamitesek még éltek a tavaknál, páfrányok, magvaspáfrányok és fenyők az öntésterületeken és a tavak körül, magvaspáfrányok a magasabb területeken. A Karroo-medence a kései perm talán legjelentősebb lelőhelye. Szubtrópusi erdők jellemezték 79. ábra, Glossopterisekkel (amelyek csak a Gondwanán honosak) 77. ábra 78. ábra, zsurlókkal.

14.77. ábra - Glossopteris fosszíliák

Glossopteris fosszíliák


14.78. ábra - Arberia - (Glossopteris) rekonstrukciója (Arberiales „magvas páfrány”)/perm/ Maximális magasság: 15 m

Arberia - (Glossopteris) rekonstrukciója (Arberiales „magvas páfrány”)/perm/ Maximális magasság: 15 m


14.79. ábra - Élet a permben

Élet a permben


1.: Lobatanaularia (Equisetopsida-Equisetophyta) / felső-karbon-középső-perm / Méret: max 15-20 m

2.: Phyleotheca sp. (Equisetopsida-Equisetophyta) / középső perm /

3.: Umbellulophyllittes sp. (Equisetopsida-Equisetophyta) / felső-karbon-perm /

4.: Stylocalamites (Equisetopsida-Equisetophyta) / karbon-perm / Méret: max. 20 m

5.: Phasmactocycas (Cycadopsyda) / középső-perm / Méret: max. 2 – 3 m

6.: Stylocalamites – ld. előbb.

7.: Glossopteris (a.l. Australoglossa) / - (Arberiales „magvaspáfrány”) / perm / Méret: 15 m körül

8.: Gigantonuclea (Gigantonomiales „magvaspáfrány”) / perm / Méret: több méter

A: Robertia (Therapsida-Reptilia) / perm / Méret: 45 cm

B: Hypsognathus (Anapsida-Reptilia) / középső perm / Méret: 33 cm

C: Cystecephalus (Therapsida-Reptilia) / középső perm-alsó-triász? / Méret: 33 cm

D: Diplocaulus (Lepospondyli-Amphibia) / középső-perm / Méret: 80 cm

E: (Lepospondyli-Amphibia) / perm /

F: „Megacephalosaurus” (Lepospondyili-Amphibia) / középső-perm / Méret: cm

G: Ichnocervus (Gorgonopsida-Reptilia) / perm /

H: Dicynodon (Therapsida-Reptilia) / perm / Méret: 120 cm

I: Moschops (Therapsida-Reptilia) / középső-perm / Méret: 3 - 5 m

A perm végi kihalás a növényeknél hosszú távú mintázatot mutat. A kései paleozoikum jellemző Egyenlítő-közeli flóráját (Cordaites, széleslevelű páfrányok), az északon domináló ősi tobozos nyitvatermők és a déli Glossopteriseket lassan lecserélte egy gingkokból, cikászokból valamint spórás zsurlókból, páfrányokból, álló középkori (mesophytikus) együttes, a világ különböző részein különböző sebességgel. A felső-permig fennmaradnak a karbon nagytermetű (pl. Pikkelyfa-félék, zsurlófák) harasztjai.

Kétségtelen, hogy a perm végén a növények változatossága a felére csökkent, de az állatokat érintő, „klasszikus” kihalási hullám nem következett be. A legtöbb, állatokat érintő hatás a növényeket legalábbis drámaian nem érinti. A növények sokkal „technikásabbak” a túlélésben, magvaik évekig szunnyadhatnak, az egyedek egy apró darabkájukból újjáéledhetnek, föld alatti részeik túlélik a nehéz időket.

Mindezzel együtt igaznak tűnik, hogy a perm vége „az ókori növényvilág temetője”.

Az alsó-perm flórája még a karbonhoz hasonlatos. Változás a felső permben következett be. A magvaspáfrányokból kialakulnak a szágópálmák (Liliopsida, Areales, Metroxylon).

Állatvilág

A rovarok közül a permben jelennek meg az álkérészek, kabócák, valamint a lepkék és tegzesek közös őse. A klíma változása, a szárazabb periódusok elősegítették a hüllők fejlődését. Kétéltűek száma fogyatkozik, de a Gondwanán még csúcsragadozók is vannak közöttük.

A perm kezdetén a négylábú gerincesek 75%-a emlősszerű őshüllő (Amniota, Synapsida, Pelycosauria). Sikerük titka a fogak differenciálódása, van közöttük ragadozó és növényevő. A perm végére kihalnak.

Az emlősszerűek (Amniota, Synapsida, Therapsida) páratlanul gazdag faunája került elő a dél-Afrikai Karroo-formációból (vörös homokkő). A több mint száz faj a Therapsida rend több kihalt oldalági csoportjaiba tartoztak: Dinocephalia, Gorgonopsia, Ictidosauria, Dicynodontia. A Therapsida egyedüli túlélőit a Cynodonták (jelentése: kutyafogúak), az emlősök ősei képviselték. Náluk már az emlősszerű bélyegek aránya kb. 60%, míg a Gorgonopsiánál még csak 30%.

A Cynodontia csoport a perm végén (esetleg jóval korábban, akár a karbon - perm határán) alakult ki. Náluk jelent meg a másodlagos szájpadlás, amely elválasztotta a szájüreget az orrjárattól, így a táplálkozás és lélegzés nem zavarta egymást. Fogazatuk differenciált, alsó állkapcsuk legnagyobb csontja a mandibula volt, a kisebb csontok a fülekhez húzódtak. A Cynodonták tojással szaporodtak, ugyanúgy, mint a mezozoikum korai emlősei is, valószínűleg melegvérűek voltak és testüket szőr fedte. Egyik korai képviselőjük a Procynosuchus (jelentése: kutyakrokodil előtti) félvízi életmódú lehetett, mint a mai krokodilok.

Az Archosaurimorpha hüllők (uralkodógyík-formájúak, Diapsida) a Perm végén jelentek meg.

A földtörténet során a Perm végén a legalacsonyabb a tengerszintje és ekkor történik a legnagyobb tömeges kihalás. A korszak végén meteorit csapódott a Földbe, az ellentétes póluson platóvulkanizmus alakult ki (mai Szibéria), amely a földtörténet legnagyobb kihalását okozta 251 millió éve: a családok 50-, a genusok 80-, a tengeri fajok 95-, a szárazföldi gerincesek 70%-a kihalt. A tömeges kihalások közül ez okozott egyedül komoly veszteséget a rovarvilágban, 27 rendjükből 8 kihalt. A perm vége „az ókori növényvilág temetője”.