Makroevolúció és mikroevolúció


Table of Contents

1. 3. Makroevolúció
3.1 Kapcsolat a mikro- és makroevolúció között
3.1.1 A makroevolúció alapvető jelenségei
3.1.2 Extrapolálható a makroevolúció a mikroevolúcióból?
3.1.3 A makro-és mikroevolúció „szétkapcsolása” – rejtett variáció populáción belül
3.2 Evolúciós mintázatok, makroevolúció
3.2.1 Az állatok leszármazási fája
3.2.2 Fosszíliák - elsődleges források az élet történetének megértéséhez
3.2.3 Evolúció és testtervek
3.2.4 A makroevolúció előfeltételei
3.2.5 Molekuláris parszimónia
3.2.6 Heterokrónia - életciklusváltozások
3.2.7 „Tinkering” az anatómiai struktúrák szintjén: a gerincesek zárt vérkeringési szervrendszerének anatómiai egységei
3.2.8 „Tinkering” (barkácsolás) a gének szintjén
3.2.9 Heterotópia
3.2.10 Heterokrónia II.
3.2.11 Heterometria
3.2.12 Heterotípia
A barkácsolás egy szélsőséges példája: a kromatin és az éjszakai látás
2.
Makroevolúciós folyamat: A rovarszárny és a rovarok repülésének evolúciós eredete (Végh Attila évfolyamdolgozata alapján)

List of Figures

1.1. A modern evolúcióelmélet szemléletformáló alakjai. Jobbra: Filipcsenko
1.2. Eldredge és Gould
1.3. Kladogenezis és anagenezis: az okapi és zsiráf közös ősének populációja kettéválik és differenciálódik. Ez a lépés kladogenezis. A szeparált vonalakon belüli változásokat anagenezisnek hívjuk.
1.4. Madárfarkak különböző számú tollakkal: a taxikus diszkontinuitás példája. A kolibriknek mindig 10, az énekes madaraknak 12 farktolla van.
1.5. Tüdőshalak, eleven fosszíliák
1.6. Triops pajzsosrák és Nautilus: eleven fosszíliák
1.7. Filetikus gradualizmus a Gryphaea kagylók példáján
1.8. Szaggatott egyensúly (punctuated equilibrium)
1.9. Haldane, amint kimászik a magasnyomású kamrából, ahol komoly károsodásokat szenvedett
1.10. Trinidadi guppik © Andrew Hendry
1.11. Teozinte és kukorica
1.12. A híres négyszárnyú Drosophila – tripla homeotikus mutáns
1.13. Közismert törzsek rokonsági viszonyai. Kiemeljük, hogy a gerincesek legközelebbi testvércsoportjának újabban az előgerinchúrosokat tartják, a hengeresférgek besorolása pedig változatlanul problematikus (szaggatott vonal).
1.14. Archaeothyris, egyik feltételezhető emlős-előd
1.15. Az emlősökhöz vezető leszármazási vonal
1.16. Átmenet a hüllők állkapocscsontjaiból az emlősök hallócsontjaivá
1.17. Homeotikus mutáció: csáp transzformációja lábbá; különböző csigolyák transzformációi gerinceseknél egy XIX. századi ábrán
1.18. Ismétlődő részek különböző állatcsoportokban. Az elemek számában fajon belül és fajok között is variabilitás tapasztalható (meristic variation)
1.19. A végtagok (lábak) kiegyénülése illetve számuk csökkenése
1.20. A fogazat kiegyénülése ritka esetben visszafordulhat. A hüllőknél a fogazat egységes, az emlősöknél (elefántcickány) heterodont fogazatot találunk, azaz a fogak egyediek, a kezdetleges bálnáknál már megfigyelhető a fogak dedifferenciációja (Prozeuglodon), a modern fogascetek (delfinek) fogazata homodont, azaz a fogak egységesek
1.21. Homológ végtagok, példa a diverzifikációra
1.22. Emberszabású majom és ember embrionális és felnőttkori koponyáinak allometrikus megfeleltetései.
1.23. Recens halfajok növekedésében megfigyelhető allometria.
1.24. Hangya dolgozó allometrikus növekedése
1.25. Gyíkszerű hüllő és Pterosaurus koponyái között megfigyelhető allometrikus viszonyok.
1.26. Az állkapcsok allometrikus növekedése rokon halcsaládokban
1.27. Progenezis és neoténia
1.28. Az axolotl indukált metamorfózisa. A baloldali egyed az axolotl normális egyede, a jobboldalit tiroxinnal kezelték, előidézve metamorfózisát
1.29. A progenezis hatása jól megfigyelhető a Bolitoglossa végtagfejlődésénél
1.30. Elentherodactylus coqui egyedfejlődése
1.31. Különböző tengeri sünök közvetlen és közvetett fejlődése
1.32. Richard Goldschmidt és Francis Jacob
1.33. A lándzsahal keringési rendszere és aortaívei
1.34. Összefoglaló ábra a gerincesek kopoltyúíveiről
1.35. A fogak alakjának megváltozása a fosszíliákban és egy elfogadott fejlődésbiológiai modell (a reakció-diffúziós modell) alapján
1.36. A csirke és az őz pharyngulájának szeme drámaian eltérő méretű.
1.37. Erszényes embriók
1.38. Hemiergis gyíkok öt- és kétujjú végtagja
1.39. A nazohipofizeális lemez felhasadása új lehetőséget teremt a sejtvándorlásokhoz, így új képletek alakulnak ki
1.40. Az orrcsont és állcsont látványos allometriás növekedése az orrlyuk fejtetőre helyeződését eredményezi bálnáknál
1.41. A röpképtelen új-zélandi kiwi és egy denevérfaj végtagjainak illetve azok részeinek allometrikus növekedése
1.42. A rövid ismétlődő szakaszok esetén gyakran fellépő "szálelcsúszás"-ból eredő mutáció (slipped mispairing vagy strand slippage)
1.43. Különböző pofahosszal jellemezhető kutyafajták
1.44. Kromatin-szintű barkácsolás a nokturnális állatok retinájában. A panel – Retina keresztmetszete. ↑ - A fény érkezési iránya. Narancssárga sejtek – Ganglion sejtek. Zöld sejtek – Interneuronok rétege. Piros sejtek – Pálcikasejtek. PS: Pálcikasejt sejtmagja, GS: Ganglionsejt sejtmagja. B panel – Pálcika- és ganglion-sejtek sematikus kromatin organizációja. C panel – Pálcikasejtek kromatin állományának átrendeződése az egér pálcikasejtjeiben, újszülött, egy hetes, két hetes, három és négy hetes egérben. Valamennyi panelre érvényes színkód: Zöld – eukromatikus, kék és piros – heterokromatikus régiók.