Sokszor a fejlődés „pufferelt” - még a vitális gének mutációi sem okoznak problémát, a genotípus apró rendellenességei nem járnak mutáns fenotípussal. A jelenség neve kanalizáció.
Eredhet:
-
redundanciából, azaz abból, hogy más géntermék pótolja a kieső funkciót, azaz a funkció „túlbiztosított”
-
A hősokk fehérjék (Hsp90 biztosan) pufferoló kapacitásából.
A gyakorlatban nagyon nehéz kizárni a SZELEKTÍV KORLÁTOKAT, de a FEJLŐDÉSI és/vagy GENETIKAI KORLÁTOK magyarázatot adhatnak bizonyos, elterjedt evolúciós mintázatra:
-
1.) Bizonyos jellegek hiánya egyes vonalakban. Pl. a nyilvánvalóan potenciálisan előnyös elevenszülés hiánya a tengeri teknősöknél.
-
2.) Bizonyos irányú trendek, mint pl. bizonyos struktúrák kumulatív fejlődése. Egy fejlődési rendszer kedvez egy bizonyos variációnak, pl. a különböző patás vonalakban különböző típusú homlokfüggelékek lehetnek (7.ábra)
-
3.) Jellegek parallel kialakulása különböző vonalakban. Pl. a különböző Drosophila vonalakban egymástól függetlenül kialakulhat ugyanaz a színezet, mivel ugyanazok a gének és génváltozatok vannak meg (parallel evolúció).
-
4.) „Standardizáció”: a fosszíliák között előfordul olyan mintázat, hogy a kezdeti nagy variabilitás után „beáll” a fenotípus. Egyik lehetséges magyarázat a kanalizáció: az evolúciós rendszer úgy módosul, hogy megbízhatóbban jön létre a legelőnyösebb fenotípus. A „heat shock” vagy chaperon fehérjék szerepe fontos, „kiigazítanak” mutáns fehérjéket is.
-
5.) Morfológiai sztázis hosszú időn keresztül — egyik lehetséges ok a FEJLŐDÉSI KORLÁTOK megléte.
-
6.) Magasabb taxonok embriói közötti hasonlóságok: abból eredhetnek, hogy a korai szakaszok konzervációjára szükség van a tőlük függő későbbi fejlődés zavartalanságához (Riedl 1978). von Baer törvénye a fejlődési korlátok következménye lehet. Pl. a gerinchúr nincsen meg a felnőtt formákban — de a központi idegrendszer (CNS) szervezésében mindenütt részt vesz.